Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-03-01 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2009. március 20 cákon és tereken szétszakított emberi testeket. Az áldozatok számát kezdetben 100-200 ezer közé tették. A gyakorlatilag egy atombomba hatásához mérhető pusztításban döntő szerepet játszott az összesen 770 Lancaster és a 330 darab B-17-es típusú „repülő légierőd” bevetése. Az áldozatok emlékének a Spiegel Online jóvoltából online múzeumot alakítottak ki. amelyben egyelőre 6 millió képet dolgoztak fel a Keele Egyetem légi felderítő archívumából. A „légierődök” egy negyvenes köteléke világos nappal irányt tévesztett, és tévedésből Prágát bombázta. Az iszonyatos mészárlás évfordulóján hírügynökségi információk szerint nagyszámú, akár 10 ezres megemlékezések is várhatók. Jelentések éppúgy szólnak „neonáci” szervezetek tervezett megmozdulásáról, mint az egyházak és különféle társadalmi szervezetek együttes emlékezéséről. (MNO) Szalay Gyula: POITIERS, MÁRCIUS 15 Március 15.-e. Kokárdák, nemzetiszínű szalagok, néhányon Kossuth, Petőfi képe, szavalatok, beszédek, az iskolákban, templomokban, újságokban, rádióban, országzászló előtti ünepélyek, felvonulások, ezek jutottak eszembe ezen a napon amikor Poiti- ersben ültem egy vendéglő teraszán a 40-es évek végén. A trolibusz most fordult be zörögve a sarkon, alig lézengett benne valaki. 50 évvel ezelőtt bizomyára forgalmasabb volt, de hiába az autó itt is kiszorítja a közúti közlekedést. Erről a kis francia városkáról azt hiszem kevesen hallotak. Pedig valamikor híres volt püspökéről, Szent Hilaryról. Még Konstantin császár idejében száműzték, mert nem volt hajlandó elítélni Szent Anasztáziuszt akit a császár római katolikus hitéért üldözött. Ez kb. 350-360 körül történt. Ekkor ötlött eszembe: ugyan hol voltunk ekkor még mi magyarok? Hiszen Attila is még 100 évet váratott magára mig megjelent Európában! Vagy 600 év múlt el Szent Hilary után mikor mi is megjelentünk Európában. Az itteni standardhoz képest rossz gyerekek voltunk, ezért ki akartak eb- rudalni bennünket a Kárpátokon túlra. Ekkor jött Szent István. Nem végzett olyan akadémiát amely székében elterjedt volt Európában, ahol kitanulták a disputációt, az érvekkel való meggyőzés erejét, amit Szent Hilary is tette. István király kardot rántott. Elvekről volt szó, ő karddal intézte el. Ezért nem volt bölcs ember, de nem mondhatni, hogy nem volt előrelátó. A teológiát nem érthette, de felfogta annak politikai erejét: a vásári tömeghez hasonulni kell, ha itt akarunk maradni. Azután jöttek hosszú századok örömteli győzelmekkel és súlyos vereségekkel míg eljutottunk 1848 március 15-éhez. A körülmények, igy az eset is valójában hasonlított Szent Istvánéhoz. Elvek között kellett választanunk. De nem is annyira az elvben volt a kérdés mint a módozatban: hogyan és miképpen változzunk át, hogyan is nyerjünk a nyugathoz hasonló szabadságot? Gróf Széchenyi István személyében a bölcsesség, Kossuth Lajos személyében a vitézség álltak szemben egymással. A többi történelem. Mit jelent a mai Egyesült Európában március 15.- e -kérdezem. Egy mafia kormány és a hozzájuk csatlakozó ripacsok hirdetik, messze van az már az időben, el kell felejteni. De a Holokausztot úgy hirdetik, hogy nem felejtik. Igazuk van. Mi sem felejtünk. A magyarból ki akarják ölni a torténelem- tudatot, hogy végleg felszámolkják. A helyre már rávetették a szemüket idegen tolvajok. A miniszterelnök (Gyurcsány Ferenc) 5 millió magyarról beszélt, akik megélnének békésen a Dunántúlon. A többi rész mehet azokhoz akik többet adnak érte. A helyzet hasonló megint Szenti Itvánéhoz. Kitelepíteni nem tudnak bennünket, hát összezsugori- tani próbálnak. A fiatal értelmiség egyrésze jól látja ezt és azt is tudják, hogy az erőnk már kevés az ellenállásra. Kardunk sincs már védekezni, de az elöregedett társadalom nem is akar. Kétségbeesetten mennek végig a „selyemuton”, hogy útjelzőket találjanak rokonainkhoz Ázsiában, akikkel valamikor együtt sza- lonnáztunk a turáni fennsíkon. Találtunk is több mint 100 milliót. De lehetnek kétszerennyien is. Ök is ébredeznek. —Berlin, Németország. A "Cicero" nevű lap népszerűségi "ranglistát" állított össze német keresztyén teológusokról, lapokban közzétett cikkeik, tanulmányaik, és a róluk szóló cikkek alapján. A lista élén a németszármazású római pápa áll, míg a második helyet Huber Wolfgang berlini evangélikus püspök, az EKD tanácselnöke nyerte el. Ot követi Lehmann mainzi r.k. kardinális és Kässmann Margot, a hannoveri evangélikus egyház püspökasszonya.
