Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-10-01 / 10. szám
2009. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 "Minden ütésed, átkod hiába ellenem, Szörnyű a fegyverem, A végén megbocsátok." Ezzel részemről az olvasás ügye el van intézve, illetve lezáródott egy szakasz, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy megállók a könyvszekrény előtt, és töprengeni kezdek: Mit kellene most elővenni? Természetesen, nem mindig vagyok szabad a választásomban. Rendszerint örömmel megmaradnék ugyanabban a témakörben (az előzőhöz hasonló vagy kiegészítő tartalmú művet keresnék), vagy valami üdítő, gyökeresen mást. Szerb Antal panaszolja valahol, hogy ő a "Csúnya kis kacsa" történetében szeretne elmerülni, de ott sorakoznak asztalán a kötelező olvasmányok. Nahát, ilyen "kötelező olvasmány" nálam is akad bőven: egyesületi kötetek korrektúrái, barátok, ismerősök kéziratai, könyvei, melyekről írni kellene, és ez a "kellene" éppen a bökkenő, mert irtózom mindenfajta kényszertől! * Az "olvasgatok" egészen más. Öt világrészről érkeznek hozzám kérve-kéret- lenül az újságok, melyek részletes átböngészésére természetesen nem jut időm. Viszont -meggyőződésem lévén, hogy nincs olyan sajtótermék, amiben ne fordulna elő valami fontos, érdekes közlemény! -, mindegyiket átlapozom, elolvasgatva a címeket, sőt a nagyon apró sorokat is. Ami az előbbieket illeti, az író neve, illetve az írás címe (tartalma) szerint azonnal megállapítom, hogy érdekel-e a szóban forgó cikk vagy sem, mond-e nekem valami újat vagy sem, szórakoztat- e, találok-e a magam számára benne valami üzenetet. Az apró hírek tekintetében pedig az a - tapasztalattól igazolt! - meglátásom, hogy az igazán fontos mondanivalók még a nyugati lapokban is gyakran éppen az eldugott, mellékes helyeken jelennek meg! A Corriere del Ticino-ban például, amit minden áldott nap pontosan levélszekrényembe csúsztat a postás, az utolsó oldalon kezdem a nézelődést. Nemcsak azért, mert ott található az időjárásjelentés, de a fantáziagerjesztő, pletykaízü közlemények is: hol, mikor, kik láttak UFO-t, hogyan rabolták ki Olaszországban a német túristákat, miképpen szennyezik a tengereket és pusztítják állatvilágukat az olajömlések (de a hajókról bedobált plasztik zacskók, edények is), miért nem képesek meggátolni az erdők csenevészesedését stb. stb. A címlapon van mindig a politika (könyökünkön jön ki!), hogy kik hová mennek látogatóba, kik kikkel kötöttek "örök barátságot", hány halottja, sebesültje van a balkáni, afganisztáni, izraeli és más háborúknak, mikor mészároltak le ismét egy falut az algériai integral isták, mikor robbantottak bombát az írek, a baszkok, a maffia... Az első és utolsó oldalak közt a Konföderáció hírei, a helyi események (risotto-estek, hegymászó-kirándulások, tóbafulladások és előléptetések), a gazdasági információk (milyen gyárak zártak be ismét, mennyit emelkedett a munka- nélküliség és milyen mérvő az infláció), a sport, a fizetett hirdetések. Olvasgatok... Télen a La Lanchetta üvegezett verandáján, nyáron a strandvendéglő árnyas asztalánál teszem ezt - espressokávé mellett -, miközben félszemmel a vízen repkedő (vagy küszködő) gyalogvitorlások tarka hadát figyelem. A világ szennye és borzalma közt ez egy békés sziget! Amíg itt üldögélhetek nap mint nap, nincs, de nem is lehet okom panaszra. SZEMLÉLŐDÉS Akik itt vannak, messze mennek ösvényein a végtelennek, keresnek majd egy sosem látott számukra teremtett világot Befejeztek már minden harcot, homályba hullanak az arcok, remélnek egy szép öröklétet, amely még csillogó ígéret. Lebegnek színes álmok szárnyán, ringatja őket a szivárvány, nem gyötrik őket földi vágyak, boldogabbak, mint mi - az árnyak. r Saáry Éva
