Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)

2010-06-01 / 6. szám

2010. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG Időszerű-e Trianonról beszélni... (Folytatás az 1. oldalról) Végül, ha mi nem hangoztatjuk Trianon igaz­ságtalanságát. akkor ellenfeleink hivatkozhatnak Brilmayer érvelésére, hogy tudniillik a magyarok feladták a jogukat minden határkiigazításra Ezzel elveszítenénk minden jogunkat Trianonra, mint igazságtalan történelmi eseményre hivatkozni, még mint tárgyalási kiindulópontra sem, amiből lehetne engedni, hogy egy elfogadható autonó­miát kapjunk, mint kompromisszum. Brilmayer szerint több fontos szempontot kell figyelembe venni. Először a panaszra okot adó esemény időbeli távolsága: minél újabb keletű a panaszra okot adó esemény, annál nagyobb jelen­tősége van. Például a románok homályos és bizo- nyítatlan, majdnem kétezer éves jogcíme az 1100 éves panaszra (a magyar Honfoglalás ténye) ami az ő részükről képezte Trianonban a panasz alap­ját sokkal régibb és kevésbé bizonyítható, mint a történelmileg dokumentált Magyar honfoglalás és a hetven évvel ezelőtt történt trianoni igazság­talanság. A második szempont az, hogy mennyire tartotta ébren az esetleg elszakadni vágyó csoport a panaszt. Ezért fontos a Világszövetség, a Trianon Társaság és az emigráció munkája. A szerző ugyancsak hangsúlyozza, hogy a panaszt nemze­dékről nemzedékre életben kell tartani. Ha valaki megkérdezné, hogy a fiatalok vagy az emigránsok miért törődjenek vele, Brilmayer azt válaszolja: "azok a te néped, a te őseid voltak, akik ellen ezt az igazságtalanságot elkövették. Te egy vagy kö­zülük, te is osztozol az igazságtalanságban, és küzdened kell annak helyrehozásáért." A harmadik szempont az időközben mestersé­gesen betelepített lakosság kérdése, mint például a regáti románok áttelepítése Erdélybe. Brilmayer válasza, hogy amennyiben a határkiigazítás célja a történelmi igazságtalanság helyrehozása, akkor ezt nem kell figyelembe venni. "Ha a szóban for­gó terület nem kerül idegen uralom alá, akkor az újonnan betelepültek nem lennének ott. Az újon­nan odaköltözött többségi lakosság jelenléte csak súlyosbítja a jogtalan elvételt.” Végül Brilmayer megjegyzi: egyik kulcskérdés, hogy a status quo-t mennyire kívánatos megvál­toztatni? Ugyanis az sem lenne kívánatos, ha min­den határ bizonytalan lenne. Ezért például az emberi-jog sértéseket is figyelembe kell venni a 3 területi igények rendezésénél. Ebből a szempont­ból Burgenland kivételével, sajnos, minden elsza­kított területen fennáll az esetleges határkiigazítás vagy elszakadás követelésének feltétele. Itt csatlakozik Brilmayer elmélete az emberi jo­gokat védők megoldásához: ha semmi más nincs, és történelmileg jogosult, a kisebbségnek az "ön­rendelkezési jog" alapján joga van a határkiiga­zítást vagy elszakadást, függetlenséget illetve az anyaországhoz való csatolást követelni. Dr Balogh Sándor Babits Mihály Csonka Magyarország Bár lenne a hangom tiszta és éles, mint intő csengőké! A tiétek zavaros, mint mocsarak habja! ti leborultatok az Ércbálvány előtt! döntsön az erőszak! s döntött az Erőszak... mi jogotok beszélni többé? Nekem van rá jogom! ti elhánytátok a Kiáltást: mint bolond a fegyverét! nem kiálthattok már: én elkiálthatom: Oh Igazság, te egyetlen kiáltás! egyetlen fegyver! Jerikó trombitája! szólj! falak, omoljatok hangjaitól! gerincek, borzadjatok! Európában! és Ameriká­ban! mert borzasztó az Igazság a gerincekben! mit érnek a ma-épített falak körülöttem? ott borzad az Igazság a kövekben! ott ég a he­gyekben! árad a vizekben! Óh tiszta, éles trombita, zengj! ne hallgass sohase! egy napig se! egy óráig se! egy pillanatig se! mint ahogy nem hallgat a fájás az idegben, míg megvan a betegség... nem hallgat a vonzás a kőben, hogy természe­tes irányában essék... nem hallgat a madár, míg fészkébe nem tér... nem hallgat a folyó, míg tengerbe nem ér... nem hallgat a szél, míg él... * Nekem van rá jogom! Én elkiálthatom: Igazság!

Next

/
Thumbnails
Contents