Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-09-01 / 9. szám
2008. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 19 r Saáry Éva KIRCHGASSE Kirchgasse (vagyis: Templom-utca), mert a zürichi Limmat-part jellegzetes, kéttornyú templomától, a Grossmünstertől kapaszkodik meredeken föl a modem művészeti múzeum, a Kunsthaus impozáns épületéig. Felső végét egy kerek medencéjű szökőkút és ágaskodó paripa szobra őrzi. Hátának horpadásában telente vastagon megül a hó. Bizony, nem tanácsos olyankor erre járni! Az úttest valóságos ródlipálya... Ez a "régi város" egyik fő ütőere: színes faerkélyekkel, saroktomyokkal díszített, ódon patríciusházak sorakoznak benne egymásnak támaszkodva, ami pedig az üzleteket illeti: antikváriumok, könyvkereskedések, galériák... Az utcácska alsó végén, a tér közelében, a vallásújító Zwingli egykori parókiája. A kapu fölött aranyos emléktábla hirdeti, hogy innen indult el 1531 -ben a kappelni csatába, ahol "hősi halált halt a vallásáért". Vele átellenben "alkoholmentes" vendéglő, egy drága cipőbolt, majd hangulatos, selyememyős asztali lámpákkal hívogató "tea-room". A másik oldalon, mintegy kontrasztként, cizellált fémvirágok közül derengő tarka fényeivel a "Török kávézó". Midőn a látogató, a vastag plüssfüggönyö- ket félrelibbentve belép, meg kell állnia egy percre, hogy hozzászoktassa szemét a félhomályhoz. Rézburkolatú porceláncsészében szolgálják föl a zaccos kávét, s cukor helyett édes szultánkenyeret adnak melléje. Régebben gyakran elüldögéltem itt. Az utóbbi években azonban a misztikus, halk zenével andalító helyiség lármás, füstös lebújjá, anatóliai vendégmunkások tanyájává züllött. * Kirchgasse! A "hörcsög jólétben" (Márai kifejezése!) dölyfösen kérkedő, csupa-arany bankváros- ban egy kis, romantikus folt. Nem mintha errefelé nem állna "a farsang és a bál a pénz körül", de itt még kísértenek a puritán ősök árnyai, a hagyományőrző, patriarchális idők szelleme. A kirakatokat nézegetve, el lehet tűnődni a fehér ember kultúrájának fényes évszázadai fölött, el lehet siratni Európát. Az utca közepe táján a hatvanas években két művészeti galéria ("két szomszédvár"!) dacolt szemközt egymással. Csupán a véletlenen múlt, hogy kezdő festőként és tele lámpalázzal éppen Bleichenbacher úrhoz kopogtattam be, aki egyre növekvő érdeklődéssel nézegette félénken elé teregetett képeimet.- Mikor akar kiállítani?- kérdezte végül "in médiás res", a maga gyakorlatias észjárásával, amire én először csak hebegve-hápogva tudtam válaszolni, hiszen a szerencse ilyen spontán megjelenésére nem voltam fölkészülve. A tárlat rendezgetése közben sokat beszélgettünk. Bleichenbacher, svájci német származását meghazudtolva, nem volt sem fukar, sem idegengyűlölő. Rengeteget utazott, látott, és honfitársai mentalitásáról lesújtó véleménnyel volt.- O a szakmában az egyetlen gentleman. - mondta róla később a rivális Bürdecke-galéria igazgatója, az olasz Arturo Fomaro. - A kiállításokat nem pénzkereseti okból, inkább hobbyból rendezi. Szereti a művészetet, és nincsenek sem előítéletei, sem üzleti megfontolásai. Ezért kezdi nála pályafutását sok ismeretlen, fiatal festő. Az első tárlaton egyszerre 36 képet adtam el (azóta sem fordult elő ilyesmi!), s utána többször is visszatértem hozzá kiállítani, de beszélgetni is, egészen addig, míg végleg megundorodva az északsvájci nyirkos hidegtől és a kalmárkodástól, árúba nem bocsátotta családi házát, és más, derűsebb éghajlatra vándorolván, végleg elveszítettem vele a kapcsolatot Gyakori látogatásaim következményeképpen lassan összebarátkoztam Arturo Fomaróval is. Érdekes, egzaltált ember volt. Törékeny, vézna termet, hullámos sötét haj, mágikus, fekete szemek... Pescarai vendégmunkásként került valamikor Svájcba, majd beleszeretve egy gazdag zürichi lányba, műveltséget és vagyont szerzett. Leginkább irodalomról és filozófiáról cseréltem vele eszmét. Akkor áhítattal hallgattam minden szavát, ma azonban már tudom, hogy "aszkéta élet" utáni vágyódása csak póz és szenvelgés volt.- A jólétről, a pénzről le tudnék mondani.- morfondírozott nemegyszer fennhangon (aranyosan fénylő Lancia-kocsija ott állt a ház előtt, s drága bőrkeztyűt húzott valahányszor a volán mellé ült!), de nehezemre esne megválni az élet apró higiéniai tartozékaitól, a fogkefétől, a villanyborotvától.
