Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-11-01 / 11. szám
2008. november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 Feleségemmel... (Folytatás az 1. oldalról) Hatodikén reggel indultunk a körtérre, hátha lehet valamit kapni a parki közértben. Ismét üvegcserép és vakolat az úttesten, kilőtt hüvelyek. A Lenke udvarnál balrafordultunk a Bartók Béla útra (a Kosztolányi-mellszobomál), elfutottunk a park mellett a Fadrusz utca sarkáig. Itt felvolt szedve a kockakő az út teljes szélességében, tank nem volt a helyszínen, de itt álltak a gumiabroncs nélküli kocsik, halottak jobbra-balra, egy kar, egy láb, zöld lőszeres ládák üresen. A mozi bejáratában géppuska mellett néhány magyar átkiabált, ne menjünk tovább, mert folyik a csata. Haza siettünk a drótok között, mert a géppuskalövedékek itt is elvágták a vezetéktartó oszlopokat. Csupa korom és vér volt az úttest. Kiderült, hogy a házak ötödik emeletéről a tankoszlopot golyószoró és puskatüz fogadta, meg benzines palacktömeg. A jármüvek megragadtak a torlaszon és kigyulladtak. A kiugráló katonákat a mieink „levadászták”. Másnapra a csatának hült helye volt, éjjel mindent eltakarítottak, túl sok volt a külföldi tudósító, akik kis furgonokkal közlekedtek és filmezték a pusztítást. Harmadnap végigmentünk a Rákóczi úton, végig álltak a tankok, bennük a kormos ruhájú katonákkal, gyalogos tömeg az úttesten, cserép, vakolat, drót. A körút előtti sarkon Sztálin szobrát kalapálták szét nagy buzgalommal. A Divatcsarnok épülete tönkrement. A 80-as szám kapott egy belövést, 30 cm-es lyukat ütve a falban. A lövedék a szobában robbant. Az összes szekrényből, rajztáblából és álványból gyújtós lett. Nem volt szép látvány. A csaták elülte után a tervezőalakulatok megbízást kaptak egy-egy városrész rekonstrukciójára, a kivitelezők nekiálltak dolgozni és 1957-ben sok mindennel elkészültek. A Mária Terézia laktanya sérüléseit, a körúti házak romjait csak később sikerült kijavítani. Akik harcoltak, főleg katonák vagy katonaviselt emberek voltak, sok fiatal segített nekik, vegyvert, lőszert a laktanyákból kaptak bőséggel. Az egész forradalmat Újpesttől Csepelig egy dühös, magyar felkelő sereg hajtotta végre, akiket az oroszok iránti közös gyűlölet vezérelt. Nem volt itt sem koncepció, sem külföldi beavatkozás, spontán történt minden, közös lélekkel vezérelve, az emberek „nyitottak” voltak és segítőkészek minden téren, (mno) Markó Elek XII. Piusz pápa és a magyarok Eugenio Pacelli, akit gyakran neveznek jogtalanul a csend pápájának, három rövid, de nagyjelentőségű enciklikában fordult az egész világhoz az 1956-os magyar eseményekkel kapcsolatban. Október 28-án kelt, „Luctuosissimus eventus” kezdetű enciklikájában atyai aggodalmának adott hangot azért a rettenetes vérontásért, amely a számára oly kedves Magyarországot sújtotta. November elsejei „Laetamur admodum” kezdetű enciklikájában nagy örömét fejezi ki, hogy a világegyház híveinek imái meghallgatásra találtak: Lengyelország és Magyarország népei számára végre az igazságosságon alapuló béke új hajnala köszönt be. A harmadik, „Datis nuperrimis” kezdetű enciklikát XII. Piusz Magyarország szovjet inváziójának másnapján, 1956. november 5-én tette közzé. Ebben a pápa ünnepélyesen leszögezi, hogy minden erőszak, minden igazságtalanul ontott vér, minden esetben indokolatlan és törvénytelen. November 10-én este fél 8-kor pedig a Vatikáni Rádión keresztül a világhoz intézett szózatában arról az aggodalmáról szólt, amelyet atyai szíve érzett a szeretett magyar nép elleni csapás láttán. A rádiószózat a következő felszólítással zárul a nemzetek felelőseihez: "Isten! Isten! Isten! Isten segít majd benneteket, Isten ad majd erőt. Az ő neve visszhangozzék az értelmiség és a munkásság száján, a sajtóban és a rádióban. Isten neve, amely a béke és a szabadság rokon értelmű szava, legyen az a jel, amelyben az emberek egymást testvérként ismerik el". A pápa e felhívására válaszolva hívta életre Chiara Lubich a Fokoláre Mozgalom egyik ágát, "Isten önkéntesei" néven. Ma a világon több mint 20 000 önkéntes van, Magyarországon mintegy százan. Hivatásuk az, hogy az egység lelkiségéből táplálkozva törekedjenek eredeti frissességében megélni a kereszténységet mindenekelőtt a hétköznapokban, a munkahelyen, a családban, a társadalom különböző területein; hogy újraéljék az első keresztények életét a modem világban. Vatikáni Rádió/Magyar Kurír „Nekünk a nyelvünk nagyobb kincsünk, mint a földünk, mert régibb, s akkor is él, amikor már a föld nem a miénk...!” Ravasz László
