Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)

2010-07-01 / 7-8. szám

1

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2010. júl. aug.

Miért féltek annyira a Kisantant győztes országok az ellenállásra képtelen Csonka-Magyarországtól? Nekik együttvéve félmilliós, nehéz fegyverzetű hadseregeik voltak, mi meg a békediktátum miatt csak 35 ezer fős, könnyű fegyverzeiű zsoldos sereget tarthattunk... Nevetséges félelem volt, mert 1938-ban a franciák hibájából a Német Birodalom előnyomulásakor szinte kártyavárként omlott össze a Kisantant... Csehszlovákia a rossz nemzetiségi politikája miatt omlott össze, amikor a szudétanémetek bekebelezésével nem is a német egyesülés volt a lényeg, hanem a határmenti, a Szudétaföld menti hatalmas cseh erődrendszer puskalövés nélkül került német kézbe, s utána a cseh fegyverek a német hadsereg kezébe, hogy a franciákat ezzel győzzék le. A szlovákok pedig azért árulták el a Köztársaságot, mert Prága nem hajtotta végre a pitts- burghi egyezményben megígért társállami rendszert. A magyarok voltak a legkevésbé okai a csehszlovák állam szétverésének, mégis 1945-ben minket is főbü- nösnek tekintettek. A szlovákok a német hadsereggel együtt indították el 1939. szeptember 1-én a háborút. A nácizmust az ún. 1944 őszi felkeléssel „lemosták” magukról. 1945-től több volt a szlovák partizánigazolvánnyal rendelkező szlovák náci, mint amennyien egyáltalán részt vettek a felkelésben. Sokan egy-egy demizson alkoholért vásárolták meg ezt a mentesítő igazolványt a Léva melletti Siklós hegyen három hónapig állomásozó Malinovszkij marsalltól. Ezt nevezték el annakidején „demizsonos” partizán igazolványnak.

A szlovák felkelés egyik célja volt, hogy a magyarokat egy-egy csomaggal napok alatt kiűzzék. A terv az volt, hogy a partizán felkelés győzelme esetén a magyarokat kiűzik tűi a Dunán...

Mivel ez a hadművelet nem sikerült (a szovjet front délről észak felé mozgott), jött az állampolgárság megvonása, a vagyonelkobzás, a zaklatás, az iskolai oktatás szüneteltetése, tízezrek csehországi rabszolga- munkára deportálása, majd a lakosságcsere, jómódú magyar gazdák kicserélése szegényebb magyarországi szlovákokkal. A jómódú magyarországi szlovákok nem hagyták el a birtokaikat. Az 1948 februári prágai kommunista puccsal történt hatalomátvétel után némi nemzetiségi enyhülés következett be, mert az elvtársi szolidaritás a szintén kommunistává vált Magyarországgal „testvéri” együttműködést kívánt meg, de jött a kommunista vagyonelkobzás, az államosítás, a kolhozrendszer, s a magyar nemzetiségű iskolákban a pedagógushiány miatt magyar iparosok és párttitkárok „nevelték” azokat a magyar gyerekeket, akiket szüleik ennyi szenvedés elviselése ellenére még mertek magyar iskolába beíratni. Kárpátalja már 1944. november 26-án csatlakozott „népgyűlés” keretében a „testvéri” szovjet Ukrajnához... így a Szlovák tartomány területén a sok népmozgás után maradt az 1910-es nép- számlálás szerint számba vett 800 ezer magyarból még

600 ezer. Azóta is ezrek száma a burkolt és az önkéntes asszimiláció miatt egyre fogy, s a 10 évvel ezelőtti 560 ezres létszám a 2011. januári népszámláláskor nagy megdöbbenésünkre újabb csökkenést fog mutatni.

Ficóék mostani, „a kettős állampolgárság” elleni durva támadásai nem is a budapesti kezdeményezést támadják igazán, hanem igyekeznek a magyar anyanyelvű állampolgárokat megfélemlíteni, hogy a januári népszámláláskor minél többen tagadják meg magyarságukat. Ez az EU felé kimutatható népesedési, nemzetiségi statisztika miatt fontos! Ugyanis, minél kevesebben vallják magukat félelemből, megtorlástól tartva, vagy megalkuvás, illetve vegyes házasságaik miatt magyarnak, annál kisebb anyagi támogatás és szervezet, iskolák fenntartása terhelné a szlovák államot. A szlovák filozófia: „Ha már 1944-45-ben nem sikerült minden magyartól megszabadulni, akkor az asszimiláció még jobb, mert egyúttal az 5 milliós szlovák nemzetet az asszimilálódott magyarok fogják a beolvadásukkal gyarapítani”. És mindezt abban az Európában teheti meg a dühöngő nacionalizmus, amelynek alapelve állítólag a kisebbségek támogatása, a „tolerancia”, a „testvéri együttműködés”. Ez az EU igaz arca, vagy talán csak az impotenciája????

Emlékezzünk vissza 1918-ra. Párizsban az emigrációban Masaryk és Benes katasztrofális lépést indított el a Kárpát-medence teljes szétverésében. Mennyivel jobb lett volna valamennyiünknek, ha Bécs helyett Prága kezébe kerül a Birodalom vezetése, és az autonómiát kapó szlovákok is megtalálták volna boldogulásukat, s magyar-cseh együttműködéssel vezethettük volna a gazdaságilag összetartozó területeket, mi alakíthattuk volna ki a Kárpát-medencei „Egyesült Európát. a Középeurópai Egyesült Államokat”. Ehelyett a franciák bosszúhadjárata dühöngött, s mégse tudták saját magukat megmenteni, hanem belehajszolták az egész emberiséget az eddig legnagyobb katasztrófába, a második világháborúba, pontosabban fogalmazva a nagy háború második, pusztító szakaszába, amibe Európa önmagát taszította bele, sok kulturális értékét, gyönyörű városait, ezeréves kultúráját tette romhalmazzá és szolgáltatta ki magát két szuperhatalom megszállásának! Megérte? Hogy lehet, hogy annyi okos, képzett ember, főleg politikus, ilyen kontinentális katasztrófát segítsen elő? Európa a világban betöltött vezető szerepének megszűntét önmaga, az öngyilkosságával idézte elő...

S ha Prága és társai (Bucuresti, Beograd) mindenáron a területszerzéssel háborús jutalomként szét akarták szakítani a Magyar Királyságot, akkor miért nem fogadták el Vilson USA elnök tervét, a népek önrendelkezési jogát?

Ez csak ránk, magyarokra nem volt érvényes, de minden más népre? Hol voltál Amerika? Miért vonult vissza az Európát felforgató Vilson a győzelem ban-