Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-09-01 / 9. szám
2008. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 Harmath István írja Chicagóból Las Vegas, Las Vegas! Micsoda izgalmas város, a legtöbb látogató várakozással telve érkezik és kiábrándultán távozik. Már azok, akik a szerencséjüket próbálják. Jómagam csínján bánok a szerencsével, nézem az álladóan épülő várost, és gondolom ennek egy részét az én veszteségeimre kalkulálják. Hát arra várhatnak, tavaly 80 dollár nyereséggel jöttünk haza, idén 26 dollárt veszítettünk, jobban mondva veszítettem. Egyébként idén kevesebben voltak Las Vegasban, mint tavaly, a helyi napilapban is panaszolták, hogy a stagnáló gazdaság kihat a szórakoztató iparra is. Ezúttal előre felkészülve érkeztem, már Chicagóban felvettem a kapcsolatot a különféle sajtóügynökségekkel, akik azután segítségségemre voltak, hogy érdekes showkai, előadásokat láthassak. Interjúra is készültem, amikor megtudtam, hogy régi barátom Dr. Kismartoni Károly unokaöccse, az ausztrál születésű Peter Kismartoni artistaként szerepel a Cirque du Soleil társulat híres ’KA ' műsorán. A cirkusz sajtóosztályán dolgozó Karin Tomcik nevű hölgynek először nehéz volt megmagyarázni, hogy a fiatal ausztrál tornász, miért érdekli a magyar újság olvasóit. Azután a cseh származású sajtóügynök megértette, hiszen a Cirque du Soleil társulatnál jóformán mindenki külföldi. Az interjú a 25 éves ausztrál tornászbajokkal végül összejött, miután egy új ausztrál - magyar tornásszal bővült a Las Vegas-i Cirque du Soleil akrobatái tábora. Az interjú megbeszélt időpontján az MGM Grand Casinoban lévő ’KA’ színházterem előtt találkoztam a sajtóiroda csinos alkalmazottjával, aki azután sok - sok ajtón keresztül vitt ugyanabba a tárgyalóterembe, ahol két évvel ezelőtt Hajdú Zoltán Miklóssal, becenevén Uldi\al beszélgettem. Az egykori debreceni és fradista tornászbajnok tavaly otthagyta cirkuszt, és azóta, személyes trénerként dolgozik Las Vegasban. Viszont maradt a terem falán, egy Trust - Bizalom címet viselő fotó, amelyen didi látható kereszt- függésben a gyűrűn. Alatta az áldott állapotban lévő, mosolygó felesége Vanda fekszik, a jelenleg kétéves Hubával a pocijában. Az egykori magyar, majd kanadai tórnászbajnok lábúja, centiméterrel van Vanda hasa fölött. Tényleg tökéletes bizalom kell az ilyen mutatványhoz. A beszélgetés Peter Kismartonival angolul folyt, bár a kiváló tornász - artista beszél magyarul, de az angol biztosabb támpont, ezért azt választottuk, és ebben az ausztrál akcentusa sem zavart. Bevezetésül a Kismartoni családról annyit kell tudni, hogy az alapító Kismartoni Károly atlétikai mesteredző volt, akinek öt fia közül kettő, a legidősebb Károly és a legfiatalabb Ferenc ifjúsági rúdugró bajnok volt Magyarországon. Érthető tehát, hogy Ferenc fia Peter már gyermekkorától kezdve érdeklődött a sport iránt. A szülők szerettették meg vele a tornát, és Melbourneben előbb ifjúsági bajnokságot, majd a felnőttek közt is kiváló eredményeket ért el. Kitűnő eredményei voltak elsősorban talajon, és lovon, de minden szeren dolgozott. Mondj néhány dolgot magadról. Mikor kezdtél tornászni? Melbourneben laktunk, és öt - hatéves lehettem, amikor elkezdtem tornászni. A torna iránti szeretet végigkísérte életemet, középiskolában már komoly eredményeket értem el. 1996-ban már Viktória állam bajnoka lettem a korosztályomban, 2003-ban a felnőttek közt is bajnok lettem. Utána sérülés miatt kimaradt néhány év. Kedvenc szerem a pommel horse - (magyarul, lólengés. Tipikusan magyar specialitás, Magyar Zoltán két alkalommal nyert olimpiai aranyérmet a nehéz szeren.), de talajt is nagyon szerettem. Nagybátyád említette, hogy Magyarországon voltál egy tornászcsapatnál. Ez tévedés, évente voltam Magyarországon rokoni látogatáson, de magyar tornászokkal Ausztráliában találkoztam, amikor egy alkalommal magyar tornászok jártak Melbourneben. Fülöp öcsém tréningezett Budapesten, vele tévesztett össze uncle Karcsi. Később a martial-arts - a harctorna - után érdeklődtem, majd akciós koreográfiával is megismerkedtem. Tavaly pedig jelentkeztem a Cirque du Főiednél, Montrealban mentem egy hétre, és utána érkeztem Tas Vegasba. Először tréningeztem a szereplőkkel és tegnap óta már a műsorban is szerepelek. Megismerlek téged ma az esti előadáson? Az nem valószínű, mert a jelmezek és a vastag make-up felismerhetetlenné teszi a szereplőket. Nagyon jó volt az itteni fogadtatás, a szerződésemmel is elégedett vagyok, amely az év végéig szól, de valószínűleg meghosszabbítom. Egyszóval nagyon jól érzem magam Las Vegasban. (Itt a sajtószóvivő hölgy mosolyogva közbeszólt, megjegyezte, hogy Peter nagyon jó válaszokat adott!) A barátnőmet azonban hiányolom, aki novemberben jön át Amerikába. A szüleim is itt lesznek hamarosan, ők Iá-
