Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2009-02-01 / 2. szám

12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2009. február Nagy az izraeli bevándorlás, szaporodnak a ro­mák (többségük segélyből él, mert a gyerekek ke­rülik az iskolát és a felnőtteknek nincsen szak­mája), és egyre nagyobb tért hódítanak a kínaiak, bár el kell ismerni, hogy ez utóbbiak intelligensek, szorgalmasak, igénytelenek és igyekeznek beil­leszkedni. (Lehet, hogy ők jelentik a "magyar jövőt"?) A fővárosban lévő hajléktalanok számát 15 ezerre becsülik. Nincs részükre elég menhely, de nem is akarnak oda bemenni, mert egymás szá­nalmas vagyonkáját is megdézsmálják. Inkább kint alszanak az aluljárókban (tömegesen meg­fagynak). Az orvosok úgy vélik, hogy ilyen körül­mények között legfeljebb 6-7 évet lehet átvészel­ni. (Érdekességként említem, hogy a közelmúlt­ban irodalmi antológiájuk jelent meg.) A bűnözés hatalmas méreteket öltött. Állítólag évente 400 külföldi tűnik el nyomtalanul. Ottlé­temkor egy fiatal francia lányt kerestek... Sötét a kép? Sajnos, ez tolul a toliam alá. Január közepén a Világbank igazgatója látoga­tott hazánkba, s nyilván súlyos szemrehányásokat tett Gyurcsánynak, mert távozása után a kor­mányban valóságos pánikhangulat tört ki: meg­szorításokat, pótköltségvetést emlegettek... A fo­rint árfolyama hirtelen óriásit zuhant. Hogy aztán, mire ez az írás megjelenik, mi fog még történni, nem tudom!? Volt azonban sok kellemes baráti találkozásom s néhány szép kulturális élményem is, noha a der­mesztő hidegben nem sok kedvem volt esténként kimozdulni a barátságos kályha mellől. Mint derűs színfoltot Vankóné Dudás Juli (1919-1984), a galgamácsai parasztasszony naív képeinek a tárlatát kell kiemelnem. A régi falusi élet eseményei: lakodalom, szüret, disznóölés, lo- csolkodás... Hol van már mindez? A Rádiókban elhangzó, töprengő analízisekből Patai Mihály, az Értéktőzsde elnöke kör- vagy kórképe volt az egyik legmegrendítőbb, amit azonban nem borúlátóan, hanem jövőbenéző ta­nácsokkal fejezett be. Nagyon fontos lenne többek között - mondta -, hogy mindig a megfelelő em­berek kerüljenek a megfelelő helyekre, s végül, hogy nem "hős", hanem jó katonák kellenének a hazának; olyanok, akik nem a halált választják, hanem akik megoldják a rájuk váró nehéz fel­adatokat - és tovább élnek! Mi hiányzik? Senki sem vitatkozik azon, hogy pénzügyi világvál­ság van. Senki sem vitatkozik azon, hogy gazdasági recesszió van, és lesz még egy ideig. Senki sem kérdezi, hogy személy szerint kik okozták ezt. Vál­ság „van”, és recesszió „van”, úgy ahogyan tél „van”, meleg „van” és hideg „van”. De mit szól­nának pl. a gyermeküket elvesztett szülők ahhoz, ha a kínai élelmiszer-tömegmérgezést úgy zárnák le, hogy „melamin van”, vagy „melamin volt”, és sen­ki sem érdeklődne, hogy hogyan került a melamin a tápszerekbe? Az Európa felé menő gázvezetékek­ben - hipp-hopp - egyszercsak nincs gáz. Kit elégít ki az az igazság, hogy „nincs gáz”? A tömegmé­szárlás tényét tapasztalva, kit elégít ki az az igaz­ság, hogy „nincs béke” Palesztinában? Szomália partjai mellett „nincs biztonság” a tengeren. így is lehet fogalmazni azt, hogy „van” viszont virágzó kalózkodás. Az ilyen fogalmazási manipulációk mögött általában tudatos félrevezetés „van”. (Az olvasó, reméljük nem képzelődik, és megelégszik azzal, hogy „tudatos félrevezetés van”, nem gon­dolja azt, hogy „tudatos félrevezetők is vannak”.) Nincs egység a magyarok között. Hiányzik az egység. Széthúzás „van” a magyarok között. Mil- liószor halljuk ezeket a frázisokat. Miért nem fog­nak össze a magyarok? - kérdezik sokan, legtöbb­ször magyarok, akik takarékon tartják gondolko­dásukat. Mi hiányzik ma Magyarországon? Az összefo­gás, vagy inkább valami más? Nézzünk már szem­be végre az igazsággal! Magyarországon egyedül a vagyon hiányzik. A nemzeti vagyon. Az hiányzik, amit elloptak. Semmi más. A nemzeti vagyon hi­ányzik, amit a magyar nemzettől elloptak. Konkré­tan: a nemzeti vagyon, gyárakban, földben, és ... Mindenki tudja, hogy ha egy cég értékét érték­becslők megállapítják, akkor abban benne vannak az ingatlanok, az ingó vagyon, az értékpapírok, a készpénz, és a szakképzett munkaerő, tapasztala­tok, a cég jó hírneve, a szabadalmak, a piacon levő keresett termékek piaci pozíciója stb. Magyaror­szágot teljesen kifosztották: a nép nincstelen. Nem csak a gyárak, a mezőgazdasági üzemek tömege hi­ányzik, hanem például az információ is. Senki se felejtse el. Volt egyszer egy MDF- SZDSZ paktum, melyben a nemzeti médiavagyont és a magyar nyilvánosságot az MDF, a győzted

Next

/
Thumbnails
Contents