Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-02-01 / 2. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. február Egyesek hosszan élnek, inások meghalnak. Egy darabig ( bizonyos környezet melegében) beszélnek, aztán elhallgatnak. - Néha örökre.. Író-ember ragaszkodik a könyvtárához, mert számára "élmény a műveltség" és nem "az idomítás csodája", hogy szabadon idézzem Márait. Mi sem természetesebb hát, hogy igyekszik Magyarországról is Nyugatra menteni kedvenc íróit. Csak az a baj, hogy ezek, a gyakran háborús repesz-roncsolta, rozoga kötetek nem mindig "találják föl" magukat az új környezetben, az Ex Libris vagy a Francia Könyvklub egészen más ízlést tükröző, sokkal díszesebb ruhába bújtatott kiadványai között. De különösen a TV-ké- szülékre tekintenek idegenkedve. Félnek tőle, és - megvetik. Parvenünek, sznobnak, fölöslegesen lotyo- gónak találják.. * Az összes Verne! Arannyal cirkál mázott, vörös fedőlapok (az eredetiek szegényes utánzatai), vagy világosbarna vászonborítás. Benedek Elek Magyar mese- és mondavilága! Shakespeare márványos, fehér pergamentben! Egy zsebkiadású József Attila és Dante Isteni színjátéka, amit 45 karácsonyára kaptam! De nagyon büszke vagyok az 1927-es dátumú Kincses- ház-szavalókönvvre is! Olyan versek vannak benne, melyek manapság már seholsem találhatók: A fogoly lengyel, Pán halála, Gedő-vár asszonya, Karthágói harangok... és sok más. * Azt hiszem, az ember csak fiatal korában tud igazán olvasni, tökéletesen koncentrálni (amikor még friss a szelleme, és nem gyötrik másfajta gondok!). Középiskolai olvasmányai maradnak meg benne "egy életre". Ha írok, most is az egykor magamba szívott gondolatok, idézetek ugranak először toliam hegyére. Idézetek, melyek gyakran évtizedekre utat mutattak, mint például Ibsen mondása: "Nem az a cél, hogy fald a könyveket, de hogy hasznos tudásban többre juss!" (A hangsúly a "hasznoson" van. Bizony!) Vagy Konfucius: "Annak, aki elmélkedés nélkül olvas, zavaros lesz a szelleme. Annak pedig, aki olvasás nélkül elmélkedik, elvész a lelki egyensúlya." Csak véletlenül került most a szemem elé, amit Szerb Antal a könyvtárról mond. Befejezésül hadd álljon itt ez a pár békítő-gyönyörű mondat: "Oly jó tudni, hogy minden a helyén van, és minden olyan távoli és személytelen. Kedvek és vágyak jönnek-mennek, mint a nyugtalan túristák, de a fóli- ánsok csak ülnek egyhelyben, és barátságosan várják az olvasó századokat. Autóbuszok, taxik, metrók rohanva hordják, transzparensek üvöltik az élet piszkos anyagcseréjét - a könyvtár a tisztaság." A teremtésről gyermekeknek Haydn oratóriuma meghatározó élmény a jövő zeneértő közönségének nevelésében Kiss Eszter Veronika Talán kevesen tudják, hogy Haydn Teremtés című oratóriumáról nálunk még utcát is elneveztek, igaz, egy hibás fordítás miatt ma Alkotásnak hívják a zenemű eredeti német. Die Schöpfung címéről elkeresztelt utcát, hiszen amikor a reformkorban lefordították magyarra mind az oratóriumot, mind az utcanevet, már nem emlékeztek a névadás eredetére. Aki ott volt újév napján a Művészetek Palotája gyermekhangversenyén, ezt már biztosan nem felejti el, ahogy tudja azt is, hogyan énekel Haydnnál a pacsirta, hogy zümmögnek a rovarok, s hogyan énekel a szeretetről és a világ szépségéről az első emberpár. Régi hagyománya van a nyugati országokban az újévi koncerteknek, aki ad magára, az lehetőleg elmegy rá, aki nem teheti, az legalább televízión követi. Nálunk ez még nem szokás, ezért is becsülendő a Művészetek Palotája és Fischer Ádám kezdeményezése, aki az általa alapított Osztrák- Magyar Haydn Zenekart dirigálva nemcsak egy igényes újév-indító hangversennyel színesítette 2008 első napjának egyébként meglehetősen szegényes kulturális kínálatát, hanem mindjárt a legkisebbekre is gondolt. A gyerekeknek egy ilyen testre szabott műsor meghatározó élményt ad. De nemcsak családok érkeztek, hanem egyetemisták és idősebbek is bőven voltak, ez is azt mutatja, mekkora az igény a zenetörténeti érdekességekkel is szolgáló, magyarázó, értelmező és nem utolsósorban olcsóbb matinékoncertekre. A cél persze egyértelmű: az a gyerek, aki úgy nő fel, hogy minden újévkor (és természetesen aztán többször az év során) hangversenyre megy, felnőttként is igényli majd ezen alkalmakat, és így ötven esztendő múlva sem ürülnek ki a koncerttermek. Azt magyarázni nyilván nem kell, hogy a teljesen tönkretett és kiüresített ének-zene oktatás mellett mekkora szükség van az ilyen kezdeményezésekre. (MNO) Kérjük, hívja fel barátai figyelmét lapunkra!
