Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-10-01 / 10. szám
2 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2009. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA T/F 410-242-5333 E-mail: akacfal215@aoi.com Kíadó/foszerkesztö: Soós József Előfizetés díj egy évre 32 dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 3Ö dollár. Kanadába 35 dollár. Tengerentúlra 49dollár. (Külföldre borítékban és csak légipostával küldhetjük.) Az előfizetést USA- dollárban és USA-bartkra szóló csekkel vagy pénzesutalvánnyal kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztő véleményét, és azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Javítás jogát fenntartjuk. Szabályosan gépelt, rövid, kijavított, és e- mailen küldött írások a közlésnél előnyben részesülnek. Újlaki Csaba: 1956 Forradalomnak helye, oh szép Magyarország! Nem tűrhetted tovább, hogy néped elnyomják. Olyan voltál eddig, mint a férges alma: Kivülről szép piros, belül kukac marja. Vesd ki a férgeket, s virulj egészségben! Szabad Magyarország! - e szót várom régen. Régóta „pártfogol” a nagy Oroszország, Terméked elveszik és Moszkvába hordják. Küzd a szabadságért a pesti ifjúság, Sebesülést, halált ők elszántan várják. Hevernek az utcán temetetlen holtak, Hányán elestek már és még hányán fognak? Sztálin nagy bronz szobrát ledöntötték végre, Meghalt rég a vezér, pusztuljon a képe! Oroszt magyar diák ne tanuljon többé, Ciryll-betüs könyvem, légy te is a földé! Petőfi szobráról diákok szavalnak, Forradalmi versit e rég elhúnyt nagynak. Valóra váljon hát minden remény, álom, Forradalom, tőled a győzelmet várom! Nagyvárad, 1956. november 8.-án. ÉREZTÉK, HOGY MOST TENNI KELL... A fellegekig ért a vágyuk, nem trudták még, hogy mi várt rájuk? Csak érezték, hogy most tenni kell. Tán az az idő érkezett el, miről az öregek beszélnek, mikor egymással összeülnek. Régi verset mormolnak néha, de titokban, hogy más ne hallja, - hogy „itt az idő” valamire, aminek el kell majd jönnie. Tán az az idő érkezett el, - csak érezték, hogy most tenni kell... Nem volt külömbség fiúk, lányok, gyermekarcú fiatal stácok. Itt is, ott is kis csoportokban összeverődve így magukban, nem keltettek fel nagy fegyelmet, hogy miben törik a fejüket? - Ugyan ki gondolta volna, hogy történelem lett az óra, midőn az idő elérkezett, mikor valamit tenni kellett. A fellegekik ért a vágyuk, még nem tudták, hogy mi várt rájuk? Nem megriadva, meghátrálva, az ellenséggel szembeszállva, tettek ők és tettek nagyot, - fél világ tesz rá tanúságot. Az egekig ragadta vágyuk, nem várt dicsőség várt ott rájuk. - Mert, midőn az idő elérkezett, megtették, amit tenni kellett. Panajotné László Márta A szívemet egy sugár átszeli Az agyam tarka képekkel teli, A rímeket Rittyentve alkotom, Tőlük lesz verőfényes nappalom. Saáry Éva Erdély magyar föld, harcoljunk érte! Kérjük, újítsa meg előfizetésé!
