Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-03-01 / 3. szám
2008. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 25 Ady Endre MAGYAR JAKOBINUS DALA. Ujjunk hegyéből vér serken ki, Mikor téged tapogatunk, Te álmos, szegény Magyarország, Vájjon vagy-e és mink vagyunk? Vájjon lehet-e jobbra várni? Szemünk és lelkünk fáj bele, Vájjon fölébred valahára A szolga-népek Bábele? Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad. Hiszen gyalázatunk, keservünk Már ezer év óta rokon. Mért nem találkozunk süvöltve Az eszme barrikádokon? Dunának, Oltnak egy a hangja, Morajos, halk, halotti hang, Árpád hazájában jaj annak, Aki nem úr és nem bitang. Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot, Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem-mgyarok? Meddig lesz még úr a betyárság És pulya had, mi milliók? Magyarország népe meddig lesz Kalitkás seregély fiók? Bús koldusok Magyarországa, Ma se hitünk, se kenyerünk. Holnap már minden a miénk lesz. Hogyha akarunk, ha merünk. Ady Endre 100 éve irta ezt a költeményt, de még mindig időszerű. Mert a nagy költők próféták is. Adyt nem az emberi sors érdekelte, hanem a magyar sors, mert ebben benne van mégis az emberi végzet. Érezni valójában csak a saját sorsunkat tudjuk. Ahogy már gróf Széchenyi István észrevette a Kárpát-medence problémája nemcsak nyelvi de kultúrál is is. Egy pingált köcsög, hímzett lajbli, rámás csizma vagy faragott bunkósbot esetleg egy cifra káromkodás a népi kultúra materiális kifejezései. De ezek érzelmekké is válnak mint egy szeretett fényképe amelytől nem tuunk megválni. A Kárpát-medencében Bábel van, nyelvzavar, s valójában ez a baj. Ady megszabadul érzelmeitől s a megoldást valamilyen ésszerűségben látja: a kicsinyeknek össze kell fogmiuk. Mennyire igaza volt. Ezt a verset fel kellene olvasni Pozsonyban, Bel- grádban, hogy azok is tanuljanak belőle. Krisztus még azt mondta tanítványainak: „Tegyetek tanítványokká minden népeket,” mert lehet, hogy akkor a vallás volt a legfontosabb ténykedés. A középkori Egyház is mindent elkövetett, hogy egy akolba, azaz egy kultúra alá hajts a népeket. Európa talán most megértette ezt, de sajnos nem erkölcsi, hanem gazdasági alapon álltak össze amelyből a kisinyek kiszipolyozása lesz. Ady jóindulatot képzel, azaz intelligens erkölcsi alapot az összefogásra. De látja, hogy a kezdeményezőknek nekünk kell lenni. Mennyi mindent eltitkoltak előttünk! Csak pár éve jött nyilvánosságra, hogy a trianoni határozatok után a 20-as évekm elején Masaryk cseh elnök javaslatot tett a magyarlakta területek visszaadásához. De a „mindent vissza” jelszava miatt visszautasítottuk, bizonyára Kossuth ama levele alapján amelyet Deákhoz irt: „Amit elveszítettünk azt visszaszerezhetjük, de amiről lemondunk, azt soha.” Valamikor táltosaink meg tudták mondani a jövőt a felhőkből, az áldozati oltár felszálló füstjéből. Szalay Gyula —A Népszabadság Az egy százalék egyházai című összeállításából kiderül: több tucatra tehető azoknak az egyházaknak a száma Magyarországon, amelyek a hitbéli meggyőződést álcaként használják, valójában csak pénzt akarnak. A lap emlékeztet rá: az adófizetők tavaly 144 egyháznak ajánlhatták fel az egy százalékot, s az oktatási tárca kimutatása szerint ennél jóval több, összesen 168 egyházat vettek nyilvántartásba a bíróságok. Mindez arra utal, hogy a szervezetek egy része egész jól elboldogul egyszázalékos adományok és állami kiegészítés nélkül is - írja a Népszabadság.
