Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-04-01 / 4. szám
2009. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 A sír megásva Megkapta az utolsó kenetet az MDF Valami nosztalgiával vegyes keserűség fog el, amikor az MDF-röl írok. Nem véletlenül. Időszámítás után 1988 késő őszén, Nógrád megyében, városunkban alakult meg elsőnek a polgári párt, melynek magam is alapító tagja lettem. Sőt, egy rövid ideig megbízott elnökeként tevékenykedtem. A „hőskorban” egy, egy összejövetel színhelyén gyakorta egy Zsiguli várakozott, talpig „úriemberekkel,” akik jelenlétükkel vigyázták egészségünket. Szerencsére ezzel ki is merült a regnáló hatalom irántunk való figyelme. Azóta több mint húsz év telt el. A fórumnak sikerült begyűjteni az összes hazai pártokra jellemző gyermekbetegségeket. így megfogyva bár de meg is törve, napjainkban önmaga groteszk árnyékává vált. Mind ez köszönhető Dávid Ibolyának, akinek kitartó, szívós, munkával sikerült „kisgazdásítani” a fórumot. A tagok pedig szép lassan elfogytak. Volt, aki hangos szitkok közben vette a kalapját, mások csendben fejüket leszegve elkullogtak, míg olyanok is akadtak, akikből maga a párt lépett ki. A törvényesen és főleg törvénytelenül kizártakat most nem is említem. Végül alig páran maradtak Ibolya és hű fegyverhordozója Herényi Károly mellett. Mára már az a vicc is kifakult, amikor Herényi iljú hévvel, így udvarol: „Ibolyám, olyan csodálatos veled így ketten a pártban.” A kizárások a fórum mindennapjaivá váltak. Az MDF vészesen kezdett hasonlítani az ötvenes évek uralkodó pártjához, melyben a fő ideológia az éberség volt. Milyen szerencse, hogy mára már nem üzemel Recsk, mert néhány menesztett fóru- mosnak ide szólna az üdülési csekkje. Egy nap Boross Péter, volt miniszterelnök (a „hóbagoly”) is „szárnyra kelt,” és kirepült a frakcióból. Repülését megelőzte a Nemzetbiztonsági Hivatal által kreált, és nehezen tagadható hanghordozó lemez, mely koncepciójában már, már a Rákosi időket idézi. De mind ez még semmi. Egy reggel arra ébred az ország, hogy ezen megpróbáltatások következtében a parlamenti frakció kilenc főre olvad. Már pedig a haza parlamentális viszonyokban egy frakció minimum tíz képviselőből kell, hogy álljon. Ekkor még szerencséjük volt. Akadt egy független (a Fideszből menesztett) képviselő, aki - nem egészen szabályosan - „beintegrálódott” az MFD-esek soraiba. Cselekedetéért a gúnyos és megvető kacaj nem maradt el a kormánypárt és az ellenzék részéről. Már, már úgy tűnt, hogy egy rövid időre elül a vihar a törpepárt körül, amikor az elnök asszony meglepő bejelentést tett. A közelgő EU-s választások listáját két olyan úriember fogja vezetni, mint Bokros Lajos, a Horn kormány hírhedt pénzügyminisztere, és egy valódi kékvérű Habsburg ivadék. A párt tagjai a név hallatán a fejükhöz kaptak, Katona Kálmán orvost emlegetett. Habsburg György nevénél már csak keserűen legyintettek. Megbolydult az egész MDF, mire Dávid Ibolya még egy kis olajat is öntött a tűzre. Bokros urat beajánlotta miniszterelnöknek Gyur- csány helyett. Ez már végkép kiverte a biztosítékot. A megyei vezetők többsége öklét rázva magából kikelve ordított valami olyat, hogy nekik már elegük van az egész vircsáftból. Mihelyt a nagy keveredésben „előkerült a kalapjuk” távozásra adták a fejüket. A pártból a kifelé távozóktól volt hangos a sajtó. így távozott Csáky András országgyűlési képviselő, és ezzel a frakció ismét kilencre olvadt. így egy történelmi rendszerváltó párt bedarálta önmagát. A megyei szervezetek tagjai egyre hangosabban követelik Dávid Ibolya azonnali menesztését. Mint említettem, pár hónap múlva EU-s választások lesznek idehaza, meg máshol is. Minden előjelzés szerint a fórum ebben már csak jelképesen vesz részt. Később akár előre hozott választások is lehetnek, és ha nem, akkor jövőre. Addigra már a MDF csak egy múló emlék marad. Ha csak valamilyen csoda folytán egy olyan karizmatikus személy nem kerül vissza a párt élére, mint Lezsák Sándor. írásomat azzal kezdtem, hogy magam is a fórum alapító tagja voltam. Még valamikor a 90-es évek közepén, az MDF „testén” furcsa kiütések jelentek meg. Mielőtt ezeket a kiütéseket „elvakarták volna,” gyorsan (bár nem csendben) távoztam. Pedig akkor még nem tudtam, hogy azok a „kiütések” előfutárjai voltak annak a betegségnek, melyben az MDF mára már kimúlt, és amit úgy neveznek, politikai lepra. Soós Géza Lapunkat olvassák Kapuváron, Balassagyarmaton, Szegeden és Szekszárdon is
