Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)

2010-07-01 / 7-8. szám

2010. júl. aug.

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

3

Szent István király Isten kegyelméből

(Folytatás az 1. oldalról)

A kereszténység kétezer éves jubileuma és a magyar államiság ezredik évfordulója egybeesik. Nem tekinthetjük ezt véletlennek, István király népét szolgáló életműve elképzelhetetlen a kereszténység nélkül. Nagysága éppen abban ragadható meg leginkább, ahogyan ezt a kettőt, keresztény meggyőződését és nemzetéért érzett és vállalt felelősségét eggyé tudta kovácsolni.

Millenniumi ünneplésünk István király megkoronázásának ezredik évfordulójához kapcsolódik. A II. Szilveszter pápa által küldött koronával az 1000. év karácsonyán koronázták királlyá, és ezzel belépett a keresztény uralkodók sorába. Szent István életműve, intézkedései, Intelmeiben megfogalmazott elvei, egyértelműen tanúsítják, hogy valóban keresztény király volt, abban a szellemben, ahogy azt Szent Ágoston megfogalmazta: “Király Isten kegyelméből”. Vallotta, hogy életét, királyi hatalmát és ezzel járó feladatát Istentől kapta - ezért Isten parancsait tekintette élete és uralkodása alaptörvényének -, és tudta, hogy minden tettéért Istennek tartozik felelősséggel. Nyilvánvalóan emberi adottságai is megvoltak az uralkodáshoz, volt érzéke a történelmi pillanat megragadásához, de hogy mindebből olyan életmű született, amely képes volt nemzetének jövőjét megalapozni, annak köszönhető, hogy ezek az elvek érvényesültek életében.

“Isten kegyelméből való király.” Mit kezdhetünk ma - 1000 év múltán - ezzel a jellemvonással? Nem szabad egy legyintéssel elintéznünk, mert az emberi élet alapvető koordinátáira hívja fel figyelmünket. És ezek megértésével lehetünk ma is “ember, Isten kegyelméből”.

Az élet, az élettér, ahol mozgunk, a kultúra, amellyel rendelkezünk, az emberek, akikért felelősek vagyunk, végső soron mind Isten ajándéka számunkra. “Kegyelem” - vagyis kitüntető lehetőség. Ha ennek tudatában vagyunk, megszületik bennünk az erő és a bátorság, amellyel vállalhatjuk az életet, hivatásunkat, kultúránkat, magyarságunkat.

Megfelelő igazodási pontra van szükségünk, hogy lehetőségeinkkel a magunk és embertársaink javára tudjunk élni. Szabadságunk is úgy bontakozik ki igazán, ha Istenhez és törvényeihez mérjük

magunkat. Aki önmagát tekinti végső mércének, elveszíti lába alól a talajt. Ahhoz, hogy békében élhessünk önmagunkkal, embertársainkkal és környezetünkkel, felelősségtudatra van szükségünk. Ezt táplálja a tudat, hogy tetteinkért Istennek is számadással tartozunk.

Szent Istvánnak, az “Isten kegyelméből” élő embernek van mondanivalója az új ezredév küszöbén álló magyarjai számára is. /Új Ember/

Böjté Csaba levele a kettős állampolgárságról

Kedves Testvérek!

Anyaországbeli testvéreink nagylelkűen kinyújtották felénk kezüket és szeretettel, jósággal felkínálták azt, ami számukra is a legdrágább, nemzetünk nagycsaládjához való törvényes tartozás lehetőségét, a magyar állampolgárságot.

Meghívtak asztalukhoz mint testvér a testvért, hogy szétszabdalt népünk békében újra egyesülve részt vehessen Európa határain belül, más szabad nemzetekkel közösen, világunk tovább álmodásá- ban, építésében. Ezentúl nemcsak anyanyelvűnk drága köteléke tarthat össze bennünket, hanem a szabad magyar parlament által megszavazott törvény is.

A kettős állampolgárságról szóló törvény lehetőséget és jogot ad, hogy ne csak a távoli kis- padról, vagy mint vendégmunkások szóljunk bele nemzetünk nagycsaládjának ügyes-bajos dolgaiba, hanem mint felelős állampolgárok, belekapcsolódjunk a bennünket érintő döntésekbe és azok kivitelezésébe.

Az Újszövetség népéhez tartozó erdélyi kereszténynek a földi síkon két nagy erővonalat kell har-