Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2008-12-01 / 12. szám

2008. Karácsony

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

17

nem keveredtek össze, az állam, a párt, a kormány, a KISZ nem akarta ötvenhatot kisajátítani, akkortájt egyetlen ifjúkommunista sem suttogott Nagy Imre fülébe pertut, hogy te mit tennél az én helyemben. (Egy ilyen kérdésre Nagy Imre, ha élne, akkor sem tudna felelni, legfeljebb annyit: „Azt majd eldöntik a szabad demokraták.”)

A rendszerváltozás után, ha döccenőkkel is, de a naptárban többé-kevésbé a helyükre kerültek az ünnepek. Eltűnt március 21., április 4., november 7., az alkotmánynap köpönyeget váltott, és felragyogni látszott 1956 csillaga. Ám amikor a szocialisták hatalomra kerültek, először Horn Gyula képében, majd jött a Nagy Imrével intim viszonyban lévő Gyurcsány, ez a csillag elsápadt, és zavarában már-már elvörösödött. Március 15. külön ünneplése botrány volt már a Kádár-kor idején is, de október 23. vált korunk legnagyobb botránykövévé.

Ki a hibás ebben, mit gondolunk? Miért nem ünnepelhet együtt Orbán Viktor Gyurcsány Ferenccel? Miért előzi meg ezt az ünnepnapot minden idők legnagyobb rendőri összetartása? Hogy keveredett össze a hazugság az igazsággal, a szabadság az önkénnyel, a nemzet fensége az állam alantasságával? Mit tekintene ma közös ünnepnek a magyar nép sokszor oly ingatag és öncsaló többsége? Miért kellett kordonokkal, plexipajzsokkal és vízágyúkkal védeni az úgynevezett hivatalos ünnepi rendezvényeket? Kinek illene távol maradni ötvenhat emlékétől? Miért érdemes felvenni egyeseknek egy olyan jelmezt, amiből kilóg a lóláb?

Szomorú, szomorú ország az, amelynek legszentebb ünnepei beszennyeződtek. S a rendszer? Kérdezzük azt, hogy a rendszer lényegében menynyit változott! Nézzük csak! Az egykor oly szegény Gyurcsány - Katus néni fia - kitűnő szabású öltönyöket visel. De szimbolikus értelemben mégis szűk vagy bő rajta minden kabát. Feleljünk hát arra a kérdésre, ki a felelős ötvenhat ünnepének végletes eltorzulásáért: ez az extrém, fellengzős, hataloméhes, hazug figura.

Hogy valaha önmagára eszmél-e, én nem tudom--RIVAROL - A „szélsőjobboldalinak” nevezett francia hetilap címoldalán, hatalmas betűkkel szedett címben támadja a pénzügyi világválságból profitáló Sorost, a spekuláns nevét „Sörösnek” írva.

Ady Endre szavai a mának is szólnak

„HITVÁNYABB NÉRÓK MÉG SEHOL NEM ÉLTEK”

Minden alkalommal, amikor „szeretett” miniszter- elnökünk tiszteletét teszi a tévé képernyőjén, fülembe cseng a Cirkuszhercegnő című operettjéből Mr. X belépője, a “nem vagy te más csak komédiás” betétdal. Néhány hete „hű fegyverhordozója” Veres János, pénzügyminiszter úr megnyugtatta a közvéleményt, hogy csak semmi pánik, a kormány a helyén van, és a világot súlytó válságok nagy ívben elkerülik az országot. Ettől azonnal ideges lettem, hiszen ennek a kormánynak a helyét Vácon, Szegeden, Márianosztrán, Sopronkőhidán és hogy Ildikó és Mónika asszony is helyére kerüljön Kalocsán tudnám elképzelni. A vád, ellenük az ország tönkretétele, amit jogi nyelven úgy fogalmaznék, hogy a magyarság és a nemzet ellen elkövetett bűn- cselekmény. Sajnos az urak és hölgyek jelenleg még szabadon glasszálnak, mint egy veszélyeztetve egy nemzet testi és szellemi épségét.

Azzal kezdtem, hogy megnyugtattak minket, melytől egy egész ország ideges lett, és ettől kezdve zuhantak a részvények és „padlóra esett” a forint. Az általános gazdasági krízisben, „pártunk és kormányunk” hibát hibára, bűnt bűnre halmozott. Az államcsőd réme rátelepedett az országra. A különböző hitelminősítő szervezetek, igen csak aggódni kezdtek hazánkért, és hitelképességünket leminősítették a béka feneke alá. „Nemzetmentő” miniszterelnökünk összetrombitálta a pártok és a szakszervezetek vezetőit, a munkavállalói szervezetek első embereit, a köztársasági elnököt, és még néhány protokolláris személyt, gazdasági csúcstalálkozó ürügyén. Ehhez a kutyakomédiához Sólyom László nem adta a nevét, míg a pátok elnökei és a meghívottak többsége elment. Miniszterelnökünk eljátszott a felelős, hazájáért aggódó nemzetvezető szerepét, akit a gondviselés ültetett erre a felelős posztra. Arról mélyen hallgatott, hogy a körülöttünk lévő és jól prosperáló országokat a krízis alig, alig sújtotta. Magyarország, mint az UNIÓ leggyengébb láncszeme, melyet a jelenlegi hatalom korrupt, tehetetlen és tehetségtelen, tolvaj kormánya, válságtól függetlenül a csőd szélére juttatott, most hatványozottan veszélybe került. Az ország hat év alatt, az „él tanulóból” sereghajtó lett. A szociál-liberális kabinet, olyan pusztítást végzett