Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-12-01 / 12. szám
2009. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 Molnár Oszkár és Szabó Éva egy gyékényen Hogyan készül a “gagyi” gyerek...? Bizonyos események harminc év távlatából is visszaköszönnek. Még a kádári diktatúra éveiben unokatestvérem megunva a nebulók okítását, nyomozótisztnek „csapott” fel. Egy alkalommal, miután „örök hallgatást” ígértem elmesélte, hogy különös ügy vizsgálatával bízták meg. Borsod megye néhány elmaradt településén cigány férfiak balesetbiztosítást kötöttek, majd rövidesen utol érte őket a „balsors.” Fa aprítása közben „véletlenül” lecsapták egy vagy két ujjúkat. Az esetek oly kísértetiesen hasonlítottak egymásra, hogy a biztosító hivatalból feljelentést tett. Az „ujjatlanítás” további sorsáról, illetve a vizsgálat eredményéről nincs információm, mert mint említettem a „baleseteket” bizalmasan kezelték. Évek múltak el. Már jól bent jártunk a rendszerváltásnak csúfolt kutyakomédiában, amikor a sorsom egy cigány emberrel hozott össze. Vele volt egy „mélynövésű” gyermek, aki szemlátomást lehetett volna a hét törpe egyike. Beszélgettünk és szóba került a fiú fejlődési rendellenessége. Orvosi körökből tudom, hogy ez a rendellenesség bizonyos esetekben korrigálható. Az agyalapi mirigy tartalmazza a növekedési hormont, melyet az orvostudomány a növekedés serkentésére használ. Amikor említést tettem róla, hogy próbálkoztak-e ezzel a lehetőséggel, illetve szakorvostól kértek-e tanácsot, a válasz nemleges volt. A magyarázat pedig az, hogy végül is a gyermek törpesége, még anyagilag sem jöhet rosszul. A két történet tükrében nem váltott ki bennem csodálkozást, amikor Molnár Oszkár, Edelény polgármestere, arra tett utalást, hogy a szóbeszéd szerint egyes településeken, a cigány lakosság körében előfordulhat, vagy elő is fordult, hogy várandósok rossz irányba próbálják befolyásolni magzatuk egészségét, mert ha fogyatékos gyermek jön világra, akkor annak ellátása magasabb támogatással jár. A liberális sajtó felszisszent. A megélhetési jog- és fajvédők, az SZDSZ-en belül és kívül riadót fújtak a romák számára. Több százan tüntettek a feltételezés ellen. Ahogy elnéztem őket, egyre erősödött bennem az a meggyőződés, hogy Molnár Oszkár kijelentése nem fikció. Egy másik történet jutott az eszembe. Egy tárgyalás, mely arról szólt, hogy cigány suhancok kiraboltak és brutálisan meggyilkoltak egy idős falusi asszonyt. Amikor a megyei bíróságon elhangzott az ítélet, elszabadult a pokol. Az ott tartózkodó hozzátartozók fenyegetően megindultak a bírói pulpitus felé. Azt üvöltötték, hogy minek a csávókat megbüntetni. Azzal már nem támasszák fel a vén k..vát. Az egészben az (is) a tragédia, hogy ezt így is gondolták. Egy másik esetben roma férfi a saját lányával „malackodott.” A vádlott és a kompánia nem értette az ítéletet, és a vele járó büntetést. Egyre csak azt hajtogatták: A saját lánya volt, mi köze hozzá a bíróságnak. Ha más gyerekével tette volna, az egészen más. Ha egy népcsoport az elmúlt 700 év alatt eny- nyire nem tudott szocializálódni, ennyire nem képes a többség másságát elfogadni, akkor nincs miről beszélni. Aki úgy gondolja, hogy Molnár Oszkár a levegőben beszélt az nem ismeri, illetve fogalma nincs a cigányságról. A romák ilyen negatív megnyilvánulásánál nincsenek jelen a megélhetési fajvédők, és úgy tesznek, mintha ilyen esetek nem fordulnának elő. Arra még nem volt példa, hogy a naponta cigányok által bántalmazott pedagógusokért egyetlen jó szót is szólnának. Annál többször hangzik el mocskos szájukból, hogy a pedagógus tanítási módszere vezet oda, hogy bántalmazzák. Magyarul a cigányok által rámért rúgásokért, ütésekért ő a felelős. Mind ezt a „megállapítást” a szokásos magyarellenességgel tálalják. Ez az idegen szívű társaság tájékoztatja a külföldi tudósítókat is, így nem csoda, hogy hazánkról olyan írások jelennek meg, hogy tombol a rasszizmus, az antiszemitizmus, és fasiszta bandák masíroznak az utcán. Eközben Edelény, Monok, Kerepestarcsa és még jó néhány település polgármestere valóban sokat tesz a cigányság fel- emelkedéséért, viszont nem hallgatják el azokat a polémiákat, mely nagyon sok romára oly jellemző, és amelyekkel naponta szembesülnek. Ezzel szembe a megélhetési rágalmazók, a „hivatásos” fajvédők, az álliberális percemberkék csak uszítani tudnak, jól védett mozgásérzékelővel ellátott palotáikból, lenyúlt pénzekből összevarázsolt villáikból.
