Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-09-01 / 9. szám
2009. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG VELÜNK MARAD, MERT ESTE LETT Szalay Gyula A fenti című verset, az első oldalon, a Füveskert című kötetből vettem s próbálok hozzászólni pár szót. Már többször említettem, hogy nem vagyok irodalomtudós, én csak a mindennapi ember verskedveléséből szólok hozzá. Leirom érzéseimet és azt a hatást amit a versek okoztak. A múltban Tollas Tibortól számos verset közöltem, aki szintén ehhez a csoporthoz tartozott. Sőt, ő volt a kezdeményezője, insztigátora ezek megőrzésének. Ezeket a verseket a Rákosi rendszer különböző börtöneiben raboskodó költők írták, akik a véletlen folytán találkoztak a hires vagy hírhedt váci fegyházban. Ezt a verset Toóth Bálint nevezetű költő irta, egy a hét közül. A pannonhalmi bencéseknél végzett, még a versén érzik a kegyesség, a katolikus ok-tatás hatása. Mondják, hogy a vallásos ember jobban elviseli a börtönt, fájdalmakat, gondokat. Erre ott van példának a sok mártír, akiket megfőztek, nyárson pirítottak, olajban főztek mielőtt lefejezték volna vagy más módon végezték volna ki őket. Mi lehet ennek az oka? Valószínűleg az, hogy a kereszténység is börtön, lelki börtön, amelyet a hivő önmagának épit, ezért nem látszanak a rácsok. Az ördög mondja: szabadulj ebből a börtönből. De a keresztény minden erejével visszamenekül ebbe a börtönbe, mert határt szabó szűk falai között nyer biztonságot. A lelki ismeret a börtöne és a börtönőre egyben. De az az érdekes transzformáció jelentkezik, hogy ebben az önakarattal épített börtönben az egyed jobban szabadnak érzi magát mint börtönőre aki felügyel rá. Ez a transzformáció nem más mint a szublimáció, vagy a felemelő, megtisztító akarat és óhaj. Az igazi keresztény élet, nem reális élet, ettől akarnak megszabadulni sokan és koncessziókat óhajtanak. Nem követik teljes mértékben egyházuk követelményeit. Ez a szublimáció áldozat, minden pillanatban, amit saját magától követel az egyén a szenvedés elviselésében. Ezért lett az Otestamentum siralmas börtöne a zsidóknak. Mert szenvedésüket nem tudták szublimálni. Ezért keseregnek annyit minden kalamitáson ami őket éri. A pedagógusok szerint a legjobb nevelés a példamutatás. Minden szereplője ennek a versnek példát mutat, s a költő ezekkel azonosítja magát. Ez a vers himnusz. Minden sora és strófája az, nem sirató, holokauszt. A fájdalomban vagyunk egyek és az áldozatban nemcsak az örök élet mag- vát hintjük el. Hanem ezzel győzzük le a hazugságot, az embertelent. Ha jelszót lehet belőle kiolvasni. Az nem a soha többet, hanem „Soha másként, mindig is igy”. Ebben végleg elkülönülünk a zsidóktól. Krisztus az emberi lélekben talált valami újat amit ez a költemény is énekel. Ez az uj a nemes amit a hóhér is megérez, s akkor győz amikor azt hiszik, hogy legyőzték. Ezért nem rántanak .s csörtetnek kardot a vers szereplői és a költő maga sem. Dicsér a költeményében és nem sirat. Hozsánna a mártíroknak, dicsőség a magasságban akik segítették őket. S az akinek mindez köszönhető, velünk marad, mert este lett. Cserháti Ferenc Washingtonban Észak-amerikai lelkipásztori kőrútjának befejező állomásaként Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom- budapesti segédpüspök az amerikai fővárosba érkezett. A vendéget a helyi katolikus közösség képviseletében Bagyinszki Ágoston OFM, több környékbeli magyar közösség lelkipásztora fogadta. Június 28-án Cserháti Ferenc püspök szentmisét mutatott be a Szeplőtelen Fogantatás-bazilika alkápolnájában, 200 magyar hívő jelenlétében. Az Egyesült Államok püspöki konferen
