Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-03-01 / 3. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. március ÖTVEN ÉV MUNKÁJA AMERIKÁBAN. Amikor manapság gyakran kapunk hírt akár száz évnél is régebben alapított templomok, magyar intézmények megszűnéséről, vagy veszélye- zettségéről, öröm lapozni azt a gyönyörűen kiállított 288 oldalas albumot, (The Hungarian Legacy in America) amely az American Hungarian Foundation, az “Amerikai Magyar Alapítvány” 50 évének munkáját, eredményeit mutatja be. Az American Hungarian Foundation-t, magyar származású egyetemi tanárok és egyesületi vezetők alapították 1955-ben abból a célból, hogy a magyar kulturális hagyományokat ápolja és népszerűsítse az Amerikai Egyesült Államokban. Igaz, hogy egy lelkes és eredményes csoport vesz részt ennek az intézménynek a fenntartásában, mégis, ahogy ez minden esetben így van, egy fáradhatatlan vezető munkája az, amely a sikert biztosítja. Az intézményt kezdettől fogva irányító igazgató, Molnár Ágoston nélkül az Alapítvány nem jött volna létre, és nem érte volna meg a félévszázados fennállást. Nem lenne ma a legnagyobb magyar intézmény Amerikában. Molnár Ágoston szülei a múlt század elején vándoroltak ki Amerikába. Ő már itt született Cleveland-ben. Elmhurst College-ban, majd a Lancaster Theological Szemináriumban, a Columbia Egyetemen tanult. Bár felszentelt református pap, mint tanár kezdte meg munkáját. 1952-ben az Elmhurst College magyar tanszékének lett az igazgatója, majd a Rutgers Egyetemen tanított. Az alapítványnak otthont adó épület New Brunswick városban, New Jersey-ben 1989-ben készült el Papp László építész tervei szerint. Az egykori varrótügyár épületében a múlt századforduló idején sok magyar munkás dolgozott, hiszen akkor New Brunswick lakosságának jórésze még magyar volt. Amikor a nagyüzemi gépesítés következtében a gyár megszűnt, az üresen maradt és meglehetősen romos állapotban levő épületet az alapítvány szerezte meg. A felújítás után a múzeumot, ajándékboltot, könyvtárat, levéltárat és közösségi szobákat is magába foglaló új épület az egész amerikai magyarság otthona lett, de mára már kinőtte kereteit és bővítésre szorul. A könyvtár a Rutgers Egyetemmel van kapcsolatban, a magyar könyvek az egyetem katalógusában is megtalálhatók az Interneten, HUNGR jelzéssel. A magyar nyelv tanítására nemrégen megindult program pedig a Debreceni Egyetem nyári tagozatához kapcsolódik. Ennek révén a hallgatók munkáját a Debreceni Nyári Egyetem credittel ismeri el. Az alapítvány számos magyar tárgyú kutatást és oktatási programot támogat, többek között a Rut-gers, a Colgate, az Indiana, a New York, a Connecticut, és a Cleveland egyetemeken. Az irattár (archívum) katalogizálására és rendezésére Fulbright ösztöndíjjal több éven át egy-egy munkatárs érkezett az alapítványhoz a budapesti Széchenyi Könyvtár és a Magyar Fulbright Bizottság egyez-ménye alapján. A múzeum az egész környék büszkesége. Ha az alapítvány semmi mást nem csinálna, mint a New Yorkban évenként megrendezett George Washington Díj és az ország különböző városaiban kiosztott Lincoln Kitüntetés átadását, akkor is jelentősen szolgálná a magyarok megismertetését Amerikában. Hiszen ezekkel a díjakkal azokat a sikeres amerikai magyarokat és a magyarság érdekében munkálkodó amerikai személyeket jutalmazzák, akik a magyar névnek és kultúrának elismerést szereztek. Az első Washington díjas Kármán Tódor és Neumann János (poszthumusz) volt 1961 -ben. A mostani alkalommal az 56-os magyarokat eredményesen támogató Barry Färber rádió program vezető és Péterffy Tamás az amerikai tőzsdét forradalmasító üzletember kapja a kitüntetést. Az alapítvány azonban ennél sokkal többet tesz, hiszen az egyik legfontosabb hírverője a magyarságnak Amerikában. “A magyar közösség nem volt olyan sikeres mint több más nemzetiség, hogy az amerikai társadalom elé tárja eredményeit és teljesítményét. Ez az alapítvány tölti be ezt a feladatot.” - irta a volt magyarországi amerikai nagykövet, 2000 évi George Washington díjas Donald Blinken. Sokat lehetne töprengeni azon, mi az oka, hogy míg a magyarok egyénileg kiemelkedő eredményeket érnek el„ együttesen nem tudnak olyan képet mutatni, amely hűen bizonyítaná értékeiket. Együtt kevesebbek mint az egyének összessége. Egy ilyen bemutatkozás, mint az emlékalbum, ezen igyekszik segíteni.
