Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)

2010-07-01 / 7-8. szám

AMERIKAI XLVI. évf. 7-8. szám - 2010. júl. aug.

MAGYAR ÚJSÁG

Ünnepi címlapunkhoz

A honfoglalás ezredik évfordulójára, 1896-ra a Hősök terén felépült a képzőművészeti kiállításoknak otthont adó Műcsarnok. Homlokzatán a timpanon mezője évtizedekig üres volt. Haranghy Jenő az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus és a Szent István-év alkalmából kartonra készített egy tervet, mely országalapító királyunkat mint a művészetek pártfogóját ábrázolta. 1940-41 között e karton alapján készült el a Műcsarnok homlokzatán a mozaik. Szent István mellett Boldog Gizella, Szent Imre, Szent Gellért, a koronázási palástot készítő veszprémi apácák és a pécsi székesegyház is látható a kompozíción, -blSzent István - király Isten kegyelméből

Bosák Nándor debreeen-nyíregyházi püspök

Nemzeti ünnepünkön tisztelgünk Szent István előtt. Emlékezünk az államalapító királyra, akire ezer esztendő múltán is hálával és büszkén tekinthet a magyarság, hiszen nemzeti létünknek olyan alapjait rakta le, amelyek a századok viharait is kiállták. Tisztelgünk az ember előtt, aki a történelem egy pontján megértette és betöltötte hivatását, és emberségből, emberi helytállásból nemzedékeknek adott példát. Ünnepeljük a szentet, aki életének értelmét, tápláló erőforrását az evangéliumban találta meg, és a katolikus egyház gyermekeként Krisztusnak igaz követője lett. Isten szolgálatában is irányt mutatott a magyarságnak századokon át.

Egy nemzet önbecsülésének fontos része az, ahogyan emlékezetében tartja múltját, és emlékezik hőseire, szentjeire. Hála Istennek, népünk története nem szűkölködik ilyen nagy emberekben. István király köztük is a legnagyobbak egyike. Ezért rá emlékezni örömünk és büszkeségünk. Ez az örömteli emlékezés akkor lesz méltó a szent királyhoz, ha benne impulzusokat nyerünk jelen feladatainkhoz, ha tanulni tudunk és akarunk életpéldájából. A liturgikus ünneplés nem múltba menekülő nosztalgia, hanem “jelenbe hozó emlékezés”. István király egyéniségét, életpéldáját, országot építő bátorságát és életet formáló hitét a jelenben állítjuk magunk elé, hogy ennek fényében mostani és jövőbeli feladatainkat fogalmazhassuk meg. (Folytatás a 3. oldalon)