Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)

2010-05-01 / 5. szám

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 2010. május Vörös balról át Az elmúlt század az emberiségnek visszafordíthatatlan változásokat hozott, szinte minden átrendeződött. Eu­rópa országai teljesen új szemlélettel viszonyultak egymáshoz, előbb egymás elpusztításában keresték, majd most a kialakult helyzet állandósulásában keresik a kényszerű megoldást. Ez a félsziget, amely az em­beri fejlődés élén járva tizenöt évszázadon át a szel­lemi haladás és a társadalomszervezés kialakító mű­helye volt, aztán világrendező szerepre jutott, két nagy, számára értelmetlen háborúban ezt a szerepét elveszítette. Az európai műveltséget kialakító műhe­lyek irányító szerepe megszűnt, a szellemi élet és a tu­dományosság előmozdítóit, tudósok légióit elszívta Észak-Amerika, onnét indul ki azóta minden új irány­zat, a követendő vezetés igényével. Ám az Újvilágban meggyengült az élénk, állandóan újat alkotó europäi­scher Geist, ott már - csakúgy, mint a politikai me­zőnyben - elsősorban az üzleti világ kiszolgálása a fő szempont. A kötelező politikai irányzat a demokrácia. Nem is lenne ezzel probléma, ha megmaradna abban az álta­lánosan ismert elképzelésben, amely szerint a türelem­nek és a középarányosságnak ez a rendje. Az ameri­kai-szovjet háborús szövetség súlyos örökségeként szenvedjük azt a részrehajló eltorzulást, amivel a mai uralkodó szemlélet még mindig keblén cipeli a balol­dali (kommunista, ateista, liberalista, anarchista) szél­sőségeket, ugyanakkor kirekeszti, és a nácizmus, fasiz­mus kategóriájába sorolja a természet alkotta nemzeti törekvéseket. A gazdasági élet terén a szélsőséges li­beralista filozófia (neoliberalizmus) egyeduralkodóvá vált az angolszász világban, ráadásul amerikai behato­lással Európa keleti felén, így Magyarországon is, ahol gyakorlatilag megvalósította a kizsákmányolás alter­natív módszerét, méltóvá válva a „nyugati bolseviz- mus” elnevezésre. A szabadpiaci krédó által kötelezővé tett, szabályoz­hatatlan, korlátozhatatlan nemzetközi (nemzetek felet­ti) pénzügyi igazgatás rendszere időnként világraszóló válságot szenved. Ennek ellenére a politikai világha­talom erőlteti ezt a módszert, ami a politikai nemzet­köziséget erősíti. Ilyenkor bankok sora megy tönkre, de egy-két év alatt rendbejönnek, új erőre kapnak, fel­vásárolják a tönkrementeket, a veszteséget pedig áthá­rítják a társadalomra. A jelenleg folyó pénzügyi világválság Magyarorszá­gon felgyorsította a korrupt és társadalomellenes bal­oldal népszerűségének hanyatlását, és megérlelte ösz- szeomlását. Ezúttal a magyar társadalom nagyon érzé­kenyen viszonyult a gazdasági élet romlásához és a kormányzati korrupcióhoz. Fellángolt a nemzeti érzés, teljesen átalakult a politika pártszerkezete. A baloldal hitelt vesztetten összezsugorodott. Nem a Fidesz győzött - senki nem győzött, Magyar- ország sem. Megbukott az eddig kormányzó két balol­dali párt, és az MDF erkölcsileg is velük süllyedt. Új pártok kerülnek be a parlamentbe, ismeretlenek, tagja­ik, vezetőik egymást sem ismerik. Egyetlen működő­képes párt van ma Magyarországon, a Fidesz. Fele­lőssége óriási. Ha fellépésével, első intézkedéseivel nem tudja megtartani a társadalom bizalmát, azt, hogy módszerei felkeltik-e a reményt arra, hogy a további nélkülözések, megszorítások után lesz eredményes ki­bontakozás, akkor a gazdasági után az ország politikai rendje is összeomlik. A Nyugat politikai és médiakörei nem érzékelik, hogy Magyarországon a baloldal milyen alakzatot ké­pez, s hogy az általa gyakorolt neoliberális közgazda­ság milyen mélyreható társadalmi egyenetlenséget és feszültséget termelt. Nyugaton jut elég mindenkinek a neoliberális elgarázdálkodás után is, nálunk nyomorba jutott a fél lakosság. Nyugaton az emberek tudatában a baloldali pártok a demokrácia letéteményesei. Ott a bal azt jelenti: szociális gondoskodás. Magyarorszá­gon a szocializmus a nemzetközi szolidaritás szelle­mében született még a 19. században, és azóta sem találta meg az utat a nemzethez, de még a munkás- osztályhoz sem. Ez a baloldal nehezen fogad el bármit, ami nemzeti, az neki már veszélyes szélsőség. A nyu­gati baloldal nem ismeri ezt a magyarországi sajá­tosságot, szolidáris a magyar elvtársakkal. De már Nyugaton is, a baloldali politikai folklórban, ami nem­zeti, az felkelti a fasizmus rémképét. A mieink hazai riadalmakkal táplálják a külföld rosszhíréhségét. A mi baloldalunk - enyhén szólva is - rossz gazdája volt az országnak. Ha a történelem azzal bünteti őket, hogy hosszú időre, akár három választási időszakra el­lenzéki szerepre utalja, talán sérül a váltópárti uralom elmélete, de megérdemli, amiért engedte a hatalom fo­lyamatosságában érvényesülni azokat az embereket, akik a kommunista időszakban is gyötörték a magyar társadalmat. Kétségtelen, hogy az elmúlt húsz évben elterpeszke­dett MSZP-s és SZDSZ-es bolsevisták a magyar politi­kai mező legundorítóbb férgeinek gyülekezetét alkot­ták. Avagy, ha nincs is olyan rétege a magyar baloldal­nak, amely erre érzékeny, akkor maradjon a jobboldal középerőben, és sérüljön a parlamenti váltógazdálko­dás elmélete - az ország javára. Csapó Endre - Magyar Hírlap- Régóta folyik a találgatás: mit tartalmaz az a 101 doboz, amelyet az amerikai Hoover Intézet­ben helyezett el 1996-ban Pozsgai Imre. A Stan­ford Egyetem 2009-ben nyitotta meg archívumát a „Pozsgai-hagyaték” kutatói előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents