Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)

2010-04-01 / 4. szám

16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2010. április lenére a nemzetiségi aránynak megfelelően meg­teljenek a felvidéki magyar iskolapadok? Apró gesztusok, személyes megkeresés, figyelemfelkel­tés, beiratkozási program, ösztöndíjak, reklámok és sok-sok munka. Biztos vagyok benne, hogy az iskoláink nemcsak felveszik a versenyt a többségi nemzet oktatási intézményeivel, hanem többletet is adnak. Tudást, nagyobb lehetőségeket, öntuda­tot és szívet. Van azonban, amikor ez sem elég. Nagy falvakban is mind gyakoribb probléma a gyermekvállalási kedv lanyhulása. Ha nem szüle­tik gyerek, akkor a diáklétszám alapján támogatott iskola nem tudja fenntartani magát és idővel meg­szűnik. Akárcsak a szlovák iskolába járó fiatalok identitástudata. A szórványvidéken, a Nyitra-kör- nyéki magyar falvakban a legégetőbb a helyzet. Állhatatos küzdelmük ellenére is úgy tűnik, lassan feloldódnak a többségi nemzetben. Ha nem se­gítünk... Rév-Komárom, Szepsi és Fülek példája mégis örömre adhat okot. Ünnepelni kell, hogy másod­rendű állampolgárként, a határ menti magyar munkalehetőségek megszűnte után, mindenféle nyelvtörvények, hazafi-törvények ránk vetülő ár­nyéka ellenére is sok szülő tudja, honnan jött és hová tartozik. Nálunk, hála Istennek, még jók a statisztikák. De azért még van tennivaló. A szom­szédos szlovák iskola diákjainak zöme ugyanis magyarul beszélget reggel, az iskolába menet... Változnak az idők. A mai osztálytermek tága­sabbak, világosabbak, mint nagyapám hajdani os­kolája. A mai szlovákiai magyar iskolák tablói is nagyobbak, mint a hajdani megsárgult osztálykép. Szinte ragyognak az élénk színek, profi a kidol­gozás, de valami mégis hiányzik róla. A gyerek. S talán a Mester is. A történelem ura, a magyarok Istene, akihez fohászkodunk nemzeti imánkban. Aki irányítja a lépteinket, aki reményt, segítő ke­zet és vigaszt nyújt, s időnként a legelesettebb kö­zösséget is olyan sugárzó és lendületes vezetővel, kiemelkedő tehetségű, tiszta erkölcsű személyi­séggel ajándékozza meg, mint például Esterházy János gróf volt. Példát kell mutatnunk, s nemzetünk napszámo­saként a Jóisten segítségével minden egyes gye­rekért le kell hajolnunk. A magyar iskola ugyanis felvidéki közösségünk megmaradásának záloga. Isten áldja a Rákóczi Szövetséget, az Esterházy János Emlékbizottságot és Esterházy János gróf halhatatlan lelkét és segítsen minket is magyar­ságmentő törekvéseinkben! Tápay Miklós, dr. Magyarország és szomszédainak helyzete 2010-ben A The Economist angol hetilap decemberi különszá- mában 81 országban most is előrejelezte az erre az év­re várható gazdasági és politikai történéseket. - A 2008 júniusában kezdődött globális recesszió nem minden országot és régiót érintett egyformán. Kanada csaknem elkerülte, a nagy államok közül pedig Kína és India már 2009-ben túljutott rajta. Európa és az USA talán már túl vannak a mélyponton, de a recesz- szióból való V-alakú kilábalás optimizmusát felváltot­ta a W-alakú, egy második visszaeséssel járó gazda­sági felépülés pesszimizmusa. Az európai országok közül, adósságuk visszafizetését illetőleg, most Görög­ország, Spanyolország, Portugália és Írország van kü­lönösen nehéz helyzetben, adóemelésre és állami ki­adások csökkentésére kényszerülve, ami közgazdászok szerint recessziónál lehetőleg elkerülendő. Magyarország közelmúltja. Az ország társadalma a II. Világháború befejezése óta egy önámító hazugság rendszerébe kényszerült. Először a szovjet megszállás alatt kellett elhinnie, hogy életszínvonala évről-évre javul, bár 1950 után ennek ellenkezőjét kellett elvisel­nie. (Nyugati szomszédunk, Ausztria életszínvonala 3- 4-szer volt jobb, mint a miénk, holott, a Monarchia ke­retén belül, ez a különbség csak kis mértékben volt ta­pasztalható.) — A rendszerváltás után azt vártuk, hogy az új politikai és gazdasági rendszer, a várva-várt de­mokrácia és a szabadversenyen alapuló piacgazdálko­dás eredményeként a szabad élet és a jólét vár majd ránk. Az elmúlt 20 év tapasztalata aztán ezt alaposan megcáfolta. A parlament 360 tagja közül, annak csak felét választotta a nép közvetlen szavazással, a másik fele különböző pártlisták alapján került oda. Az elmúlt 8 évben a kormány ex-kommunista és bal-liberális üz­letemberekből állt és ami létrejött, az egypárt rendszer lett a javából, nemzeti ünnepeinken pedig egy, a népbe lövő rendőrállam nem is leplezett diktatúrája. A gaz­dasági adatok egyszerűen ijesztőek: az államadósság és cégfelszámolások száma 2,5-szeresére nőtt, a mun­kanélküliség megduplázódott (5,9 %-ról 10,3 %-ra), a háztartások hitelállománya pedig 6-szorosára emelke­dett! Halálozási arányunk a 3. Világra jellemző lett és rosszabb, mint Szíriáé, vagy Vietnámé. Ahogy Horn Gábor nemrég beismerte: ‘A rendszerváltás forgató- könyve lényegében az SzDSz-hez köthető’. Ez igaz is és az ország helyzetét figyelembevéve, egy nemzetel­lenes háború politikai bűnösségét beismerő vallomás­nak tekinthető. Előrejelzések. Tárgyilagos szakértők elemzése alapján Magyarországon és közvetlen szomszédainál a

Next

/
Thumbnails
Contents