Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-07-01 / 7-8. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 2009. júl.- aug. A mosoly országa Bajnai Gordon esete a magyar írók egy csoportjával —Újsághír: „A új miniszterelnök - folytatva konzultációit a társadalom különböző rétegeinek képviselőivel - a Parlamentben találkozott a magyar írók egy csoportjával. A találkozón a miniszterelnök tájékoztatást adott társadalmi és gazdasági életünk időszerű kérdéseiről. A tájékoztatót kötetlen beszélgetés követte.” A zártkörű megbeszélésre véletlenül bejutott lapunk riportere is, aki részletes tudósítást ad az eseményekről. A kötetlen beszégetés során elsőként Katona József kért szót. A Bánk bán szerzője elmondta, hogy a Tiborc panaszában az egyik sokat idézett mondatát félremagyarázzák. Azzal a résszel, hogy „Ő csordaszámra tartja gyülevész szolgáit’ éppenséggel mintha minden hajszála egy őrzőt kívánna”, nem a mostani politikai intézményrendszert akarta bírálni. Az elmarasztaló megjegyzés nem a felduzzadt létszámú minisztériumokra, állami hivatalokra vonatkozik. Arra azonban választvár, miért csak most szorgalmazzák a kömyzetvédelmet, holott ő már az 1800-as évek elején jelezte, hogy „kéményeinkről elpusztulnak a gólyák/' Ady Endre arról beszélt, hogy az irodalomtudomány őt váteszként, a jövőt megálmodó költőként tartja számon. Sajnos az utókor tévedett - mondotta. A „Most percemberkék dáridója tart” kezdetű megállapítása kizárólag a XX. század első évtizedeire vonatkozik, nem pedig a mostani időkre. A miniszterelnök válaszában rámutatott: Gazdasági gondjaink közepette - több milliárd dolláros adóságunkkal a nyakunkban nem valószínű, hogy a dáridó tovább folytatódik. A percemberkék leváltása, más munkakörbe helyezése viszont bonyolult térsadalmi, és politikai kérdés. Nagy feltűnést keltett Petőfi Sándor kérése. Mivel az utóbbi években a hatóságoknak elég sok gondot okoz március 15.-ének megünneplése, a költő arra kéri a kormány elnökét: mentsék fel őt - érdemei elismerése mellett - nemzeti hősi tisztéből. Elhatározott szándéka, hogy nem a harcok mezején, hanem élete alkonyán ágyban, párnák közt óhajt elhalálozni. Szeretné ugyanis megérni az új nyugdíjrendszer bevezetését, s élete nagy vágya, hogy öreg napjaiban ingyen utazhasson a pesti villamoson. (Természetesen csúcsforgalomban is.) Önkritikus hangot ütött meg hozzászólásában József Attila, mondván, neki feltétlenül felül kell vizsgálnia néhány a versében megfogalmazott dogmatikus és elavult marxista tételt, köztük azt a jelszóvá vált verssort, hogy „Döntsd a tőkét, ne siránkozz”. A költő elismerte, hogy destruktív hatású szlogenjével kárt okozott a kormány közgazdaság-politikájának, és lassítja a külföldi tőke beáramlását. Hozzátette: politikai gondot, eszmei bizonytalanságot okozott költőtársának, Ady Endrének megállapítása is, miszerint „Dunának, Oknak egy a hangja”. Lapzártakor a találkozó még tart. Kis György Székely viccek Becsönget egy házaló egy szegény székelyhez. —Nagyon szép utazóböröndöket tudok ajánlani. —Minek az nekem? —Hát, ha például vonaton utazik uraságod. Ebbe rakhatja ruháit! —És akkor üljek ott pucéron a pályudvaron? A rendőr megállítja a székely bácsit. —Hé bátyám, mit visz azon a szekéren? A székely odahajol a rendőr füléhez, és belesug- ja: —Szénát. —És miért sugdolózik?-Hogy a lovak megnehallják. Két székely beszélget: —Te, Áront mégsem holnap temetik, hanem pénteken. —Miért, jobban van? Két székely bácsi találkozik a piacon. —Te Áron, mit adtál a lovadnak tavaly, amikor kólikás volt? -Korpát meg melaszt! Egy hét múlva újra találkoznak: —Te Áron, én is korpát és melaszt adtam a lovamnak, mégis megdöglött! —Az enyém is!
