Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-05-01 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 2010. május Vörös balról át Az elmúlt század az emberiségnek visszafordíthatatlan változásokat hozott, szinte minden átrendeződött. Európa országai teljesen új szemlélettel viszonyultak egymáshoz, előbb egymás elpusztításában keresték, majd most a kialakult helyzet állandósulásában keresik a kényszerű megoldást. Ez a félsziget, amely az emberi fejlődés élén járva tizenöt évszázadon át a szellemi haladás és a társadalomszervezés kialakító műhelye volt, aztán világrendező szerepre jutott, két nagy, számára értelmetlen háborúban ezt a szerepét elveszítette. Az európai műveltséget kialakító műhelyek irányító szerepe megszűnt, a szellemi élet és a tudományosság előmozdítóit, tudósok légióit elszívta Észak-Amerika, onnét indul ki azóta minden új irányzat, a követendő vezetés igényével. Ám az Újvilágban meggyengült az élénk, állandóan újat alkotó europäischer Geist, ott már - csakúgy, mint a politikai mezőnyben - elsősorban az üzleti világ kiszolgálása a fő szempont. A kötelező politikai irányzat a demokrácia. Nem is lenne ezzel probléma, ha megmaradna abban az általánosan ismert elképzelésben, amely szerint a türelemnek és a középarányosságnak ez a rendje. Az amerikai-szovjet háborús szövetség súlyos örökségeként szenvedjük azt a részrehajló eltorzulást, amivel a mai uralkodó szemlélet még mindig keblén cipeli a baloldali (kommunista, ateista, liberalista, anarchista) szélsőségeket, ugyanakkor kirekeszti, és a nácizmus, fasizmus kategóriájába sorolja a természet alkotta nemzeti törekvéseket. A gazdasági élet terén a szélsőséges liberalista filozófia (neoliberalizmus) egyeduralkodóvá vált az angolszász világban, ráadásul amerikai behatolással Európa keleti felén, így Magyarországon is, ahol gyakorlatilag megvalósította a kizsákmányolás alternatív módszerét, méltóvá válva a „nyugati bolseviz- mus” elnevezésre. A szabadpiaci krédó által kötelezővé tett, szabályozhatatlan, korlátozhatatlan nemzetközi (nemzetek feletti) pénzügyi igazgatás rendszere időnként világraszóló válságot szenved. Ennek ellenére a politikai világhatalom erőlteti ezt a módszert, ami a politikai nemzetköziséget erősíti. Ilyenkor bankok sora megy tönkre, de egy-két év alatt rendbejönnek, új erőre kapnak, felvásárolják a tönkrementeket, a veszteséget pedig áthárítják a társadalomra. A jelenleg folyó pénzügyi világválság Magyarországon felgyorsította a korrupt és társadalomellenes baloldal népszerűségének hanyatlását, és megérlelte ösz- szeomlását. Ezúttal a magyar társadalom nagyon érzékenyen viszonyult a gazdasági élet romlásához és a kormányzati korrupcióhoz. Fellángolt a nemzeti érzés, teljesen átalakult a politika pártszerkezete. A baloldal hitelt vesztetten összezsugorodott. Nem a Fidesz győzött - senki nem győzött, Magyar- ország sem. Megbukott az eddig kormányzó két baloldali párt, és az MDF erkölcsileg is velük süllyedt. Új pártok kerülnek be a parlamentbe, ismeretlenek, tagjaik, vezetőik egymást sem ismerik. Egyetlen működőképes párt van ma Magyarországon, a Fidesz. Felelőssége óriási. Ha fellépésével, első intézkedéseivel nem tudja megtartani a társadalom bizalmát, azt, hogy módszerei felkeltik-e a reményt arra, hogy a további nélkülözések, megszorítások után lesz eredményes kibontakozás, akkor a gazdasági után az ország politikai rendje is összeomlik. A Nyugat politikai és médiakörei nem érzékelik, hogy Magyarországon a baloldal milyen alakzatot képez, s hogy az általa gyakorolt neoliberális közgazdaság milyen mélyreható társadalmi egyenetlenséget és feszültséget termelt. Nyugaton jut elég mindenkinek a neoliberális elgarázdálkodás után is, nálunk nyomorba jutott a fél lakosság. Nyugaton az emberek tudatában a baloldali pártok a demokrácia letéteményesei. Ott a bal azt jelenti: szociális gondoskodás. Magyarországon a szocializmus a nemzetközi szolidaritás szellemében született még a 19. században, és azóta sem találta meg az utat a nemzethez, de még a munkás- osztályhoz sem. Ez a baloldal nehezen fogad el bármit, ami nemzeti, az neki már veszélyes szélsőség. A nyugati baloldal nem ismeri ezt a magyarországi sajátosságot, szolidáris a magyar elvtársakkal. De már Nyugaton is, a baloldali politikai folklórban, ami nemzeti, az felkelti a fasizmus rémképét. A mieink hazai riadalmakkal táplálják a külföld rosszhíréhségét. A mi baloldalunk - enyhén szólva is - rossz gazdája volt az országnak. Ha a történelem azzal bünteti őket, hogy hosszú időre, akár három választási időszakra ellenzéki szerepre utalja, talán sérül a váltópárti uralom elmélete, de megérdemli, amiért engedte a hatalom folyamatosságában érvényesülni azokat az embereket, akik a kommunista időszakban is gyötörték a magyar társadalmat. Kétségtelen, hogy az elmúlt húsz évben elterpeszkedett MSZP-s és SZDSZ-es bolsevisták a magyar politikai mező legundorítóbb férgeinek gyülekezetét alkották. Avagy, ha nincs is olyan rétege a magyar baloldalnak, amely erre érzékeny, akkor maradjon a jobboldal középerőben, és sérüljön a parlamenti váltógazdálkodás elmélete - az ország javára. Csapó Endre - Magyar Hírlap- Régóta folyik a találgatás: mit tartalmaz az a 101 doboz, amelyet az amerikai Hoover Intézetben helyezett el 1996-ban Pozsgai Imre. A Stanford Egyetem 2009-ben nyitotta meg archívumát a „Pozsgai-hagyaték” kutatói előtt.
