Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-01-01 / 1. szám
2008. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa KÍNAI ANEKDOTÁK Kínában réges-régen úgy tartották - és talán még ma is úgy tartják hogy az emberiség aranykora akkor fog pir- kadni, ha Mi-Lo-Fo, a nevető Buddha, megkazdi barátságos uralmát, országlását. Az emberiség akkorra elég bölcs és érett lesz, hogy végre tökéletes harmóniában, békés, örömökben gazdag életet éljen. Ennek a kornak hírnöke, heroldja és én még hozzátanném: előkészítője a Humor, Buddha követe. A sajátos kínai humor talán kevésbé harsány, mint az európai, így az anekdoták is szelídebbek, gondolkodásra késztetőbbek, és többnyire tanulságot közvetítenek. íme néhány példa ízelítőnek. Egyenleg Egy gazdag ember, kérkedve vagyonával, így dicsekedett: —Százezer ezüstöm fekszik a bankban biztonságban érintetlenül. Egy szegény tékozló, ezeket hallva, így válaszolt: —Ha csak ennyi a vagyonod és így őrződ, nos akkor ennyivel én is dicsekedhetem. Mire a gazdag: —Hohó, azért mégis szeretném tudni, hol az a te sok pénzed! A szegény meglepő válasza: —Neked sok pénzed van, de semmit sem adsz ki belőle - én pedig szívesen költeném, de egy fityingem sincs... Ez végül is egyre megy. A közös cipő Két testvér közösen vett egy pár cipőt. Az idősebb magának igényelte nappalra. Reggeltől estig utón volt. A fiatalabb megrövidítve érezte magát, és hogy mégis kapjon valamit a pénzéért, arra a bolondos ötletre jutott, hogy éjszaka fogja hordani a cipőt. Mialatt ország-világ aludt, ő járathatatlanul járt fel és alá az udvarban, hogy valahogy részesüljön a közös cipő használatából. Ilyen módon aztán néhány hét alatt elnyűtték szegény cipőt. Az idősebb ismét előállt a javaslattal, hogy vegyenek megint közösen cipőt. A fiatalabb azonban elutasította a javaslatot, mondván: —Nem kell közös cipő, mert végre valahára szeretném élvezni az éjszakai nyugodalmat. A szobatudós és a lakáscsere A csöndet igencsak igénylő és szerető szobatudósnak - szerencsétlenségére - egy rézkovács és egy patkókovács műhelye között volt a háza. Egész nap kalapáltak, kovácsoltak, és szegény tudósnak nem volt nyugalma a tanulmányaihoz. Többször javasolta a szomszédainak, hogy változtassanak lakhelyet, és ő hálából nagy lakomát, eszem-iszomot rendez nekik, csak időben hozzák hírül költözési szándékukat. Egy szép napon megjelent a két kovács a tudósnál: költöznek! Udvariasan emlékeztették szomszédjukat ígéretére. A tudós örömmel rendezte meg a lakomát két szomszédjának. A nagy dínom-dánom végefelé a házigazda megkérdezte a két kovácsot: —Aztán hová is költöztök? A tömör válasz így hangzott: —Én az ő házába költözöm, ő meg az enyémbe. Ramsay Győző /Életünk/ * * Beszélget az amerikai, az orosz és a magyar titkosrendőr, a téma kitudja jobban megtartani a szolgálati titkot. —Én a nejemmel egy irodában dolgozok, ő nem tudja, mit csinálok, nem is érdekli, én nem tudom, mit csinál, de nem is érdekel - mondja az amerikai. —Az semmi... Én egy íróasztalnál dolgozom a feleségemmel! Nem tudja, mit csinálok, de nem is érdekli, én sem tudom ő mit csinál, de nem is érdekel - kontráz rá az orosz. A magyar erre nagyot legyint: —Ugyan már... Én egyedül dolgozom egy irodában! Nem tudom, mit csinálok, de nem is érdekel. * A fiatalasszony életében először kostolja meg a whiskyt, és felkiált: —Jaj, de érdekes! Pontosan olyan íze van, mint annak az orvosságnak, amit a férjem évek óta naponta háromszor bevesz! * A feleségemnek van a lehető legrosszabb memóriája, ami csak létezik! —Mindent elfelejt? —Dehogy! Mindenre emlékszik! * Fogorvosnál —Hé, mit csinál? Ez nem a fájós fogam! —Nyugi, nyugi! Majd arra is sor kerül. * —Doktor úr, a fogak, amelyeket felrakott nekem fájnak... —Na látja! Mondtam, hogy olyanok lesznek, mint az igaziak. Kedves Olvasónk! Ha vicceink megnyerte tetszését, kérjük mesélje el barátainak. Hátha nekik is tetszeni fog, és megrendelik a lapot.
