Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2009-03-01 / 3. szám

22 desen, az ükapámé volt. És a folt? Az is az övé, felelte, a vére. A rácok szúrták le 1848-ban. Csak foltok maradnak, ha 1848-49, ha az 1944— 45-ös délvidéki magyarirtás, ha 1990 Marosvá­sárhelye kerül szóba? Vagy a közelmúlt ma­gyarverései? Se bűn, se bünhődés, se tettes, se sírhalmok, se emléktáblák, se csontok, se kegyelet. A magyar kultúra és kapcsolatteremtő ösztön arra a jóhiszemű ostobaságra épül, hogy ahol egyszer be­dörömböltek, fosztogattak, karóba húztak és lefejeztek, anyát, feleséget, gyermeklányt erősza­koltak, magzatot vágtak ki eleven méhből, ott ez többé nem történhet meg. Hogy a magyarirtás im­munitást ad a következő magyarirtásra, és ha va­lamilyen homályos oknál fogva arra mégsem, akkor az azt követőre. Nem hiszem, hogy van még egy nép térségünkben, amelyik ilyen hivalkodóan űzne sportot a szellemi és fizikai önvédelem feladásából. Ezért kell szívósan törekednünk az emlékezet visz- szanyerésére. Ez az egyetlen vádhatóság, amely a magyarirtások túlélőinek megmarad, (mno) “Szent Margit legenda...” Január 18-án, Árpád-házi Szent Margit ünnepén délelőtt 11 órakor Erdő Péter bíboros szentmisét mutatott be a szentéletű királylány emlékére a margitszigeti szabadtéri oltárnál. Az egykori kolostor romjainál bemu­tatott szentmisén több száz hívő vett részt. Szentbeszédében a fő­pásztor Szent Margit életéről és szenttéavatá­sának mintegy 700 éven át zajló történetéről beszélt, kiemelve, hogy Margitot halálától kezdve nagy tisztelet kísérte a hívek körében. A XV. század elejétől búcsút nyerhettek azok, akik Margit sírjához zarándokoltak, ám szentté­avatására csak 1943-ban kerülhetett sor. /M.KJ Szent Margit, IV. Béla és Laszkarisz Mária le­ánya, 1242 végén született Túróc várában vagy a dalmáciai Klisszában. A tatárok elől menekülő szülei már születése előtt felajánlották Istennek a nemzetért. A kis Margit négy éves korában a veszprémi Szent Katalin domonkos kolostorba 2009. március került. 10 éves volt, amikor át költöztek a Nyulak szigetén épített új domonkos kolostorba. A király­leány hallani sem akart semmiféle kiváltságról. 12 éves korában kötelezte el magát először a szer­zetesi életre. 17 éves korában elutasította kérőjét, a cseh Ottokárt. 18 éves korában letette a szerze­tesi fogadalmat. Utolsó éveit megkeserítette apja, IV. Béla és bátyja, V. István háborúja. Szülei ha­ragját is magára vonta egy újabb házassági terv elutasítása miatt. 1270. január 18-án halt meg. XII. Piusz pápa 1943-ban szentté avatta. A magyar középkor egyetlen alakjáról sincse­nek olyan részletesen tájékoztató nagyszámú for­rásaink, mint Margitról. Életrajzát legendája tar­talmazza. Amelyet Ráskai Lea 1510-ben másolt le. A legenda legősibb, latin formájának szerzője „Frater Senior”, aki feltételezhetően gyóntatójá- val, Marcellus páterrel azonos. (M. L) Szent Margit legendája Vallott nekem a Nyulak-szigete Regék halk éjén. íme a titok: Királyi atyja klastromba veté Legendák szűzét, fehér Margitot. Álom-leány volt: egy folytott sikoly. Ájulva hullt egy durva szó miatt. S robogtak a királyfi udvaron Hajrázó, vad, bozontos férfiak. Nyugatról várt sokáig valakit. Nem vadbaj szú, lármás mokány nagy úr, Dalos, törékeny halk fiú legyen. Asszonyos, kósza, könnyes trubadúr. Már régen várt s megbénult a szive. Zúgott a vár, prüszkölő kún lovak Hátán érkeztek hetyke magyarok. O nem jött: egy csöndes álom-lovag. Ő nem járt a Duna táján soha, Egy halk dalú és halk csókú legény. És Jézusnak áldozák Margitot, Ki ott halt meg a Nyulak-szigetén Ady Endre Kérjük, hívja fel barátai figyelmét lapunkra! AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

Next

/
Thumbnails
Contents