Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-12-01 / 12. szám
2009. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 tűk magunkat. Katonák holttestei az úton mindenfelé, lovas kocsin egymásra dobálva vitték őket, ezek a képek jönnek elő néha álmaimban. A feleségét és lányát menteni akaró apa és fia temetése a szomszéd udvarban, akiket a szovjet felszabadítók lőttek agyon, mielőtt megerőszakolták az anyát és lányát. Nehéz az ilyesmiket kilenc - tíz évesen feldolgozni. Az ostrom utáni néhány évre mintha visszatért volna a normális élet Magyarországon, majd 1948-ban újra megszakad. Az egyházi iskolák államosítása hozta számomra a változást, papi iskolából reálba kerültem sok-sok kortársammal együtt. Ezután következett az államosítás, olyan mértékben, hogy nagyapám, nagybátyám egyik napról a másikra az utcára kerültek. 1949-ben a Rákosi terror már olyan fokra hágott, hogy kommunisták kezdték akasztani a kommunistákat is. 1950 június elején, édesapámat hurcolta le az Avó, a hírhedt Recsk-i intemálótáborba került, bűne nem volt, bíróság nem hozott ítéletet. Három évig semmit sem tudtunk róla, majd Nagy Imre kormányra kerülése után 1953 nyarán, régről ismert füttyszó hallatszott a kerítésnél, s anyám boldogan rohant kaput nyitni. A Toldyban töltött gimnáziumi éveim alatt, Május elsején minden évben felvonultunk és az Andrássy úton haladva a hírhedt 60-as számú épület előtt, ütemesen kellett kiáltani: „Éljen az ÁVHl”. Az osztálybizalmi hiába nézett én nem tapsoltam, nem kiáltoztam. Másnap a jó emlékű osztályfőnök Földi Béla kicsit megszidott: „Ne légy hülye, fordítsd el a fejed, hogy ne lásson. ” A dolgozó emberek élete ezekben az években nagyon nehéz volt. Apám kiszabadulása után segédmunkás lett, én ugyanannál a vállalatnál átképzős üveg-technikus, ipari hőmérőkészítő. A norma nagyon magas volt a kereset pedig kevés, az emberek lopásra kényszerültek, hogy élni tudjanak. Az országban mindenki lopott, de hiszen a gyár, a dolgozóké. Korosztályomból sokan emlékeznek erre a viccre: Kovács naponta talicskát tolva megy ki a gyárból, a letakart talicskában a táskája, amelyben az ebédet hozza magával. A kapunál minden nap megállítják, táskát, talicskát átkutatják, de nem találnak semmit. Egy nap az igazgató megkérdezi tőle, mondja Kovács elvtárs, mi tudjuk, hogy maga lop, mondja meg mit, ígérem semmi baja nem lesz belőle. Kovács kicsit gondolkodik, majd úgy érzi tényleg meg kell mondania: Igazgató elvtárs, a talicskát lopom. ” —A Magyar Hírlap - A Vatikán megkönnyíti az anglikánok áttérését a katolikus hitre címmel idézi William Levada bíborost, a Hittani Kongregáció vezetőjét, aki bejelentette: XVI. Benedek pápa jóváhagyott egy olyan dokumentumot, amely megkönnyíti az anglikán híveknek a katolikus hitre való áttérést. Hamarosan közzéteszik a Szentatya által aláírt apostoli konstitúciót, amely szervezeti keretet kínál az anglikán híveknek arra, hogy csatlakozzanak a katolikus egyházhoz, miközben egyes vallási hagyományaikat megőrizhetik. Sok megkeresés érkezett a Szentszékhez a hetvenmillió hívet számláló anglikán egyház papságától és híveitől annak érdekében, hogy teljes hitközösséget vállalhassanak a katolikus egyházzal - mondta a Hittani Kongregáció vezetője. Dutka Ákos: Karácsony Ha e beteg, bolond világra, Uram, mégegyszer megszületnél, Bár milliónyi templomod van Kezdhetnéd megint Betlehemnél. Szalmajászolnál rangosabb hely, Uram, tenéked ma sem jutna. Soha messzebb A Te országod, „Mi Atyánkat” bár mindenki tudja. Ha újra jönnél Názáretből Sápadtan, fagyva december este, Az ügyefogyott szenvedőkhöz Párizsba vagy Budapestre, S leülnél a vergődök közt, S abból, amit valaha mondtál, Meslnél új vigasztalásul, Elfognának a tizedik szónál. Mondjál csak új Hegyibeszédet, S amit mondtál a gazdagokról. S gyűlölnének az elhagyottak, S szólnál az írásforgatókról. S ha megpróbálnád Uram, mégegyszer Az embert rávenni a Szeretetre - Elhurcolnának, esküszüm rá, Ha nem is vemének keresztre.
