Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-04-01 / 4. szám
2008. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 A HIÁNYZÓ PANTEON NEMZETI SZÉGYEN Méltatlan körülmények között “tárolják” hazánk egykori királyainak a székefehérvári koronázási templom romjai közt megtalált földi maradványait. Az önmagában is botrányos ténynek külön aktualitást ad, hogy nemrégiben előkerültek a Szent Imre herceg születési helyének emléket állító reneszánsz kori kőtábla darabjai. Az Árpád-házi királyfit szintén a fehérvári templomban temették el. A királyok városaként emlegetett Székesfehérváron alig akad napjainkban olyan építészeti emlék, amely a település fénykorára, vagyis Géza fejedelemtől a török megszállásig tartó fél évezredre utalna. Elpusztult a Szűz Mária- vagy Boldogasz- szony-bazilika is, ahol negyvenhárom királyunkat koronázták meg, közülük tizenötöt itt temettek el. Csak II. Lajos tetemét szállították át utóbb Bécsbe, János királyét egy másik fehérvári templomba, III Bélát és feleségét a budavári Mátyás templomba. A fehérvári bazilika Magyarország jelképes hatalmi központja volt. Szent Istvántól kezdve századokon át itt őrizték a koronázási jelvényeket, s csak az a király lehetett az ország törvényes uralkodója, akit ebben a székesegyházban koronázott meg a Szent Koronával az esztergomi érsek. Szent István építtette, hogy majd ide temetkezzen. Könyves Kálmán király is úgy döntött, hogy itt lesz a végső nyughelye. Példáját az Árpád-házi uralkodók közül többen is követték. Mivel az Anjou- királyok előszeretettel hangsúlyozták a boldog ősökhöz való tartozásukat, ezért maradványaikat szintén itt helyezték el. De ide temették el Mátyás királyt is. A források szerint legalább huszonegy királyi családtag sírja is ebben a templomban kapott helyet, mint például Szilágyi Erzsébeté. Azt azonban nem lehet tudni, hány sír volt még rajtuk kívül. Milyen lehetett ez a bazilika? Több mint ötszáz éven keresztül gazdagodott és folytonosan átalakult. Magja egyhajós lehetett, amelyet István király 997 és ÍOOO között építtetett. Negyven méter hosszú, húsz méter széles volt, tornyok ékítették és félkörös szentély zárta le. Alig több mint másfél évtizeddel elkészülte után, még István király kezdte el a bővítését. A templom ekkor érte el végleges, a maga korában óriási méreteit: mintegy hetevenhat méteres hosszát és harmincnyolc méteres szélességét - ami jóval nagyobb mint a budai Mátyás-templom. A szentély előtt, a középhajóban állt az oszlopokon emelkedő oltár, mellette az első szent király kriptája, szemközt vele a királyi trónus. A XIV. század elején Károly Róbert építtette át, a famenyezet helyére ekkor boltozat került. Mintegy a szentély folytatásában készült el az utolsó bővülés: oda építtette Mátyás király a saját sírkápolnáját, miatta a középkori várfalat is meg kellett bontani. Kincstárában öt évszázad alatt rengeteg érték halmozódott fel. A Mátyás király temetését elregélő Heltai Gáspár, írta: “Koronát adának fejébe és minden királyi ékességeket rakának reá, a királyi pálcát, az ország keresztes almáját, arany tört, sarkantyút: tizenkét vitéz merő fegyverben méné előtte, és ezek viszik vala előtte a sok diadalmas zászlókat, és úgy vivék a testet az Bódogasszony egyházába.” A gazdagságnak a török vetett véget. Bethlen Farkas erdélyi kancellártól tudjuk, hogyan: Szulej- mán szultán megbízottja “elvitt mindent, minek árát remélte kikapni. Találta pedig a királyok koronáit, kormány-pálcáit, golyóit, melyeket kezükbe adni volt szokás, és melyek vagy tiszta aranyból vagy aranyozott ezüstből voltak készítve, ezen kívül talált aranyláncokat, nagybecsű drágaköveket a gyűrűkén, s mindent legnagyobb szorgalommal Solimán számadásaiba betudott.” Nagy Lajos sírját a török valahogy megkímélte, azt a város 1602-es keresztény visszavétele után fosztották ki. A koraabeli babona e sírgyalázás büntetésének tujladonította, hogy újabb nyolcvan évre visszafoglalhatta a török Székesfehérvárt. Innen csak 1688 május 19-én vonultak ki végleg a törökök addigra már a templomnak a romjait is alig lehetett megtalálni. De mi lett a sírokkal? A templom helyén 1848 december 5-én kútjavító munkások egy női csontvázra bukkantak, fején korona, ujján aranygyűrű volt. A Magyar Nemzeti Múzeum szakértői egy héttel később egy férficsontvázat is találtak ugyanitt, mellette korona, amulett, uralkodói pálca, kard, feszület helyezkedett el. III Béla és felesége sírjára bukkantak, akiket 1898-ban a budai Mátyás-templomban helyeztek el. Uenszlmann Imre ásatási beszámolóiból tudjuk, hogy a bazilika területén 1862-ben sikerült feltárnia a Szent István és családja, Kálmán, Ulászló, Vak Béla, II. Géza, IV. István, Nagy Lajos, Mátyás király és II. Lajos sírkápolnáit. A csontokat hat faládába tette, majd átadta a polgármesteri hivatalnak A hatóságok a ládákat minden kegyeleti aktus nélkül a székesegyház kriptájában helyezték el, s a továb
