Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-01-01 / 1. szám
2010. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 19 tenni ennek a sötét bagázsnak az ostorozását, és minden tekintélyüket arra használni, hogy minél többen, minél gyorsabban beoltássá magát. Ehhez az ellenzéknek megvolt a tekintélye. Hátborzongató volt hallani, hogy több jó nevű klinikán, az orvosok és a személyzet emberfeletti küzdelmet folytat egy, egy kismama és magzatjának életéért. Ezzel szinte párhuzamosan a különböző csatornákon mást sem láttunk, amint állapotos asszonyok indokolták, hogy miért nem oltatják be magukat. Arról viszont alig hallottunk valamit, hogy a kismamáknál a fertőzés veszélye 10-20 szorosa másokkal szembe, és a betegség lefolyásának veszélyessége nagyságrendekkel nagyobb bajt okozhat, mely halállal is végződhet, és végződött is. Ennyi szerencsétlenkedés után végre megszólalt a kormány oldal is. Az Országházban egy teljesen hiteltelen, korrupcióval vádolható képviselő személyében. Az elvtárs a kialakult drámai helyzetért, az áldozatokért az ellenzéket tette felelősé. Vádaskodása, ha nem lenne ilyen tragikus a helyzet, nagy derültséget váltott volna ki. Egy másik baloldali egyén, tulajdonképpen kódolva, már közelebb járt az igazsághoz. Valami olyat említett, hogy a kialakult helyzetet a kormánypárt alkalmatlansága, korruptsága és velejéig romlottsága idézte elő, de a Fidesz is bőnös, mert ahelyett, hogy ezen nevetne, (nem nevetett csak vádolt) élére állhatott volna az emberek meggyőzésének. A dologban van ráció, és ezt a Fidesz is megérezhette, mert nagyon bölcsen kiadott egy kommünikét, hogy a mai naptól kezdve, a hatalom tegye mindenki számára ingyenessé az oltást, hiszen ha a lakosság nem oltatja be magát, a megmaradt vakcinát úgy is meg kell semmisíteni. A hatalom hü maradt önmagához, már ami a hülyeséget illeti, és azzal zárkózott el a Fidesz javaslatától, hogy a továbbiakban az ingyen oltás méltatlan lenne azokkal szembe, akik már fizettek a vakcináért. Döbbenetes rövidlátás, miközben a nyilvántartott halottak száma harminc fölé emelkedett. Mára már annyit változott a helyzet, hogy a hatalom és az ellenzék egymás mellett a szünetekben, mind két oldalról felhívják a lakosság figyelmét az oltás fontosságára. Az, hogy ez menynyire későn jött nem tudom eldönteni. Csak azt tudom, hogy az Isten kegyelmezzen meg ennek az országnak! Soós Géza CIGÁNYPROBLÉMA... December elején Bajnai Gordon segítséget kért az Egyesült Államoktól a magyarországi cigány- probléma megoldásához. Bajnai, aki éppolyan rózsaszín múltú mint Gyurcsány, régi kommunista szokás szerint járt el. A kommunisták hajdan Moszkvától kértek segítséget, fiaik, unokáik pedig Nyugattól, most éppen Washingtontól kémek segítséget. Csakhogy Amerika nem Európa, az USA nem Magyarország, és a négerek nem cigányok. Hogyan hiheti Bajnai, hogy az Egyesült Államok tapasztalatai hasznosíthatók lennének Magyarországon? Ennyire nem lehet ostoba! Nem is az! O nem vár semmilyen segítséget, csak azt a látszatot kelti, hogy serényen dolgozik a magyarországi cigányprobléma megoldásán, annyira serényen, hogy még az Egyesült Államoktól is segítséget kért. Csúnya képmutatás, álnok színjáték az egész. Magyarországon a kormányok félvállról vették a cigány problémát, hanyagul hagyták a viszonyokat a mai állapotig romlani. Ezt az állapotot jellemezzük most néhány kiragadott ténynyel. Legutóbb már szóltunk a „csicskákról”. „Magyarországon köztudott, hogy vannak csicskák, több ezren, egyes helyeken rabszolgának hívják őket... A csicska, az esetek többségében magyar, a gazda meg cigány.” (Magyar Nemzet 2009. október 24.) Módos cigányok furfangosan kiforgatnak javaikból magyarokat, aztán ezeket, a tőlük függő nincstelen nyomorultakat, elvéve nyugdíjukat, rabszolgaként tartják, dolgoztatják. Ezzel a cigányok nemcsak haszonhoz jutnak, hanem még önbizalmukat, gőgjüket is hizlalják: ország-világ láthatja, hogy ők milyen nagy urak, magyar rabszolgák szolgálják őket. Van a cigányságnak egy vékony, gazdag rétege. Az ő vagyonuknak az eredete egyes esetekben tiszta, máskor pedig nem az. A cigány tömeg nagy része szegény. Ezek egy része munkanélküli, de szeretne dolgozni, a többi eléldegél a segélyekből, meg a mindennapos vagyon elleni bűncselekményekből, nem töri magát, hogy dolgozhasson. Már szakkifejezés is született ezeknek az embereknek az életmódjára: „szociálparazitiz- mus”. A „cigánybünözés” szintén szakkifejezés, de ha valaki használni meri, akkor annak nekiesnek „a jogvédők”. Pedig reális látású cigá
