Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-10-01 / 10. szám
2009. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG HÚSZ ÉVE INDULT ÚJRA A FASORI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM A hatvanas években két magyar professzor, Balogh Tamás és Káldor Miklós, Őfelsége Erzsébet királynő Wilson Harold miniszterelnök vezette munkáspárti kormányának lordi címet elnyert gazdasági szaktanácsadói interjút adtak a magyar televízióban, melynek során többek közt említést tettek a világban szétszóródott magyai tudósokról, művészekről, és egyéb híres személyiségekről. A beszélgetés során Lord Balogh megjegyezte: "Kérem, ez három pesti gimnázium, a Piarista Gimnázium, a Fasori Evangélikus Gimnázium, és ...", nem fejezte be, mert a riporter kissé udvariatlanul félbeszakította. Mi viszont tudjuk, hogy harmadiknak nyílván a Mintagimnáziumot értette, mert mindketten odajártak. Ez a televíziós interjú nagy hatással volt rám, mint fasori öregdiákra, akinek világhírű középiskoláját, hivatalos nevén Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnáziumot az akkor regnáló kommunista rezsim egyházellenes politikájaként államosította s megszüntette. Azt az oktatási intézetet, amelynek híre talán nagyobb volt a világban, mint saját hazájában, és amelyikről Eisenhower Dwight elnök egyszer megjegyezte, hogy az egész Fasori Gimnáziumot át kellene telepíteni az Egyesült Államokba. Nem csoda, hogy Ike — jó humora ellenére — ezt komolyan gondolhatta, mert az amerikai tudomány, kultúra, a művészet sok olyan hírességgel büszkélkedhet, akik a Fasori Gimnázium padjaiban ültek. Nem akarok neveket felsorolni, ezt már sokan megtették előttem, és így nem is akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de mint olyan valaki, aki volt diáktársaival együtt maga is szerény szerepet játszott az újraindításban és a nyolcvanas éve közepétől a legutóbbi időkig aktív tevékenységet folytatott részben a gimnázium Igazgatótanácsában, részben a Volt Növendékek Egyesülete Elnökségében, még mindig örömteli döbbent meglepetéssel fedez fel olyan hírességeket, akikről kiderül, hogy fasori diákok voltak: Felfedezők és feltalálók, kutatók és Nobel-dijas tudósok, írók és publicisták, rendezők és színészek, zeneszerzők, zeneművészek, és karmesterek, közgazdászok és gyárosok, és a felsorolást nehéz abbahagyni. A Magyarország orosz megszállása alatti kolla- boráns kommunista kormányzat által államosított gimnáziumunk 1952-től 1989-ig, tehát 37 évig nem működött oktatási intézményként, hanem egy országos hatóság irodaépületeként funkcionált. Mi, volt diákok fájó szívvel gondoltunk rá, amikor irodahelyiségekként láttuk viszont átalakított osztálytermeinket, kifosztott, valaha gazdagon berendezett természetrajz és fizika szertárainkat és szaktantermeinket, tönkretett, kitünően felszerelt tornatermünket, a vandál módon széthordott, szakszerűen bebútorozott rajztermünket, a ta- nácstemé átalakított gyönyörű dísztermünket, és mindazon erőúszakos változtatásokat olyan — templomból és iskolából álló — épületegyüttesben, melynél ideálisabb oktatási és nevelési miliőt kevés intézmény tudott nyújtani. A gimnázium újraindítását követelő bel- és külföldön élő, volt diákok nem nyugodtak bele az Alma Mater végleges elvesztésébe és komoly intézkedéseket tettek annak visszaszerzésére. Ebben oroszlánrészt vállaltak a hazaiak mellett az Amerikában és Ausztráliában élő öregdiákok különösen a sajtóban megjelent cikkeikkel, anyagi támogatásaikkal. és az illetékes szervekkel folytatott tárgyalásaikkal. A dolog szépséghibája volt, hogy az evangélikus egyházzal szinte nagyobb küzdelmet kellett folytatni, mint az állammal. Az ország politikai életében látható enyhülés következtében az állam álláspontja az volt, hogy visz- szaadja az iskolát, ha az egyház kéri — de az egyház nem kérte! Ennek egyebek mellett főleg anyagi okai voltak, tehát az egyház tartózkodása magyarázható és érthető volt. Döntő fordulatot hozott az Evangélikus Világszövetség 1984-ben Magyarországon megrendezett nagygyűlése, amelyen D. Káldy Zoltán evangélikus püspököt választották a Világszövetség elnökévé. Ezt a tényt kihasználva, a Magyarországon élő volt növendékek néhány lelkes aktivista kezdeményezésére 1984 októberben megalapították a Fasori Öregdiákok Baráti Körét, amelynek működését a hatóságok a kommunista vezetés alatt álló Hazafias Népfront keretei között engedélyezték azzal a szigorú feltétellel, hogy megtiltották a gimnázium visszakövetelését. Attól tartottak és nyíltan ki is mondták, hogy a "Vissza a Fasort!" jelszót a "Vissza a Felvidéket!" követheti. Ettől pedig minden üldözési mániában szenvedő kommunista reszketett. Miután az országban rendszerváltásnak 9
