Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-07-01 / 7-8. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2009. júl.- aug. hogy elrabolják, megölik a hozzátartozóikat. Ez különben a politikusokra is érvényes. Testőrökkel kell kísértetni gyerekeiket az iskolába. De mindez csak ízelítő. Végül, hadd emlékezzem meg az 1989-ben lezajlott Nagy Imre temetés 20. évfordulójáról, mely annak idején megrázta a világot. Most a TV ismét levetítette a Hősök terén s a 301-es parcellában történteket. Felemelő, megható, de nagyon elkeserítő is volt, hiszen akkor éppúgy egyetértett az egész ország, mint 1956-ban, és mindenki tele volt nagy reményekkel a jövőt illetően. Aztán mi lett? Mivé fajult minden jó szándék?? Okosabb róla nem beszélni! Harmath István írja Chicagóból Télen a fogcsikorgató hidegben és hóviharban bálokat látogat a chicagói magyarság, míg néhányan színházba és az operába is eljutunk. Nyáron piknikrendezvényeink vannak, miközben a forró hőmérsékletet és a magas páratartalom teszi elviselhetetlenné az életet. Miért is élnek itt az emberek kérdezik sokan? Talán megszokásból, talán mert itt alakult a családi fészek, amely most a gazdasági problémával küzdő országban eladhatatlanná vált. Valamikor, az 50-es és 60-as években, amikor a magyarság nagy része Chicagóba érkezett, kiapadhatatlannak látszottak a kitűnő munka és üzleti lehetőségek. Mostanában ez is megváltozott. A magyarok mindezek dacára szeretnek szórakozni, és találkozni egymással, így ősszel és főképp tavasszal, annyi érdekes magyar kulturális rendezvény van a városban, hogy jóformán minden hétvégre több esemény is esik. Legutóbb a Norridge-i Magyar Református Egyház rendezte lassan hagyományossá váló Tavaszi bálját, a Szent István Király templomban, ahol a reggeli órákig szórakoztak és ropták a táncot, a korban és szívükben fiatalok. A Tavasz bálról elmondható, hogy az ökonomikus jellegű rendezvényt Nt. Tóth Péter lelkész indította útnak 2004 októberében, a Szent István Király templom plébánosa Ft. Vas László segítségével. A bál sikeres volt, azonban utána Tóth Péter lelkész eltávozott a Norridge-i egyháztól. Később utóda Trufán Áron helyettes lelkész által vezetett, lelkes fiatalokból álló gyülekezet 2008 áprilisában rendezett újra egy un. fund raising - templomépítésre anyagi alapot teremtő - zenéstáncos estét. Az idei jótékonysági bál, a tavalyihoz hasonlóan elérte célját, kellemes szórakozást nyújtott, a megjelent főleg fiatalokból álló közönségnek, és ráadásul anyagi hasznot is hozott a gyülekezetnek. A finom magyaros jellegű vacsorát a gyülekezet tagjai készítették Radu Feder presbiter vezetésével, amelyhez a jófajta tüzes magyar, román és amerikai borok adták a hangulatot. A vacsorát követően, a gyülekezet keretében működő népi tánccsoport műsora következett, az egyház lelkésze és tagjai részvételével. A bál vendégei között örömmel üdvözöltük, az Egyház és a kerület püspökét Nt. Ludwig Kálmánt, valamint az East Chicagóban működő Szentháromság templom plébánosát Ft. Skerl Alfonz atyát, aki május 17-én misével ünnepli 80. születésnapját. Az est folyamán egyre jöttek a szórakozni vágyó fiatalok, sok volt közöttük, akikkel először találkoztunk a magyarok között. Jó volt látni az új arcokat, míg a magunkfajta idősebbek pedig lassanként elszállingóztak a hangos zene elől. A sikeres tavaszi bál, alapos és gondos szervezőmunka eredménye, ami egyben azt is mutatja, hogy van igény az effajta rendezvényekre, ami azután erkölcsi és anyagi sikereket hoz a rendezőségnek. Magam nevében gratulálok mindazoknak, akik a szervezés fáradságos, és sokszor áldatlan munkáját végezték. Április 30-án a Hungary Through Imagination kulturális sorozat keretében Pacsika Emília textilművész kiállítását láthatták az érdeklődők. A Szegedről érkezett iparművészt Dr. Mezei István főkonzul mutatta be a váratlanul nagyszámban megjelent közönségnek. A főkonzulátus nagyterme és a körbevevő folyosók falain lógtak a számomra idáig ismeretlen műalkotások, amelyet a művész rátétes varrottaknak nevezett. A művész munkáját ismertető szakértő véleményt találtam az interneten, és Kass János grafikusművész tollából idézem: „Selyemből, szövetből, csipkéből, fából, zsákvászonból, aranyszálból, idegszálból, szívverésből, szeretetből, szerelemből, szenvedésből és szenvedélyből szőtt, varrott, kötött, kagylóban gyöngyként fogant müvek.” Ezek után mit mondhat az egyszerű újságíró, aki életében először találkozott az effajta, kicsit furcsa, de felettébb érdekes és értékes művészi formával. Pacsika Emília a Toledói Magyar Klub meghívására érkezett az Egyesült Államokba férjével Nagy Imre építésszel együtt, Chicagóba elkísérte őket Bálint Erzsébet, aki magát a klub mindenesének nevezte. Pacsika Emília férjével együtt Szegeden él. textilképeit, reliefjeit rendszeresen mutatja be kiállításokon, ez az első útja Ameri-
