Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-03-01 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG Két Magyarország Fehér Béla Nem vitás, sötét mélységekben bolyong nálunk a politikai kultúra, aki mást mond, az „locsog”, hogy Fekete Pákót idézzem. Aki például a múlt héten Rákospalota felől érkezett Fótra, láthatta az út mellett a Fidesz és a KDNP közös polgármesterjelöltjét ajánló óriásplakátot, amire egy fagyos éjszakán valaki nagy fekete betűkkel ráírta: ROMÁN. Mármint ugye a jelölt. Azért román, mert 1990-ben Erdélyből települt át a családjával. Mondhatom, sok embert megdöbbentett a felirat aljassága, a pokoli üzenet, amit a festékszóróval kampányoló, magát nyilván magyarnak valló embertársunk sugallni akart. Mindezt azért, mert vasárnap időközi polgármester-választás lesz Foton. Elénk figyelemmel kísértem a december óta csordogáló, majd egyre brutálisabbá váló fóti kampányt, mégpedig azzal a feltett szándékkal, hogy a végén részletekre kiterjedő, tárgyilagos beszámolót írjak a történtekről. Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy ami Foton történik, az bizony egész Magyarország számára roppant tanulságos, a részletek nagyon is korfestőek, s a nagy- politika festett díszletei előtt lejátszódó történet végeredményben cseppben a tenger, vagyis látlelet az ország pillanatnyi lelkiállapotáról. Arról, hogy a feljelentők országa egymás lejáratásában is világelsőségre tör, a korrupció a mindennapi élet természetes velejárója, a lopásról már nem is beszélve. írjuk már le végre: két Magyarország létezik, nem feltétlenül a politikai árok mentén széthasadva! E két Magyarországon különböznek az erkölcsök. és a hozzájuk tartozó etikai normák, különböznek a szavak, mozdulatok, szagok, csendek. Az egyik Magyarország felírja a magyar ember képére, hogy román, a másik mindent tudni akar a trianoni tragédiáról, egyszersmind a kozmetikázás nélküli magyar történelemről, többek között ezért is harcol az oktatás becsületének és színvonalának visszaállításáért. A másik Magyar- országot ez nem érdekli, a tanárra is kezet emel, vagy éppen elküldi az anyjába, mert ma már ezt is lehet, sőt, kezd divatba jönni. Az egyik Magyar- ország harcol azért, hogy a gyerekei intelligens felnőttek legyenek, a másik magasról tojik rá, tű2009. március zijátékot vásárol szilveszterre, meggyújtja, aztán belenéz, hogy miért nem jön ki a rakéta. Az egyik Magyarország celebet rendel karácsonyra, elénekelteti vele, hogy kombiné, kombiné, csipkés kombiné, a másik Magyarország éjféli misére megy, lehunyja a szemét, és érzi, ahogy a lelkében szétárad a megkeseredett emlékezet, és hálát ad a Jóistennek, amiért a cívis öregapja nem érte meg azt a világot, ahol a betyárbecsület keserves kínok között kimúlik. Az egyik Magyarország kihordja a mocskát az erdőbe, tópartra, út menti árokba, bárhová, mert gondolkodása Tesco gazdaságos, a másik Magyarország sírva fakad, amikor az erdőt járva sittrakásokba, büzlő szeméthalmokba botlik. Mára mi lettünk a tízmillió szemétkupac országa. Új címerünk: vén tölgyfa, az ágairól szélhordta műanyag zacskók lógnak. Olvasom, hogy az idei év a városlátogató turizmus és az élő hagyományok ápolásának éve lesz. Szlogenje: itthon láss csodát! Nem lesz nehéz. Csoda, hogy milyen hamar és akadálytalanul zúdult ránk a pusztulás. Az ön- kormányzatok súlyos anyagi gondokkal küzdenek, van, ahol már az iskola fenntartása is nehézségekbe ütközik, de a pénztelenség a települések képén is jócskán meglátszik. Nem sok üdítő látvánnyal találkozik a turista a magyar ugart járva. Szegénység és kiszolgáltatottság az úr, minden faluszélen felépült valamelyik külföldi élelmiszerbolt-hálózat egyenépülete, hegyekben áll bennük a külföldi áru, miközben a hazai mezőgazdaság lassan a végóráit éri. Ami pedig az élő hagyományok ápolását illeti, nem tudom, mire gondolt az igen tisztelt minisztérium, de félek, hogy idegenforgalmi álmagyarkodásra, lovas attrakciókra, kolbásztöltő versenyre, mert a valódi hagyományok, népművészetünk és sok-sok becses kézműves szakma már régen az enyészet útjára lépett. Amikor lehetett volna még tenni valamit, senki nem mozdult. A pláza lett itt a hetedik mennyország! És a Valentin-nap a legnagyobb ünnep! Csoda, ha honvágyam van? Az óriásplakátról egyetlen napra eltűnt a ROMÁN szó. Az egyik Magyarország lefestette. Tegnap éjszaka a másik visszaírta. (MNO) „Hisszük, hogy minden nép megél addig, amíg van mit mondania embertársainak. ” Kodály Zoltán
