Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-11-01 / 11. szám
20 (mi a Magyar Nemzet jövője...) Kristóf Attila Én nem tudom, miért hiszik azt a baloldali, jelenleg kormánypárti közszereplők, hogy az ellenzéki (jobboldali) média nem mérvadó. Elsősorban - úgymond - rasszizmusáért, tévedéseiért és hazugságaiért kárhoztatják, s eközben lekicsinylésük kifejezéseként hangoztatják, hogy eszük ágában sincs Fidesz közeli lapokat (köztük a Magyar Nemzetet) olvasni, és teszem azt, a Hír TV-t nézni. Persze nézik és olvassák, s gyomruk bizony nem az utálkozástól, hanem az ijedelemtől remeg. A legfinnyásabb baloldali intellektuelek az ellenzéki orgánumok „színvonaltalanságán” fanyalognak, s mintegy a szakma nevében ítélkeznek felettük. Anélkül, hogy a „szakma” hírét, nevét és tisztességét kétségbe vonnám, hadd mondjam el: politikai és világnézeti hovatartozástól függetlenül mindig is voltak jó és rossz hírlapírók és tévés személyiségek. Ez az utóbbi húsz esztendőben sem változott, csak annyiban, hogy a liberális toll- és szóforgatóknak jobb a hírverésük, híven őrzik saját sztárjaik nimbuszát. A Kádár-korszak alatt a konzervatív zsurnalisztikának nem voltak iskolái, talán a Magyar Nemzetben publikáló Ruffy Péter, Pethő Tibor, Mátrai Betegh Béla, Illés Sándor klasszikusnak tekinthető hírlapírói attitűdje és teljesítménye szolgálhatott példaként az akkori ifjak számára, akik között aligha akad sok konzervatív, mivel maga a Párt által kijelölt pálya egyáltalán nem óhajtotta úgynevezett polgári értékek hirdetését és tiszteletét. Bátran mondhatjuk tehát, hogy a rendszerváltozás kezdetén jobboldali sajtó nem létezett. A Magyar Nemzetet a szabad demokraták-szocialisták s a szerkesztőségben díszelgő szövetségeseik a saját érdekükbe igyekeztek vonni. Akkortájt mondta Pethő Tibor, az alapító fia, hogy ezt az újságot mintha az Isten a tenyerén hordozná, nagy vész esetén mindig megóvja. A „megóvás” folyamata mindmostanáig tart, és egyúttal - mivel a név jellemez - a magyar nemzet sorsával összefügg. Most ismételten azt kell kérdeznünk: mi lenne, ha nem volna Magyar Nemzet? Bár, úgymond, az igazságot nem lehet véka alá rejteni, a Magyar Nemzet és a hozzá közel álló médiumok, a Hír TV, a Lánchíd Rádió nélkül a baloldali sajtó képes lett volna leplezni, eltussolni, átírni a baloldal elképesztő balfogásait és disznóságait. Egy 2009. november irányból hallatszott volna a kolompszó. De térjünk vissza a vádakra, amelyeket szocialista-szabad demokrata politikusok, ha tehetik, görcsösen ismételgetnek: hogy ez a lap hazudik, rágalmaz, politikailag inkorrekt, szakszerűtlen, rasszista. A két lap, a Napi Magyarország és a Magyar Nemzet egyesülése óta kilenc év telt el. Véleményem és tapasztalataim szerint ez alatt az idő alatt hatalmas változás és fejlődés ment végbe a lapnál. Ennek nem túl bonyolult, nem is misztikus a magyarázata. Felnőtt és beérett egy új konzervatív, jobboldali újságíró-nemzedék, és ez a nemzedék kemény harcokban edződött meg. A szerkesztőség utóbbi hét esztendejét ellenzéki státusban töltötte, s valóban azt az elvet tette gyakorlattá, amit egykor a baloldali média hirdetett: a tisztességes sajtó ellenzéki. S ha a fejlődés nem ment volna végbe, ha az Isten kiejti kezéből a Magyar Nemzetet, ma Magyarországon a nagy baloldali béka alól nem áradna semmiféle igazság fénye. Most viszont minden bizonnyal más idők jönnek. Olyan idők, amikor az MN ismét bizonyíthatja tisztességes, mértékadó és mértéktartó voltát, amikor véglegesen megcáfolhatja az őt ért vádakat, s az ország első számú, legmegbízhatóbb és legkedveltebb politikai napilapja lehet. Hogy a nemzet sorsában mikorra hozzák meg a kedvező változást az új idők, én nem tudom... (mno) „ Vízi kupleráj” Velencén, szocialista segédlettel AKIK HÜLYÉNEK NÉZNEK EGY EGÉSZ ORSZÁGOT Hazánk jelenlegi államformája, Magyar Szocialista Banánköztársaság. Lendvai Ildikó, a szocik kiöregedett pártvezére, a kompánia fennállásának huszadik évfordulóján, az ünnepi torta majszolása közben, megeresztett egy „aranyköpést.” A párt 12 éves kormányzása nélkül egészen más lenne ez az ország. Azt kell mondanom, hogy van valami igazság Ildikó anyó megállapításában. Európa, legkorruptabb, legostobább és leggonoszabb kormánya az ő pártjához fűződik. Az általuk megálmodott állatorvosi ló neve Sukoró, ahol minden együtt van. Joav Blum, izraeli állampolgár gyümölcsöst vásárolt Pilis és Albertirsa környékén. Hogy, hogy nem, ott, ahol majd az M4-es autópálya AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
