Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-06-01 / 6. szám
I 2009. július MAGYAR TÁJAK MAGYAR TÖRTÉNELEM Telkibánya Szent Katalin-ispotálya Ludwig Emil MN - Gönc és Telkibánya között, a Nagy-Amadé- hegy északi lejtőjén, sűrű erdőben rejtőzködik a XV. századi Boldogasszony-kolostor és temploma. A csodaszép rom története összefonódik a Hernád szigetén épült Szent Katalin-kápolnával és a mellette lévő pálos birtokkal, amelyet ruszkai nemesek ajándékoztak a barátoknak. Mindez egy 1338-ban kelt okiratban olvasható, egyúttal ez a remeteszerzet abaúj-zempléni jelenlétének legrégebbi nyoma. A gönci klastromot Nagy Lajos király alapította 1365 és 1371 között, a rendház megépítésére azonban - ismeretlen ok miatt - csak 1429-ben került sor. A templomot 1464-ben szentelték fel. Ez utóbbi késlekedést az magyarázhatja, hogy közben a pálosok megkapták a Telkibányán 1367-ben alapított városi ispotályt, amelyet 1450-től az erdei rendházzal együtt működtettek a betegek számára. A század végére a kolostori élet áttevődött a királyi bányavárosba, a gönci klastrom fölöslegessé vált, hanyatlani kezdett, majd 1540-re elnéptelenedett, lassan rommá vált. Telkibánya ispotályáról sokáig csak annyit lehetett tudni, hogy Szent Katalin volt a védőszentje. (Alexandriai Katalin a középkor egyik legtiszteltebb segítője, a céhmesterek és bányászok körében különösen kedvelt volt. Körmöc- és 23 Selmecbánya, Szomolnok, Nyitrabánya és Nagybánya templomainak is a vértanú királyné a pat- rónája.) Később megismert történeti források szerint 1367-ig egy fából készült kápolna állt a helyén, amelynek lebontásához Kuprer István bányakapitány és fivére, Kuprer Koncz kért engedélyt Nagy Lajos királytól. 1369-ben Mihály egri püspök már az ispotály építéséről számolt be, a kegyuraság, Kuprer György pedig ellátta a működéséhez szükséges javakkal: rétekkel, szántóval, szőlővel és malommal. Az épület mindennek dacára rövid ideig szolgálta a város nyomorultjainak ellátását, az 1450-es években „az alapítók gondatlansága miatt” tönkrement. 1470 előtt a gönci pálosok tulajdonába ment át, romos állapotban, további sorsáról nem maradt fenn írás. A város ősi templomdombjától és temetőjétől kissé nyugatra, még a fennsíkon található épület- együttes évszázadokig a föld alatt lappangott, míg 1997-ben - egy házalapozás földmunkái során - rábukkantak a maradványaira. Ásatását - Pusztai Tamás régész irányításával - a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai végezték két nyári szezon alatt, ennek nyomán kirajzolódott az alapfalak és az egymást követő építkezési korszakok rendje. Felszínre került a fakápolna erős, egy méter széles kő alapfala; a kisméretű, egyenes szentélyzáródá- sú épület szilárd építőanyagának javát felhasználták az ispotály szentélyéhez. A kórház kétszakaszos, keletek hossztengelyü, 26 méter hosszú és tízméteres terme sokszögzáródású apszisban végződött, külső támpillérei gótikus kőboltozatról tanúskodnak, amelyet a belső tér közepén vaskos pillér támasztott alá. Alapköve a helyén látható. Az épülethez északon a szerzetesek lakóterme és két kisebb szoba csatlakozott. Az ispotály felszámolása után, még a XV. században egy 12 méter hosszú, emelt szintű szentélyt toldottak hozzá a pálosok, mellette kis, saroktámpilléres kápolnával. Ennek feltárt alapjait egészítették ki 2000-ben a rekonstruált felépítménnyel. Mindenki olyan mértékben magyar, amilyen mértékben a magyar lélek ereje él és hat rajta keresztül. ” Karácsony Sándor „Az, hogy magyar nem faj, nem vér, hanem lélek dolga. ” Karácsony Sándor AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
