Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2009-11-01 / 11. szám

„...csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol, el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol — még közvetve sem — igazoljuk a gyilkosakat. "

EMLÉKEZZÜNK!

November 4. az 1956-os magyar forradalom gyásznapja

„A MAGYAR SZABADSÁG MEGGYILKOLÁSA MAKK IMRE

Halottak napja, 1956

Ezer és ezer halottunk van. Sírhant a váris szívében, a tizenegy éve ledöntött Pázmány-szo- bor előtt. Sírok a temetőben és temetetlen halottak. Hősök, akik harcoltak, - fegyvertelen tüntetők, asszonyok és gyermekek. Emberek, akik emberi sorsot követeltek. Akik hittek és reménykedve vonultak a tiszta lobogók alatt, ajkukon dal, szívükben forró tűz. Sorsuk szörnnyű lett. A „tiszta lap” politikája vérözönbe borította a várost.

Felkelt a nép, nem szervezetten, egyedül a lelkek parancsára. Az egész nép, az egységes magyar nép kelt fel, hogy véghez vigye azt, amire nem ismrt példát a világtörténelem.. Diákok, ifjak, munkások és parasztok főiskolás fiai, katonák, honvédek... Egymásra találtak, kézről kézre adták a fegyvert, a rádió ontotta még hazugságait a „suhancokról”, a csőcselékről” s a nép ezalatt csodákat tett. Puszta kézzel és ököllel eleinte, majd áradva, mint tengernyi folyammá egyesülő özön, fegyverrel vívta harcát. Láttam őket, ismertem s most gyászolom őket. Gyászoljuk valamennyien, kik egyet értünk és egyet akarunk. (Folyt, a 3 old.)