Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-07-01 / 7-8. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. júl.- aug. Az Olvasó írja: Kedves Szerkesztő úr! Mivel tudom, hogy Ön mindig nagy érdeklődéssel kiséri a világon szétszórt magyarok sorsát, eseményeket, mellékelve küldök rövid tudósítást innen Cleveland-ból. A februári számban közzétett Oszlányi tábornokról szóló írásomért, több helyről kaptam megható köszönetét. Egy kanadai ismerősöm elküldte a cikket Borbás Károlynak a Hadak Útján című lap fő- szerkesztőjének, aki ígérte, hogy felveszi Önnel a kapcsolatot és a májusi számukban, a Hősök Napja alkalmából, átveszik a cikket. Koszorúzó bajtársak balról jobbra: Szentkirályi György, Szentpétery László, Fáik Viktor, Molnár István, Szentkirályi János, Dobolyi Árpád, Juhász Ferenc, Dávid Gyula. Itt Clevelandben az idén is meghatóan emlékeztünk hőseinkre A Sunset Memorial Cemetery-ben lévő magyar emlékműnél. Habár a sorok egyre ritkulnak, de eddig minden évben itt emlékezünk hőseinkre, s ez a volt bajtársak, honfitársak nyúgvó- helye, idegen földben ugyan, de mégis bajtársak, honfitársak között. A vörösmárvány alapzaton a magyar címer, és felette a turulmadár karddal a szájában őrzi álmukat, tekint le rájuk. Hazai föld van beásva az alapzatnál lévő virágokkal beültetett földhalomban. Az idén Juhász Ferenc mondta az igen felemelő, megható ünnepi emlékeztetőt, majd az idős veteránok megkoszorúzták az emlékművet. A sorok ritkulnak, de amíg tudjuk lobogtatjuk az emlékezés fáklyáját. Szeretettel köszöntőm, kívánva jó egészséget további munkájához. Takács Erzsébet Az Olvasó írja: Tisztelt Szerkesztőség! Engem és széles baráti körömet egy nagyon csúnya sérelem ért, itt a szabad földön, Amerikában. Ugyanis nemzetiségemben ért sérelem. Hogy az elején kezdjem: az Amerikai Magyarság május 5-i számából, és más forrásból is tudomásunkra jutott, hogy Los Angeles-i március 15-ei megemlékezésen, az ünnepség után felcsendült Székely Himnusz miatt Bokor Balázs főkonzul és a konzulátus tagjai kivonultak s nem vettek részt az ünnepség után rendezett koktél-vacsorán. Én nagyon megbántva érzem magam, mert én igenis székely magyar vagyok, és büszke vagyok nemzetemre és fajtámra, ami miatt az óhazában nagyon sok megaláztatást, sérelmet kellett elszenvednünk. Nem értem, hogy miért nem szabad magyar nemzeti ünnepen elénekelni a Székely Himnuszt. Állítólag a főkonzul és a magyar egyesület vezetői megegyeztek, hogy nem éneklik el a Székely Himnuszt. Miért? Mi jogon szólnak bele a magyar- országi diplomaták a magyar emigráció rendezvényeibe? Miért sérti a magyarországi főkonzult a székelyek himnusza? Szeretném figyelmébe ajánlani a főkonzul úrnak, hogy a székely is magyar, és az 1848-as szabadság- harcban Bem tábornok vezetése alatt székely zászlóaljak (a 2. világháború alatt egy egész hadosztály) harcoltak, véreztek és haltak meg a közös hazáért, Magyarországért. Tehát van egy székely föld és van egy székely nép, akik magyarok és van himnuszuk. Azt értem, hogy Ceausescut kiverte érte a libabőr, de mi baja van a főkonzulnak a székelyek himnuszával? Amióta a határok túlléptek rajtuk, azóta a székelyek csak küzdenek, szenvednek magyarságukért. Végül is, ki az igaz magyar? Aki az elnyomásban is megtartotta magyarságát, vagy az aki megtagadja őket? Nos, a legmesszebbmenően kikérjük magunknak ezt a gonosz és rosszindulatú megkülönbeztetést a magunk, és az igaz, becsületes, magyarérzelmű magyar és székely testvéreink nevében. Őszinte magyar-székely lelkemből fakadóan: Pethő Tiborné, Anikó „Sarkcsillagom az legyen, hogy majdan Magyarország büszkén mutathasson reám. ” Liszt Ferenc
