Amerikai Magyar Újság, 2009 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2009-04-01 / 4. szám
2009. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa MINDENKI ÁRTATLAN... Egymásután szólalnak meg a sajtóban az egykori Államvédelmi Hatóság kisebb-nagyobb rangú vezetői, s amikor a riporterek a kihalgatásokról, törvénytelenségekről faggatják őket, kiderül: kivétel- nélkül kedves, szolid, humánus emberek ők, akiktől misem áll tovább, minthogy egy honfitársuknak fájdalmat okozzanak. Lapunk munkatársának sikerült szórabími néhány egykori államvédelmis főnököt, akik minden eddiginél őszintébben tárják elénk az igazságot. Dr. Tenyér Vladimir, a Fővárosi Egyesült Ta- pétaírtószergyár nyugalmazott igazgatója, korábban ÁVH-s őrnagy: —Kérem, nekem az volt a közvetlen feladatom, hogy a foglyokat megtanítsam keresztrejtvényt fejteni. Bekerült kérem hozzánk egy csomó tanulatlan ember, aki még azt sem tudta, mi az: imperialista ügynük, három betűs. Na, ezeknek kérem aztán megmondtam a helyes megfejtést: kém., Szóval, nekem ez volt a közvetlen feladatom, a vízszintes meg a függőleges. Amiket pedig mostanában írnak az újságok, azokról a dolgokról én semmit sem tudok, biztos akkor törvénytelen- kedtek, amikor én szabadságon voltam. Harap Vladimir a Kukac- és Gilisztagátló Rt. osztályvezetőjeként ment nyugdíjba: —Igen, sokmindenre emlékszem azokból az időkből. Akkoriban alezredes voltam és egyszer azt a parancsot kaptam, hogy tanítsam meg az embereket kesztyűbe dudálni. No, fogtam egy pár kesztyűt, behozattam az Operaház egyik ismert dudását és azt mondtam: maga itt most kesztyűbe dudálásra fogja tanítani az embereket. Az operista először nem értette, hogyan lehet keztyübe dudálni, de aztán elkezdtem neki magyarázni, és már a második pofon után rájött, hogy mi a megoldás. Ettől kezdve nálunk mindenki kesztyűbe dudált, ki bőrkesztyűbe, ki csak úgy, kötött kesztyűbe, kinek mije volt. Csizma Vladimir, jelenleg nyugdíjas, az ÁVH feloszlatása után a Szájzár és Agyiakat vállalat személyzetiseként dolgozott: —Én is hallottam, hogy voltak nem megengedett kihalgatási módszerek, de nálunk az ilyeneket nem engedték meg. Sőt: mihozzánk kifejezetten maguktól jöttek be az emberek, volt aki éjjel kettőkor állított be, a legszebb álmomból csöngetett fel. Ezt neveztük mi az ÁVH-nál egymásközött csengőfrásznak. Nem mondom nehéz idők voltak, az embernek ott volt a szolgálat, s még a pihenőidejében sem lehetet senki biztonságban, mert bármikor felcsengethették, aztán fucs volt a szunyokálásnak. Ma már mondjuk jól alszom, de ha akkoriban egyszer felébresztettek, volt, hogy öt percig is álmatlanul hánykolódtam az ágyamban. Kiváncsi Vladimir hadnagy volt az államvédel minél, később a Talaj- és Télvíz Kiegyenlítő vállalat vezérigazgatójaként vonult nyugállományba: —Nézze, én megmondom, úgy ahogy van, minden igaz, amit az újságok imák. Valóban megverték az embereket, erőszakkal csikarták ki a vallomásokat. Ez mind úgy igaz, ahogy én most itt vagyok. De hogy ki vert kit, azt tőlem ne kérdezze, mert fogalmam sincs róla. Én soha nem voltam ott, úgyhogy csak a főnökeim elbeszéléseiből tudom, miszerint a foglyok verték az ÁVH-s tiszteket. A körkérdés befejeztével munkatársunk elégedetten nézett végig a jegyzetein: hiába, manapság ritkán adatik meg egy újságírónak, hogy munkája során csupa fedhetetlen, patyolatlelkü, emberséges riportalannyal találkozzon. Földi S. Péter /L.M./ Volt népbíró: —A koncepciós perek idején én is ültem... Igaz, hogy a bírói székben... Menekült: —Lehetetlenné vált a helyzetem odahaza, mert már senki sem akar kommunizmust, csak én... Ráfázott... Lucifer: —És milyen betegségben halt meg? Kádár: —Tüdőgyulladás. Odaültettek az ablak elé és rámnyitották a híreket... Barátok beszélgetnek:: —A feleségem nagyon szerény asszony, soha nem kér tőlem semmit... —Az enyém se... Csak parancsol. Kérjük, hívja fel barátai figyelmét lapunkra!
