Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-12-01 / 12. szám
2009. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 25 Mi a magyar? MN - Áfonyát, az Alpoknak ezen ízletes gyümölcsét szedegetve s az éltető, élenydús léget egész tüdővel szíva léptettünk fennebb, fennebb, míg pontban öt órakor a Hargita legmagasabb ormán, a Galusa-tetőnek csúcsán voltunk. Egy csomó trachytszikla, széthányt gúlának tömegeként, annak éppen tetőpontján van összehalmozva, mi azok közé helyezkedtünk el az itt örökké lengedező szél ellen fedezendők magunkat, s ezen 5573 láb magas sziklapáholyból bámultunk el azon nagyszerű s leírhatlan körlátványon, mely innen feltárult előttünk. Azt elbámulni, annak mindenható nagyszerűségét felfogni inkább tudám, mint leírni, mint a szókifejezésnek gyenge ecsetével azt lefesteni; azért legfelebb silány körvonalazás az, mit itt nyújtok. Nyugatra egész Erdélynek hullámzatosan egymás fölé rétegesülő hegyláncolatai, melyek felett a lehanyatlásához közelgő napnak rézútos sugarai aranyos sugárfátyolt szőttek; túl ezen fokozatosan emelkedő, ezen a folyók ragyogó vonalától elválasztott, ezen egymást keresztül-kasul szelő s mégis szerves összefüggésben levő hegysorokon, a nyugati Kárpátoknak a távol fantasztikus színezetében derengő láncolata tűnt fel, roppant sziklatömeg, mely minden tömörsége mellett is leheletszerű lengő tüneménynek, az ég ezüsttel eredzett szép csipkeszegélyének tetszett. És ha figyelmesebben részletezem azt, felismerhetem azoknak minden egyes csúcsait a Retyezáttól kezdve fel az aranyosszéki Székelykőig, mely a Székelyföld ezen távoli gyarmatának dicsőségét őrző sziklagúlájaként emelkedett ott fel, várrom koszorúzta magas csúcsával, legalább láttani összefüggésben lévén az anya Székelyföld ős havasával, a minden havasaink közt legnemesebb kiadású Hargitával; láthatók a székely dicsőség, e sziklaemléke közelében a tordai hasadék bámulatos hegyszelvényét, a topánfalvi, gyalui és szilágyi havasok elnyúló sorát egészen az észak- nyugoti szögletben pompálkodó Ciblesig. Ez volt ez oldalnak nagyszerű háttere, azzal összhangza- tosan szép előtérben pedig egész Udvarhelyszéknek madártávlati képe terült el. Északra a Hargitát Gyergyó hegyeivel egybekötő Osztoros, Csudálatoskő és a kopasz Tárhavas, melyekkel egyenes szögletben ütközik össze a Maros és Olt vízválasztó hegyláncolata, a Fekete-Rez, a Hargitával versenyző Délhegy és Kü- küllő tőmező, vagyis azon hegyláncolat, honnan Erdély négy király folyója: a Maros, Olt és két Küküllő fölbuzog. És ott a Délhegy és Fekete-Rez közti hegynyakon, a hősi csaták emlékével díszített Gerécesen át feltűnt Gyergyó egyik szöglete, a szárhegyi kolostorral és a Kelemenhavas azúrkék színbe burkolt büszke kilenc csúcsával. S mily gyönyörű, mily pompás volt a keleti tájnak kiindulási pontja, vagyis a márvány fejérségű mészkősziklák azon nagyszerű zöme, mely Szent- domokos tájékán mintegy hatás vadászó lag össze- tömbösült. Az egymással szépség- és nagyságban versenyző Nagy-Hagymás és Tarkő és e kettő között díszgúlaként felszökellő Eggyes-kő, idább a szomorú emlékű Pásztorbükke felett a gyimesi szorosnak roppant szilafalzata, a fogrovátkos sziklagemiccel tetőzött Naskalát, Bodorvész és a határszélnél őrködő Apahavas. Ezekkel összefüggve pedig a honunk védfalaként elnyúló keleti Kárpátok, ősapjokkal, a vészes leheletű (szele oly romboló, mint a Nemere Háromszéken) Bordahavassal. Az ezen csak futólag körvonaloztam nagyszerű havas-keretben foglalt Csík pedig ott terült el közvetlen alattunk, az ős Hargitának meredeken leha- nyatló keleti alján, ott lapul el a virgonc Olt átfuttatta gyönyörű térség, melyet a hegyeknek két helyt való előszökellése három egymást követő kerekded térre oszt; a zsögödi szoros, mely Alcsíkot választja el Felcsíktól; fennebb a Naska- látból lenyúló Kőd, mely Rákosnál alkot ilyen zárgátot. Szép e tér magában is, miként az a teremtő kezéből kikerült, de mennyire felékesíté s kidíszíté azt az embernek alkotó, szorgalmas keze! A fenyves koszorúba foglalt szép téren ott látjuk a művelet alatt lévő földnek roppant rakműhez hasonlítható sokszínű kockáit, s azok közt a szeszélyes egybefuggésben elhelyezett faluknak tarka vegyü- letét. Szentdomokostól le Rákosig nyolc egymással összeépülő falu hosszú sora nyúlik le északról délnek, mellyel másik csaknem összeépült öt falunak keletről délnek nyúló vonala szögellik össze, együttesen egy roppant három mérföldet beölelő T-et írva le. Fejérlő templomaikkal, zöldellő kertek lombjai közé helyezett többszínű házaikkal hasonlítva egy, a szép térségen megtörve elnyújtott virág-füzérhez. És hogy a természet és az ember összhangzatos működésének hatása, a te-