Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-04-01 / 4. szám
26 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2010. április MADÁRDALOS ÁPRILIS Bármerre járunk is, ezeken a gyönyörű tavaszi napokon mindenütt madárdal fogad. Valamennyi énekesmadarunk hazaérkezett már, talán csak a sárgarigó az, amelyik május első napjaiban kezd flótázni a lombok között. Javában tart a költési szezon, a madarak fészket építenek, tojásokat raknak, egyesek már fiókákat nevelnek, sőt a fekete rigók például akár már ki is repítették az első fészekaljból származó fiatalokat. A hó végén érkezik afrikai téli szállásáról a kerti poszáta. Egyszerű színezetű madár, de egyike Európa legszebb hangú énekeseinek. A Felső-Tisza mentén, a folyót kísérő füzesekben április utolsó napjaiban gyakran hallgattam őket. Állandóan mozogtak éneklés közben is, ha bekaptak egy kövér hernyót, legfeljebb parányi szünetet tartottak, aztán nyomban daloltak tovább. Ugyanott az ártéri erdő szélén és a nagy tisztások szegélyein mindenfelől lehetett hallani a berki tücsökmadár szaggatott, „szer-szer-szer-szer”-rel visszaadható énekét. A hímek valamelyik alacsony ágon ültek, de a közeledő embert látva nyomban elhallgattak, és eltűntek a sűrűben. Nagy élet zajlik a vizek környékén is. Már serken az új nád, de a hó közepén érkező nádirigók inkább a tavalyi nádszálakon kapaszkodva kari- csolnak. „Kara-kara-kit-kif’-tel visszaadható énekük talán nem szép, de hozzátartozik a hazai nádasok tavaszi hangulatához. Éppen úgy, mint a kakukk vidám kiáltása. Halastavak körül vagy az alföldi csatornák mentén járva ott látom őket a parti fűzfákon, látszólag elgondolkozva üldögélnek, pedig figyelnek nagyon. Azt lesik, hol kezd fészket építeni a nádirigó vagy egy cserregő nádi- poszátapár. A kakukk leggyakoribb gazdamadara a nádvidéken a nádirigó, az erdőben a vörösbegy. Minden kakukk egy fészekaljnyi fióka élete árán nő fel, a kikelő madár ugyanis sorra kilökdösi mostohatestvéreit a fészekből. De nem szabad haragudnunk rá, hiszen a kakukkok már évmilliók óta így élnek, és a dajkamadarak állományai ettől változatlanok maradtak. Énekesmadarainkra az igazi veszélyt sajnos az emberi tevékenység, egyebek mellett a költési időben, áprilisban, májusban, júniusban is végzett erdőirtások jelentik, amikor a leroskadó fákkal, a letaposott bokrokkal együtt tojások és fiókák ezrei pusztulnak el. A Velencei-, a Fertő- vagy a Tisza-tó nádasaiból messzire hallik a kis vöcsök trillája, bölömbika bummog, szürke gém kiált borízű hangján, és csilingelve beszélgetnek egymással a barkóscinegék. Ez utóbbiak a legkorábban költő madarakhoz tartoznak, gyakran már március derekán tojásaik vannak, nem sokkal később pedig a kirepült fiatalokkal találkozhatunk. Áprilisban fészkelnek a nádszegélyek, csatornák mentén élő kékbegypárok. A hím a nádvidék talán legszebb madara, égszínkék melle közepén a fehér folt szinte világít, faroktollainak tövi része szép rozsdavörös. Kis bokor csúcsán, kihajló nádszálon vagy a gát felett húzódó drótvezetéken ülve énekel, dalába nagyon sok utánzást kever. Nemcsak a környéken élő madarak hangjait, de a tücsök ciripelését is éppen úgy beleszövi, mint a közelben áthaladó vonat füttyét. A finnek ezemyelvű madárnak hívják a kékbegyet, és egyáltalán nem alaptalanul. Schmidt Egon Fotó: Bécsy László (Új Ember) Felhívás előfizetőinkhez! Kérjük kedves előfizetőinket figyeljék a címzést, ott azt is feltüntetjük mikor esedékes az előfizetés megújítása. A lapunk havilap, elseje előtt néhány nappal postázzuk, hogy ne legyen fennakadás, kérjük, úgy küldjék be az előfizetési díjat, hogy az 20-22-ig beérjen. „ Bármily hosszú a tél, a tavasz eljön. A fény legyőzi a sötétséget. ” Gógl Árpád Orsz. gy. képviselő
