Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-04-01 / 4. szám
2008. április gyárrá fordítva annyit jelent, hogy lehet itt akármilyen eredmény, ez rájuk nézve nem jelent semmit, marad minden a régiben. Azért az alattvalók, a tudatuk mélyén sejtették, hogy egy demokratikus országban, (ez természetesen nem Magyarország) egy népszavazás eredménye nem múló epizód, és nem marad nyom nélkül. A hatalmon lévők levonják a kellő konzekvenciát, és bizonyos esetekben kénytelenek a kalapjuk után nyúlni, és szép csendben távozni. Ettől nálunk nem kellett tartani. Enyves kezű elvtársak úgy bebetonozták magukat, mint annak idején a Sztálin szobrot, bár ha emlékezetem nem csal, a végén „Józsi bácsit lezavarták” a talapzatról. Visszatérve a népszavazásra, délután kettőkor, már a rádióból olyan hírek érkeztek, hogy a választási joggal rendelkezők több mint 25%-ka tiszteletét tette, tehát a népszavazás már érvényes. Ugyanakkor hol volt még este hét óra, az urnazárás ideje. így a dolog egyik fele a baloldal számára nem jött be, már csak abban reménykedhettek, hogy az igenek nem érik el az 50%-ot, plusz egy főt. Igen naiv volt ez a remény, ugyanis az igenek elsöprő győzelmet arattak. A hatalmat bitorlók arca oly savanyú lett, mint akik vadalmában haraptak volna. így is a rájuk jellemző vagdalkozó fenyegetőzés nem maradt el. Még ők álltak az erdő felé. Arcátlanul megpróbálták elhitetni a közvéleménnyel, hogy azok, akik távol maradtak távolmaradásukkal mellettük tették le a voksot. Az is igaz, hogy soha ennyien még nem mentek el az utóbbi húsz évben szavazni. A választók 50,09 %-ka adta le voksát, melyben az igenek száma 83% volt, míg a nemeké alig étre el a 16%-ot. Semmi kétség nincs afelől, hogy elsöprő győzelem született, melynek első sorban Orbán Viktor szavaival élve, nem az ellenzék, hanem az ország lakossága lesz a haszonélvező. Érdekes volt megfigyelni a kormánypártok zavarodottságát. Egymásnak ellentmondva, volt aki önmagát demokratának álcázva, magyarázta a megmagyarázha- tatlant. Abban azért most is nagy volt az egyetértés, hogy ez a népszavazás csak múló epizód, és értelemszerűen csak a három feltett kérdésre lehet elvonatkoztatni. Mert úgy egyébként a lakosság tökéletesen meg van velük elégedve, sőt örömét leli bennük. Az ország, mely Európa „beteg embere” és szegényháza, ott a szakadék mélyén jó irányban halad, és csak a „sötétben bujkáló ellenforradalmárok” merik megkérdőjelezni kormányunk hozzáértését, szakértelmét. Azért biztos, ami biztos, délután több mint 2000 álig felfegyverkezett rohamrendőrt vezényeltek Budapest utcáira, akik szomorúan és csalódottan vették tudomásul, hogy elmaradt a várva várt rendbontás, és az ezzel járó, már, már rutinszerű szemkilövések. Itt a történet első része lezáródik. Gyurcsány szavaival élve 9.-e után válóban tizediké következett. Csak amiben miniszterelnök úr (elvtárs) téved, hétfőtől kezdve már semmi sem lesz ugyan az, mint ami még vasárnap volt. Soós Géza 15 Egy következmények nélküli ország! Az általános iskola első osztályát 1946 szeptemberében kezdtem. Csak az tudja milyen viszonyok voltak akkoriban aki ezt átélte. Tábla, padok, padló, ajtó és ablak nélkül, saját magunkkal hozott sámlin tanultunk. Ugyanis az iskola a front alatt kórházként működött és mindent eltüzeltek télen ami éghető volt. Ilyen körülmények között tanultunk. De a tantervben Hit és erkölcstan címen heti több óraszámmal sulykolták belénk a tananyagot egészen harmadik osztályig. Tanultunk imádkozni, megtanultuk a tízparancsolatot, előkészítettek az első áldozásra, hogyan viselkedjünk szüléinkkel és az idős emberekkel, stb. stb. Ez akkoriban természetes volt, hiszen minden család így élt. Akkor az adott szó még kötelezett, ha valakit rajtakaptak törvénytelenségen, az illető még az nap, vagy másnap a sufniban felakasztotta magát. Máris rátérek a lényegre. Lehet, hogy az Apró villában nincsen sufni? Egy ilyen hazug, korrupt, kormányt még a világ nem látott. Elükön Gyurcsány Ferenccel, persze a fejétől büdösödik a hal. Hogy kormányzás címen miket csinálnak, miket engednek meg maguknak az elképesztő. Tehetik, mert nincs felelősségre vonás. Nemzet árulás, népirtás folyik. Lopnak, csalnak, hazudnak, s ha valaki mégis a bíróságon köt ki és elnyeri jogos büntetését, rögtön mellényzsebből előkap egy orvosi igazolást, hogy nem bírja a bezártságot, fóbiája van és számára természetes, hogy nem vonul be a börtönbe. Hát tetszettek volna becsületesen élni, akkor nem kell börtönbe vonulni és este nyugodt lelkiismerettel hajthatják álomra fejüket. Olyan ez a kormány mint egy forgalmas pályaudvar. Az ember csak kapkodja a fejét, milyen gyakorisággal cserélődnek a miniszterek. S arra a kis időre amíg pozícióban vannak minek strapálják magukat. Persze ha nem csinálnak semmit még az a jobbik eset addig sem privatizálnak, verik szét az egészségügyet, zárják be az iskolákat és postákat, és szüntetik meg a vasutakat, ellehetetlenítve ezzel a vidéki emberek életét. Persze mindennek a borzalomnak az ellenzék az oka, ők olyan ártatlanok mint a ma született bárány. Túl vagyunk a márciusi népszavazáson. Óriási siker, minden várakozást felülmúlt. Az ország többsége nem akarja a vizitdíjat, tandíjat és a kórházi napidíjat, tehát leszavaztuk. De örömünk nem teljes, mert mindenféle csőcselék lettünk megint, AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
