Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-05-01 / 5. szám
26 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2010. május Májusi zsongás A május számomra a sárgarigó gyönyörű flótájával indul. Bármerre járok is, az erdőben, a Margitszigeten vagy a Népligetben, mindenfelől hallom a hímek „huncut a bíró”-val idézett fuvoláját. A sárgarigó nem véletlenül érkezik haza ilyen későn Afrikából. Május elejére fejeződik be teljesen a lombosodás, és ilyenkor jelennek meg a fák koronájában a leveleket rágcsáló hernyók is. A sárgarigó fő tápláléka pedig éppen közülük kerül ki, a kakukk mellett ez az a madár, amely a nagy, szőrös hernyókat is jó étvággyal kebelezi be. Mindig odafent, a koronában kutat táplálék után, a bokrok között bujkálni soha nem látjuk. Egyébként nem rigó, magyar neve nem szerencsés, egy fajokban gazdag madárcsalád egyetlen európai képviselője. Rokonai Afrikában és Ázsiában élnek. Korábbi neve, az aranymálinkó sokkal találóbb, és nekem sokkal jobban tetszik is. Bokros domboldalakon, öreg falusi temetőkben, utakat szegélyező sövények közelében májustól figyelhetjük meg a tövisszúró gébicset. Mindig valami kiemelkedő ponton üldögél, onnan lesi bogarakból és egyéb rovarokból álló zsákmányát. Nevét onnan kapta, hogy a fölös rovarokat tövisekre tűzi. Ezek jelentik a tartalékot a hűvös, esős napokra, amikor a rovarmozgás erősen lecsökken. Persze szegény gébics furcsa spájzát más madarak vagy darazsak bizony gyakran megdézsmálják. A tojó viszonylag alacsonyan, ha teheti, tüskés bokorba építi fészkét, amelyben egyedül kotlik az öt-hét darab foltos tojáson. Gyakran a közelben, néha ugyanabban a bokorban épít fészket egy másik későn hazatérő madár, a habos mellű karvalyposzáta. Bár a két madár nem áll közeli rokonságban, érdekes módon figyelnek a másik jelzéseire. Egy alkalommal Sasérben, a Tisza alsó folyásánál madarakat gyűrűztem, és a lisztkukaccal csalizott kis csapóhálóval egyebek mellett egy tövisszúró gébicset is fogtam. A kézbe vett madár segélykérő hangjaira meglepetésemre nem a párja, hanem a karvalyposzáta hím érkezett oda, és dühösen cserregve addig kerengett körülöttem, míg a gébicset, most már gyűrűvel a lábán, el nem engedtem. A Velencei-tó déli csücskénél lévő Dinnyési- Fertő madárvédelmi területén járva, a Kajtori-csa- toma mentén gyakran találkoztam hermelinnel. Ez a kis ragadozó nagyon hasonlít a rokon menyéthez, de a farka hegyi része fekete - míg amazé a bundája színéhez hasonló, vörhenyes- bama -, s fekete marad akkor is, amikor az állat bundája télen fehérre változik. A hermelin rágcsálókra vadászik, örökké éhes; az egér cincogását utánozva már jó néhányszor sikerült közel csalogatni magamhoz. A menyét- félékre jellemző, lomhának tűnő, de gyors ugrásokkal közeledett, néha megállt, felemelkedett, fehér mellényét mutatta, aztán jött tovább. Teljesen szabadon álltam, látott, mégis jött, mert a cincogásnak nem tudott ellenállni. A végén azért mindig meggondolta magát, még egyszer felemelkedett, aztán megperdült, és futott visszafelé. Ezután már hiába cincogtam, nem hagyta rászedni magát. Májusban virágzik a galagonya, és ha egy ilyen fehér ruhába öltözött bokor kerül elém, mindig megállók néhány percre, hogy az odaérkező rovarokat megcsodáljam. Az aranylóan zöld rózsabogártól kezdve az apró cincérekig nagyon sokan látogatják a virágzó galagonyát. És ez a látvány minden alkalommal lenyűgöz. Aki szeret fényképezni, szép felvételeket készíthet a fehér szirmok között elmerülten sétálgató, szebbnél szebb rovarokról. Schmidt Egon Fotó: Bécsy László Új Ember —Húsz évig fogja törleszteni a magyar költség- vetés a távozó kormány felsőoktatási hagyatékát. A 140 milliárd forint értékű egyetemi fejlesztések árának többszörösét kell kifizetni a visszabérlési szerződések miatt.
