Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-09-01 / 9. szám
2009. szeptember Teljhatalmú teokráciát hozott létre, melyben még a megválasztott állami vezetők és a parlament is alá van vetve a muzulmán klérus akaratának. A fegyveres erők legfőbb parancsnoka lett. Legfontosabb kormányállásokba a klérushoz tartozó szövetségeseit tette; az egyetemeket, a médiát és kulturális intézményeket megtisztította a ’nem iszlamista’ elemektől. Ekkor már sokan, különösen a kevésbé vallásos irániak, úgy érezték, hogy egy elnyomó rendszerben élnek. 1981 januárjában még a hivatalban lévő államelnöknek, Abolhasszán Bani-Szadamak is menekülnie kellett. Az iszlamista jogszolgáltatás 1981-ig kb. 1600 egyént végeztetett ki. Ma Kína után Iránban hozzák a legtöbb halálos ítéletet. Az iraki-iráni háború. 1980 szeptemberében Irak megtámadta Iránt, mely még mindig az új rendszer megszilárdításával volt elfoglalva. Az iraki diktátor Szaddam Husszein támadása részben azzal is magyarázható, hogy a szunnita és világi (nem iszlamista) Irak elleni iráni, síita propagandát akarta megakadályozni. A háború 8 évig tartott és mindkét részről óriási emberveszteséggel járt. Az irániak még ’mártír gyerekek’ támadó hullámát is bevetették a fronton. A háború az első 2 évben Iraknak kedvezett, de Iránnak sikerült 1982 tavaszán a hadi helyzetet a maga javára fordítani. Ezen felbuzdulva, Khomeini saját síita forradalmának az egész térségben való terjesztését jelentette be. A környező szunnita arab államok erre, hasonló elszántsággal, Irán megfékezését határozták el és Amerika segítségével Irakot támogatták. A háború eldöntetlen maradt és megállapodással végződött. Az iráni belpolitikai helyzet alakulása. Az iráni belpolitikai életet hamarosan szinte lebénította a 6 egyházi és 6 világi jogászból álló, konzervatív Felügyelő Tanács és a parlament (Majlis) reformista tagjai közötti ellentét. A reformerek földreformot és néhány iparág államosítását akarták, amit a Felügyelő Tanács megvétózott. Khomeini, akinek az alkotmánynak megfelelően, a politikai viták felett kellett állnia, ebbe a vitába nem akart beavatkozni, de végül is a Majlis szóvivőjének, Hasemi Rafszanzsáninak tanácsára a reformerek oldalára állt! Egy új, alkotmányon kívüli testületet, a Fellebviteli Tanácsot hozták létre a klérus reform-párti tagjaiból, melynek joga lett a Felügyelő Tanács vétóit leszavazni. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy egy újabb alkotmányra van szükség. Ezt még Khomeini életében megírták, de csak 1989 júniu-sában bekövetkezett halála után iktatták törvénybe. - Khomeini halála után Ajatollah Ali Khamenei lett az új legfőbb vezető és ma is az. (Folytatjuk) SOÓS GÉZA HAZAI TÜKÖR Ma úgy tűnik, hogy az utolsó terrorista Ságvári Endre volt, aki 1944-ben, fegyveres tűzharcban visszaadta lelkét Teremtőjének. Az más kérdés, hogy ezzel a sötét lélekkel mit tudott kezdeni a Teremtő? Már pedig terroristákra szükség van, gondolhatta magában Draskovics Tibor, (Drazsé) aki volt már mindenféle miniszter. „Hősünk” neve először olajszőkítés kapcsán bukkant fel még a múlt században. Ezt követően, ha valami stikli, vagy disznóság vonatkozásában nem emlegették káderünket, az emberek babonás félelemmel nyugtázták, hogy csak nem beteg ez a Jóember.” Az erősen elhasználódott kétlábú, miniszteri (caf) -rangjával a háta mögött, egy nap merész lépésre szánta el magát. Ha hiánycikk hazánkban a terrorizmus, majd teremtünk. Az ötletet tett követte, és a nagy nyilvánosság elé tárt egy videofelvételt, melyen valódi robbantás látható. Drazsé úgy kommentálta a robbantást, hogy ez egy valódi robbantás, melyet valódi terroristák hajtottak végre. Ami „magyarra fordítva” annyit jelent, hogy a fegyveres politikai alvilág már itt bujkál a spájzban. A nézők megborzadtak, majd kettőre zárták lakásuk ajtaját. Néhány nap múlva a HírTévé egy érdekes képet mutatott be. A felvételen egy robbanás látható, és a helyszín kísértetiesen hasonlított Draskovics úr dokumentumához. Mint kiderült Bonyhád melletti domboknál, két éve öt fiatal „kémikus” diák, gázolajból, műtrágyából és más mindenki által hozzáférhető anyagokból bombát fabrikált, és az általuk szerelt detonátorral felrobbantották. Keletkezett akkora kráter, hogy az egész kormány kényelmesen elfért volna benne, egy kormányülés erejéig. Az öt kamasz nem úszta meg a kalandot büntetés nélkül. Az azért fel sem merült, hogy az esetnek politikai motivációi lett volna, Ne szépítsük a dolgot, „Drazsé” mint már annyiszor, most is hazudott, amikor ezeket a képeket, mint terrorista cselekményt mutatott be. Minden jóérzésű ember, plusz az SZDSZ, azonnali lemondásra szólította fel miniszter urat. Főnöke egyelőre tanulmányozza a történetet, de “Drazsé” továbbra is a miniszterelnök bizalmát élvezi. Az SZDSZ, vagy ahogy ma őket emlegetik, a Szakadt Demokraták Szövetsége, a végnapjait éli. T9 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
