Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-05-01 / 5. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2010. május regisztrált, ide számítva a 200 ezer vendégmunkást is. - Ciszjordániában 500 ezer izraeli telepes él, ebből 200 ezer Kelet-Jeruzsálemben és 305 ezer Ciszjordá- nia más részein. Ebből a 305 ezerből k.b. 230 ezer nagyobb helységekben lakik, míg 75 ezer szórványosan kisebb telepeken. - Az 1967-es háború után Izrael an- nektálta Jeruzsálem arab keleti részét és így saját területének tekinti. Ezért ma egybehangzó izraeli vélemény, hogy az odaköltözött izraeliek nem tekinthetők telepeseknek. A palesztinok viszont jövő államuk fővárosát tervezik a keleti részen, bár nincs olyan ENSz- határozat, mely a Palesztin Hatóságra ruházta volna a város keleti részének szuverenitását. A telepek építésével, vagy a meglévők bővítésével kapcsolatos hivatalos izraeli álláspont az, hogy ezt az ott létrejött lakáshiány indokolja. Az IKSH adatai azonban ezt az állítást nem támasztják alá: a 2006- 2007-es adatok szerint u.i. a lakáshiányt főleg az Izraelből és/vagy a külföldről odaérkező bevándorlók hozták létre, nem pedig az ott élők természetes szaporodása. 2007-ben p.l. a természetes szaporodás a lakosság növekedésének 63 %-át tette ki, míg 37 %-át a telepekre érkező bevándorlók adták. Utóbbit pedig a kormány szabályozhatná ha szándékában volna. Ezt támasztja alá egy másik adat is: 2007-ben a telepeket otthagyó minden 10 lakos helyébe 15 költözött oda Izraelből. A palesztinok - érthető okokból - addig hallani sem akarnak még közvetett tárgyalásokról sem, míg az izraeliek be nem szüntetik új telepek létesítését, ill. meglévők bővítését, beleértve Jeruzsálem keleti arab részét is. - Obama megelőző két elődjének, Bili Clinton és Gerorge W. Bush idején, a telepek ügyét, mint a jövő tárgyalások egyik fő problémáját említették. Amerika eddigi közel-keleti politikájának eredménytelenségét látva, Obama, rövidesen beiktatása után úgy döntött, hogy az izraeli-palesztin tárgyalásokban Amerikának is közvetlenül részt kell venni, mint egy elfogulatlan és pártatlan közvetítő partnernek. A tárgyalások beindítása érdekében magáévá tette a palesztinoknak a tárgyalások elkezdésével kapcsolatos álláspontját és ezt hivatalosan többször is közölték. Ezt, mint a megegyezéshez szükséges új amerikai álláspontot Obama egyenesen közölte a Netanjahuval, Izrael miniszterlelnökével való első washingtoni találkozóján, 2009 május 18.-án. Netanjahu ekkor még nem fogadta el egy Izrael melletti független palesztin állam tervét sem, bár Bush 2003-a ’útitérképéf (road map), mint béketervet előzőleg már elfogadta. Ez pedig világosan a két-államú megoldást célozta 2005-re, amiből aztán nem lett semmi. - Hogy ez a tavaly májusi találkozás a megbékélés ügyében eredménytelen maradt, bizonyítja az is, hogy Netanjahu Izraelbe visszatérve kijelentette: ’A telepekkel kapcsolatos építkezés nem fog leállni7! 2009 június 2.-án, közvetlenül kairói elutazása előtti napon, Obama rövid időre csatlakozott Jim Jones tábornok nemzetbiztonsági tanácsadója és Ehud Barak izraeli hadügyminiszter 2 órás megbeszéléséhez, melyen nyomatékkai kérték a telepek építésének beszüntetését. - Nagyhatású kairói beszéde (2009 június 4) utáni napon, németországi látogatása során Obama ismét a két-államos tervért és a telepek építésének beszüntetéséért szállt síkra. Netanjahu június 11.-én úgy nyilatkozott, mely Obamának adott válaszának volt tekinthető, hogyha a palesztinok elismerik Izraelt, mint zsidó államot, ahová a menekültek nem térhetnek visz- sza, ő hajlandó elfogadni egy hadsereg nélküli palesztin államot. A palesztin kormány ezt azonnal visszautasította, de Obama egy pozitív lépésnek értékelte annak ellenére, hogy Netanjahu a telepek építésében nem hátrált és egész Jeruzsálemre kiterjedő izraeli szuverenitást hangoztatott. Netanjahu tehát már az előző évben egyre feszültebbé tette Washington és Tel Avív kapcsolatát. Ez részben magyarázható a kormány-koalíciójában lévő szélsőjobb nacionalisták és ultra vallásos ortodoxok merev álláspontjával is, akiknek támogatására feltétlenül szüksége van. Obama is elismerte, hogy az izraeli belpolitika nagyon megnehezíti békéltető tervét, de ’itt az idő, hogy cselekedjünk’. - Eredeti tervének megfelelően, hogy itt diplomáciai megoldásra van szükség, mielőtt egy újabb intifáda (felkelés) kitör, ebben az évben sikerült a palesztin vezetést meggyőzni, hogy Amerika közvetítésével tárgyalások kezdődjenek. Amerika alelnöke, Joseph Biden épp e tárgyalások megkezdésének bejelentésére utazott 2010 március 10.-én Izraelbe, mikor a diplomáciai bomba robbant: megérkezése után az izraeli belügyminiszter - állítólag Netanjahu tudta nélkül - hivatalosan bejelentette, hogy Ke!et-Jeruzsálem Rámát Shlomo külvárosában 1600 új lakást fognak építeni. Ez példátlanul kínos helyzetbe hozta az amerikai kormányt. A palesztinok azonnal visszaléptek minden tárgyalástól és az Arab Liga is visszavonta a megbeszélésekhez nyújtott hozzájárulását. Biden a bejelentést érthetően indokolatlan sértésnek minősítette és elítélte. Hillary Clinton külügyminiszter is azt ajánlotta, hogy ne csak aggodalmának adjon kifejezést. - Bár Netanjahu a bejelentés szerencsétlen időzítése miatt azonnal bocsánatot kért, kormánya döntését azonban nem vonta vissza. - Amerika sem fogadta el szó nélkül a mentegetőzést: március 14.-én David Axelrod, az elnök fő politikai tanácsadója ugyancsak ’sértésnek’, sőt ’támadásnak’ nevezte az izraeli bejelentést, ami rendkívüli hangnem volt közeli szövetségesek érintkezésében. Március 15.-én Netanjahu az izraeli parlamentben jelentette ki, hogy ’Az elmúlt 40 évben egy izraeli kormány sem egyezett abba bele, hogy korlátozzák az építkezést Jeruzsálemben.’ - Március 16.-án, annak hírére, hogy további
