Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-07-01 / 7-8. szám
2010. júl. aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 25 Persze ekkor még csak a tervezési folyamat indult el, az állványt kutatóállványnak nevezték, de mi nem sűrűn láttunk rajta embert. —Az egyháznak van beleszólása a munkálatokba?-Mint tulajdonosnak, valami kevés igen, de jogilag meglehetősen szűk a mozgástere: a szerződéseket ellenjegyezte, azóta pedig átad vagy nem ad át munkaterületet, illetve átveszi vagy nem veszi át a kész munkát. De hát lehet olyan, hogy nem vesszük át a tornyot? Azonban a plébánia él a templomban, és semmit nem érdemes a tulajdonos ellenére megvalósítani. A felújításban részt vevő felek tehát együttműködésre vannak ítélve. Sajnos a közbeszerzési törvény olyan merev, hogy egy 2006-ban megkötött szerződést 2010- ben is pontosan ugyanúgy kellene végrehajtani, pedig azóta a műszaki területek sokat fejlődtek, már a technológia sem ugyanaz. Hiába lenne meg a rugalmasság minden fél részéről, a törvény szerint nem lehet eltérni a szerződéstől. —Közös megállapodással sem? —Nem, mert közbeszerzésről van szó, és nem valósítható meg más műszaki tartalom, mint amire kiírták a pályázatot. Kimondhatjuk, hogy a jelenlegi közbe-’ szerzési rendszer alkalmatlan az ilyen volumenű műemlékfelújítások kezelésére. De vannak nehézségek az állami finanszírozással is. A beruházó 2009-ig ragaszkodott a 2010-es véghatáridőhöz, habár az már a kezdet kezdetén sem volt reális. 2009 tavaszán módosították a szerződést, a Gyurcsány-kormány bukása előtt öt nappal. Ekkor a véghatáridőt 2012 decemberére módosították. E módosítással a bruttó beruházási ösz- szeget hatról majdnem nyoicmilliárdra emelték, amit az ütemezés változásával indokoltak. A szerződésben rögzített fizetési ütemezést a beruházó már a következő évben sem képes teljesíteni: az állam az idei beruházási összeg harmadát, ötszázmillió forintot tud csak folyósítani. Ezzel a 2012-es befejezés reménye elszállt. Mi már most úgy számolunk, hogy 2013 előtt nem lesz kész a templom. A homlokzatok lassan készen állnak, a tornyon folyik még munka, a tető kész. A városkép szempontjából tehát idén elkészül majd a Mátyás-templom. Ezután jön majd a templombelső felújítása. Abban ugyan még a beruházás kezdete előtt megállapodtunk, hogy a templom hitéleti és turisztikai működése folyamatos lesz, ez a kivitelezési szakasz mégis erősen korlátozhatja a templom életét. A következő időszakban igen összetett munkát kell végezni, sok restaurátori szakág munkáját kell összehangolni, ami a kivitelezőtől rendkívüli erőfeszítést igényel. Ezt a magunk eszközeivel igyekszünk segíteni, de a plébánia nem engedhet a restaurátori alapelvek érvényesítéséből, például a gondos dokumentálásból munka előtt, közben és utána is. Az interjú második részét akövetkező számban olvashatjuk. A második részben a templom körüli temetőről, az ablakok cseréjéről, a templom egyedülálló szecessziós díszítéséről valamint a liturgikus tér kialakításáról is szó esik. Szilvay Gergely/Magyar Kurír * MI A MAGYAR? MN - Végre túlestem az üzleti részen, 1500 liter Shell-benzin rendelésén, végignézem az áruház kincseit, a feltűnően sok japáni árut, megakadt a szemem a „Budapesti Lámpagyár”-jelzésű petróleumlámpákon, és búcsúzás közben már csak arról van szó, hogy ki szállítja át holnap csónakon a benzinesládákat a túlsó parton várakozó autóimhoz?- Csak bízzad rám, nagyuram, Ibrahim el Magyar majd pontosan elvégzi. így mondta: „magyar”, úgy, ahogyan csak mi magunk ejtjük ki nemzetünk nevét.- Miért nevezed a csónakost „el magyarnak”, efendim?- Mert magyar. Ok úgy nevezik a törzsüket. Nem arabok, nem berberinek. Magyar az valamennyi ott a szigeten. Szinte hihetetlen. Az a világos bőrű, sasorrú arab, aki tegnap áthozott a vizén, „magyar” nevű törzsből való? Sohasem hallottam ilyen törzsről a szudáni arabok között. De hiszen itt kuporodik kint a boltajtó előtt. Behívtam.- Milyen törzsből származol, Ibrahim?- A „magyar” törzsből. Odaátról, a „magyarab” szigetről, nagyuram.- És honnan származik a te törzsed?- Messziről, nagyuram. „Ruhából” (Európa). A „Nemza” (Osztrák) országból hozott minket ide Szolimán szultán vagy négyszáz évvel ezelőtt... A délután folyamán megjártam a „magyarab” szigetet. Vagy háromszázan lakják, és lent, Asz- szuán közelében még egy csoportjuk él, körülbelül ugyanannyian. A törzsfőnök távol volt, de a falu vénjei mind összejöttek. Feltűnően világos arcszínű, sasorrú emberek. Amint így csoportban láttam őket, azonnal feltűnt, hogy mások, mint a berberinek vagy a szudáni arabok. Öntudatosan, büszkén mondották: „Nem vagyunk arabok! Európából telepítette ide őseinket a nagy török szultán, Szolimán. Katonák voltak, határőrök a núbiai feketék ellen. Ugyanakkor más
