Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2009-10-01 / 10. szám

24 Tápay Miklós Az iráni választás és a valóság 2. rész Az idei választási kampány. Május elején, 6 héttel a választások előtt a Fel­ügyelő Tanács többszáz jelöltet - többek között va­lamennyi nőt - alkalmatlannak talált a kampányban való részvételre. Csak 4 jelölt indulását engedé­lyezte: az előző elnököt, Ahmadinazsádot, egy má­sik konzervatívot: Mohszen Rezait, aki a Forra­dalmi Gárdának volt a parancsnoka és két mérsékelt reform jelöltet, akik a teokrácia politikai spekt­rumában középutasnak számítottak. Egyik volt Mehdi Korroubi, síita pap, a parlament volt szó­vivője, a másik Mir Hoszein Mouszavi építész­mérnök és tehetséges festő, aki az iraki-iráni háború (1980-88) nehéz éveiben volt népszerű minisz­terelnök. - Ahmadinazsád fő támogatói a vidéki szegények, a frontharcosok és az állami ellenőrzés alatt lévő média voltak. Szakértők szerint 10-12 millió szavazatra feltétlenül számíthatott. Az ország legfőbb vezetője, Khamenei - bár a politikai viták felett kellett volna maradnia - többször óvatosan jelezte, hogy a volt elnököt támogatja. Az is tudott volt, hogy egyik fia, 5 évvel ezelőtt nemcsak a vi­déki ismeretlenségből segítette az elnököt kiemelni, de fő szervezője volt az ő előző, 2005-ös és mostani kampányának is. A kampány az utolsó előtti hétig cseppet sem volt érdekes. Az utolsó hét TV vitáinak szóbeli össze­csapásai után azonban a helyzet egyszerre meg­változott. Mindkét reformjelölt élesen támadta az elnök hozzánemértő, pazarló belpolitikáját, ami 25 %-os in nációhoz vezetett és a talibok uralmához hasonló helyzetet teremtett. Ugyancsak támadták a Nyugattal szembeni, vakmerőén kihívó külpoliti­káját, ami az ENSz szankcióit vonta maga után, amik az átlag iráni számára további nehézségeket jelentenek. Válaszként az elnök, ellenfeleit azzal vádolta, hogy a szabadsággal visszaélve gyalázzák a nemzetet és, hogy külföldi ellenség, vagy hazai pénzügyi opportunisták támogatják őket. - Az el­lenzéki kampány félelem nélkül felszínre hozta az elnök vezetésének hiányosságait és az ukrajnai és grúziai ellenzéki megmozdulásokhoz hasonlóan színt választott, a ’zöld mozgalmat’. A két ellenzéki közül Mouszavi látszott az esélyesebbnek, akinek egyetemi tanárnő felesége - szakítva az iráni hagyo­2009, október mányokkal - férje oldalán ugyancsak résztvett a kampányban. Feltűnően sok fiatal és nő volt tá­mogatói között, akik előtt felcsillant a változás na­gyobb szabadságának reménye. A kampány végén az elemzők igen szoros választási eredményt vártak Ahmadinazsád és Mouszavi között. A választási eredmények. Még a szavazás előtt az ellenzék aggodalmát fe­jezte ki, hogy a számlálásnál csalás lesz majd le­hetséges. Támogatóik u.i. a belügyminisztériumból figyelmeztették őket, hogy ott az eredménnyel való manipulálást tervezik. - Az ország 65,8 millió lako­sából 45,2 millió volt szavazásra jogosult. Ebből 39,2 millió szavazott, ami egy rekord, 84,8 %-os részvételt jelentett. A kormány valószínűtlenül gyorsan, valamivel több, mint 12 óra múlva már hivatalosan be is jelentette az országos szavazás végeredményét, mely szerint az elnök 24 millió (62,6 %), míg Mouszavi csak 13 millió (33,7 %) szavazatot kapott, ami egy fölényes, földindulás­szerű választási győzelmet jelentett. A másik ellen­zéki jelölt, Korroubi nevetséges 300 ezer szavazata is gyanús volt, mert az előző, 2005-ös választáson Ahmadinezsáddal szemben kemény ellenfélnek bi­zonyult és több, mint 5 millió szavazatot kapott. Ez az eredmény több okból volt választási csa­lásra gyanús: 1) Leginkább a szavazatszámlálás va­lószínűtlen gyorsasága volt gyanús, mert, hogy is lehet csaknem 40 millió, kézzel írott szavazatot az egész országban 12 óra alatt megszámlálni, a szá­mítógépes rendszerbe beiktatni és a végleges ered­ményt bejelenteni, mikor ez a megelőző válasz­tásokon több, mint kétszer ennyi időbe került. 2) Mint máskor tették, részletes választási adatokat most nem közöltek. 3) A belügyminisztérium által a városokból és vidékről érkezett eredmények egya­ránt az elnök 2:1-es vezetését jelentették, pedig a városokban Mouszavi, vidéken az elnök volt a népszerűbb. 4) Ez az arány a szavazatok számlá­lásának kölönböző szakaszaiban is ugyanaz maradt. 5) Fars és Kelet-Azerbajdzsán tartományokban is ugyanez volt az arány, ahol pedig Mouszavi - aki az azeri kisebbség tagja - ennél sokkal jobb eredményt várt. 6) Mouszavi újságja, Kalemeh Szabz (Zöld Világ) honlapján azt jelentette, hogy több, mint 10 millió szavazólapon hiányzott a nemzeti azonosító szám. (Ennek az értesülésnek forrását azonban-nem közölték.) 7) Ellenzéki megfigyelőket kizártak egyes számláló központokból. 8) Az ellenzéki kam­pány-központokban a telefonvezetékeket elvágták. 9) A számítógépes szövegtovábbítási szolgálatot is AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

Next

/
Thumbnails
Contents