Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-02-01 / 2. szám
]0 dasági változást követni fogja a szociális is bár eddig mindent elkövettek, hogy szétválasszák. Az embernek olyan szabadságot próbáltak hirdetni mint amilyent reméltek a gazdasági életben: korlátlant. De ezzel pontosan az ellenkezőjét érték el. Nem egy kórust neveltek saját dicsőségükre, hanem kakafó- niát. Ezek a tercelő hangok már nem követik a karmestert. A levegőben van valami változás vágya, de még mines kikristályosodva egészen. -Nagy vallási, vallásos ébredés van megint. Ez inkább elfordulás a tudománytól a tudományos neveléstől amellyel kecsegtették őket a háború után. Most sokan a hasukon érzik, hogy nem érték el a beharangozott eredményt. A nagy vallások is veszítettek ugyan híveket, de korántsem olyan mértékben, hogy veszedelmes legyen rájuk nézve. De a legnagyobb változás azt hiszem Izraelt fogja érni. Amerika eddigi „csodagyermeke” meg fogja érezni annak változását. Pénzügyileg is és morálisan is. Már régen itt lett volna az ideje, hogy magánpolitikát kezdjen de lubickoltak az amerkai segítségben. * Petőfi Sándor Újév napján, 1849 Haramja csorda, képeden! Hogy majd az Ítéletnapon E bélyeg vádolod legyen Vádolod az isten színe előtt. És gyújtsa rettentő haragra őt Te ellened Ki ránk veszett fogad fenedDe mi az ítélet nekünk? Ha lesz is az, sokára lesz! És ami több, és ami fő: Az isten könyörületes. Még majd kegyelmet adna nekik ő... Ne várakozzunk: e vérengző Kutyák felett Tartsunk magunk ítéletet! Tartsunk oly véritéletet, Hogy elborzadjon a világ; Majd addig szórjuk rájuk a Szörnyű halálos nyavalyát Amig hírmondónak marad csak egy, Ki majd otthon reszketve mondja meg, Hogy jaj neki, Aki a magyart nem tiszteli. 2009. február Nekünk most az isten kevés, Mert ő nem eléggé kemény, Hozzád imádkozom pokol. Az új esztendő reggelén: „Öntsd sziveinkbe minden dühödet, Hogy ne ismerjünk könyörületet Mig e gazok Közül a földön egy mozog. •k'k-k-k'k 160 éve keletkezett ez a költemény, de nem mondhatjuk, hogy ma már nem aktuális. Ótestamentumi Ítéletet hirdet Petőfi Sándor amely azóta is sok bajt okozott a földön. Mi határozza meg az elveket és ezen keresztül cselekedeteinket és egyéniségünket? Mindez a génekben van már tárolva, a vérünkben mint a régiek gondolták? De aki vérátömlesztést kapott az már más ember is lett? Más természettel és egyéniséggel? Minden tapasztalat azt mondja, hogy nem! Petőfi Sándor vérében ugyancsak kevés magyar vér csordogált, mégis annak tartotta magát. Az ok: független volt a biológia kényszerétől, az igazságérzete vezette erre az elhatározásra. Vagyis valamilyen lelki diszpozíció. Egyének „pálfordulása” is ezt bizonyítja. Mécs László mondta egy hasonló tendenci ózus közleményében: „...nagy magyar télben picike tüzek, ha összefognátok, lángotok az égig érne és minden idegen rongy benne égne. ” Kit vehetünk idegen rongynak? Ez volt, ma is ez a magyar kérdés már Széchenyi óta. Már ő is lelki diszpozíciókban látta a megoldást. Mindenki aki a bajba jutott magyarnak segít, legyen az tót legény, sváb vagy zsidó és áldozatra képes az velünk van. De mi van, ha nem tartunk Ítéletet? Hát nem ez a baj most odahaza, hogy elmaradt a felelősségrevo- nás gyilkosok, hazaárulók, rablók felett, akik kisajátítják mások kis vagyonkáját és most vígan élnek? Talán mégis Petőfi Sándornak és Mécs Lászlónak lenne igaza? De hogyan vonjuk felelősségre őket, mikor a világ kufárjai segítségével hazudnak és lopnak? Az ő idejük is eljön, arra az időre erősödjünk meg lelkileg. Mert a tolvajokra ráismer majd a világ. Szalay Gyula —Háziorvosra támadtak cigányok a Komárom megyei Dadon. A rendelőbe eszméletlen állapot-« ban vittek be egy férfit. A család már az újraélesztés alatt fenyegette az orvost. A halál beállta után azonban rá is támadtak. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
