Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-02-01 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 2008. február melyben egy doboz négy tablettát tartalmaz, közel 16,000 forint, mely a hazai átlag nyugdíj egy negyed része. (Az önköltsége nem éri el a 2500 forintot sem!) Január I -tői emelkednek a temetések árai is, tehát már meghalni sem éri meg! 2008-tól a közlekedési kihágásokért is majd a dupláját kell majd leszurkolni. Itt és most először mondom, hogy vigye el a kánya, ha valaki a volán mögött nem fér a bőrébe, az fizessen. Az áremelkedések mellett egyéb dézsmák árai is felfelé tendálnak. A különböző illetékeket, adókat és postai költségeket már nem ússzuk meg annyiért, mint a múlt esztendőben. Nyilván az élelmiszerek és az energiahordozók árainak növekedésével, (vagy azon felül) emelkedni fognak az iskolai étkeztetések árai, mely azt vonja maga után, hogy a legszegényebbek gyermekei kiszorulnak az iskolai étkeztetés lehetőségéből. Jelenleg átlagosan a gyermekek 30%-a rendszeresen éhezik, most ez a szám 40, vagy 50%-ra fog növekedni. Hol vagyunk még Szudántól, vagy Csádtól, keseregnek magukban a liberálisok. Egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy időnként étterembe étkezzenek, és számuk tovább fog csökkenni. A nyaralás, az üdülés nagyon sok család számára csak álom marad. Majd a kormány megszervezi az élménybeszámolóit a köznép számára, egy-egy sikeres külföldi útjaik után. Könyv, színház, hangverseny, ugyan kérem, Győzike show a kereskedelmi csatornán (kanálison?). Ha már a tévét említettem, az idén is emelkedő előfizetési díjak mellett, dől ránk a képernyőről a mocsok, mi pedig, mint Röfi az ólban, jókat „dögönyözünk” benne. Sajnos tudomásul kell venni, hogy már a néphülyítést sem adják a tavalyi áron. Azért van jó hírem is. Egyes műtéteket programoznak, és akiknek szerencséjük van, azoknak már akár 2012-ben beépítik a csípőjükbe a protézist. Csak arra kell vigyázni, hogy addig semmiképpen nem szabad abba hagyni a lélegzést! Komolyra fordítva a szót, a szülésekre egyenlőre még kilenc hónapot kell várni, bár Ágnes asszony, ( ő a „halálügyi” miniszter) ezt az időpontot, állítólag 12 hónapra szeretné kitolni. Az azonnali beavatkozásokat a kórházak igyekeznek gyorsan elvégezni, miután a mentő „Bácskát és Baranyát” megjárva megérkezik, mert ez most idehaza így a módi, a ,jól szervezett” fejetlenség következtében. Az elhunytakat viszont abban a kórházban boncolják továbbra is, ahol megméltóztattak halni, mert úgy egyébként rend van ebben az országban! Soós Géza “A kommunizmus megbukott mindenféle értelemben, de a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem mesztelen letét és a zsákmányt. ’’ Márai Sándor Tolvajbanda Hanthy Kinga Ha elkapják a tűzoltóautó-tolvajt, remélem, a hátsójába dugnak egy tömlőt, és megnyitják a csapot - írta a felhevült néző az egyik kereskedelmi televízió reggeli sms-falára. Vannak még néhányan, akik hasonlóan vélekednek. Mert akcióban lévő villogó tűzoltóautót eltulajdonítani és kifosztani mégiscsak túlzás. És trafóházat? Ez se semmi. Százmilliós kárt okoztak a héten azok a tolvajok, akik egy budapesti trafóházat fúrtak meg, hogy elvigyék belőle a réztekercseket. Előtte Somogy megyében eresztettek le kétszáz liter olajat egy áramátalakító épületből, augusztusban pedig kétezer liter olajat találtak egy banda két gépkocsijában. Az is trafóházból származott. De hát fúrták már meg nálunk a Barátság kőolajvezetéket is! Sőt talán vannak, akik még emlékeznek rá, hogy az olajszőkítések egyik boldog esztendejében, demokráciánk hajnalán eltüntettek egy komplett vasúti tartályszerelvényt is. Estétől reggelig. Soha nem is lett meg. Pedig nem lehetett könnyű eldugni. Jó hírünk immár átlépte a határokat. A burgenlandiaknál most a lakatos a legkeresettebb szakma. Az ausztriai magyarok pánikban vannak, mert jönnek a magyarországi magyarok. Ráesőzzák a házakat, zárakat szereltetnek a kapukra, reszketnek a boltosok. A schengeni határnyitás nagy öröm nekünk, nagy bánat a szomszédoknak. Szabadon kószálhatnak immár a tolvaj szomszédok, mondják. Ne csodálkozzunk, ne háborogjunk, ezt a jelzőt mi kiérdemeltük. Lopnak ezek a magyarok mindent. Vízáteresztő utcai vasrácsot, réz és bronz emlékművet, Antall József mellszobrát (ezt az átlagnál gyakrabban), sínt és vasúti kábelt, közlekedési táblát, vízpartot, erdőt, halat, vadat, disznót és tyúkot, terményt és gyümölcsöt, áramot és gázt. Ami csak mozdítható és szinte kockázat nélkül elvihető. Nálunk virtusnak számít a hipermarketekben megenni a kiflit, csokit, kiolvasni az újságot, táskába, zsebbe dugni mindent, ami belefér. Megélhetési bűnözés, mondják egyes politikusok. Kinek mi a szintje. A fatolvaj fázik, a tyúktolvaj éhes, a kábeltolvaj nem szeret dolgozni. Csakhogy vannak nekünk nagyobb csibészeink is. Vannak nekünk milliárdos áfacsalóink, unióspénz-csapolóink, közpénzelsikkasztóink, Zuschlagjaink és Kulcsár Attiláink is. Ők diktálják a tempót. Nekik nem éhség és hideg ellen kell a pénz, nekik nagyobb igényeik vannak. Ők luxusautóval szeretnek furikázni, egzotikus tájakra utaznak, erdő közepén uszodás palotát építenek. Ha ők lophatnak, csalhatnak, akkor a kisember miért nem? - kérdezik, akik a hónuk alá csapják a sínt. És tényleg, nincs erre mit válaszolni. Ha fönt lehet, lent miért nem? Nálunk nem a hazug embert, hanem a sánta kutyát szokták utolérni. Nálunk a hazug emberek elintézik, hogy a törvény megvédje őket. Elrontottuk, tévedtünk, mondják szomorú mosollyal, amikor kifizetetlenül hagyják a számlákat, és átmentik a tőkéjüket egy másik, hasonló véget érő vállalkozásba. Ha nem pályázunk az Európa tolvajbandája címre, itt az
