Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-07-01 / 7-8. szám
2008. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG góban. Emlékszem arra, amikor a gyermekek szülei, kisgyermekként szerepeltek a színpadon. Nagyszerű ebéd, kedves családias ünnepség, dicséret és köszönet a szervezőknek, a kiscserkészeknek pedig: Szebb Jövőt Az Anyák napját megelőző napon, szombat délután gyűlést tartott, a 2006-ban alakult, a 1956-os forradalom 50 éves évfordulójára alakult Emlékbizottság, amely olyan jól működött, hogy hatáskörét meghosszabbították, így átalakult afféle chicagói szervezeti nagybizottsággá. Az elképzelés jó, bár volt már ilyen évekkel ezelőtt Chicagóban. Az hogy az elgondolás sikertelenné vált, főképp a résztvevők hibájából fakadt. Amikor szétnéztem, a megjelent 17 személy között, láttam, egyedül maradtam az ’56-os menekültek közül, a többiek egy kivétellel, mind a fiatalabb generációhoz tartoztak. Ez így van jól, vigyék tovább ők a stafétabotot, más idők, más fiatalabb embereket és elképzeléseket kívánnak. A bizottság elnöke Varjú László szóbahozta, hogy Magyar Köztársaság 2009-ben a Magyar Kultúra Evét tartja az Egyesült Államokban. A New York-ban székelő — nem írhatom, hogy működő - Magyar Kulturális Intézet azonban kizárólag New York környékinek tartja az amerikai magyarságot. Ezért magunknak kell kialakítani a jövő évi programot, miután a teljesen ismeretlen Orsós László Jakab igazgató, számára New Yorkon kívül nem élnek magyarok ezen a földrészen. Zárójelbe teszem ezt a munkájára teljesen alkalmatlan egyént, páros lábbal kéne kirúgni állásából, ami rossz nyelvek szerint csak azért nem történt meg eddig, mert a kultuszminiszter Hiller István személyes baráti köréhez tartozik. Óhatatlanul és újfent felvetődik a kérdés, vajon miért működtet az USA-ban, a magyar adófizetők pénzén a miniszter haverja, a munkájára alkalmatlan igazgatót? FELHÍVÁS! Egyre csak szörnyülködünk, sopánkodunk, amikor a magyarországi siralmas állapotokat nézzük - ahelyett hogy kisgyermekeket imádkoztatnánk Magyarország feltámadásáért! Mert a jó Isten leghamarabb a kisgyermekek imáit hallgatja meg. Erre jómagam is példa vagyok, mert ha Édesanyám hét éves koromban nem súgja oda nekem, hogy „Imádkozz!” akkor se én, se szüleim, se a bátyám nem éljük túl a szörnyű 9-szőnyeges bombázást, amikor 50 perc alatt 2,500 ember halt meg. Mást nem is ismertem, csak az esti imádságot, így azt és a Miatyánkot mondtam el, hangosan, nagy keresztet vetve, magyarul, egy tömött óvóhelyen, ami fanatikus nácikkal is lehetett volna tele! Bár aznap, 1945 április 8.-án, tizenötezren lettek hajléktalanok ott, Halberstadtban, Németországban, az a bérház egyike volt a nagyon keveseknek a bombakráterek között, amelyek nem kaptak komoly sérülést. Miért? Mert egy kisgyerek elmondott egy imát! Újabban is többször megtapasztaltam, hogy ha kisgyermekeket kérek meg, hogy imádkozzanak valami fontos dologért - például házeladásért - akkor a jó Isten megengedi, hogy a kérésem (csodálatos gyorsan!) teljesüljön. A szörnyülködés és sopánkodás nem visz semmire. De ha komolyan vennénk az Úr Jézus felhívását, hogy „Engedjétek Hozzám a kisdedeket!" meglátnánk, hogy milyen hamar változna a magyarországi helyzet! Ezért kell felhívni minden magyart, hogy imádkoztassa kisgyermekeit, unokáit, ismerősök kisgyermekeit Magyarországért! Nem kell az hosszú vagy komplikált ima legyen, elég például annyi, hogy „Jó Istenem, könyörülj Magyarországon! Segítsd meg Szűz Mária népét!’’ Ha sok kisgyermek imádkozik, a jó Isten meg fogja hallgatni! Ez nem kerül pénzbe, és mindenki megteheti! Mire várunk??? ______ Fáberné Papp Erika--Herald Tribune - „Mi, alulírottak, kijelentjük, hogy kurdok vagyunk. Azt kívánjuk, hogy kurdok- nak ismerjenek el bennünket, kurdokként élhessünk méltóságban őseink földjén és szabadon fejezhessük ki kultúránkat”, kezdődik az amerikai globális lapban egy teljes oldalas hirdetés, amelyet a párizsi és a washingtoni Kurd Intézet helyezett el Felhívás a törökországi kurd kérdés békés rendezésére címmel, és amelynek legnagyobb részét a nyilatkozatot aláíró első ezer kurd neve foglalja el. Mint a felhívásból kiderül, a törökországi népesség negyedét kitevő kurdok létét nem ismerik el kurdokként. Nyelvük használata bűncselekmény. Nincs egyetlen kurd nyelvű televízióadó, egyetlen kurd nyelvű egyetem, közép- vagy általános iskola sem.
