Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-06-01 / 6. szám
008. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 23 Szelíd turizmus kenuval Morotvatavak és a fekete gólya Az ország legszebb vízi túráját a Bodrogzugban tehetjük Muray Gábor Már negyedik éve tör ránk a vágy, hogy az április a Bodrogzug vadregényes árterén viruljon ránk. Nem túlzás azt állítani, hogy a Tisza és a Bodrog találkozásánál megbúvó lápvidék Magyarország legszebb tájai közé tartozik, maga a megelevenedő Tüskevár, már csak az örök életű Matula bácsi hiányzik a kapadohányával, hogy teljes legyen a Fekete István-i idill. Itt minden értelmét veszti, ami „odafent”, a nagyvárosokban érvényes. Tekintve, hogy életünk pályája a fővárosban futott remízbe, úgy tör ránk tavasszal a Budapest- betegség, hogy szanatóriumi sápadtsággal, de lep- lezhetetlen izgalommal lapozzuk a naptárat, mikorra is tűzhetjük ki a már hagyományos tavaszi kenutúra időpontját. A Bodrogzug-túra amolyan beavatás is, elgémberedett tagjainkban először pezsdül vér, hátunkat először éri nap, a gyűrött hálózsák, a sátor először levegőzi ki magát. A Miskolc után megváltozó táj szőlőhegyei láttán aztán elpárolog a napi gond, az első tokaji furmint pedig végképp elsimítja a ráncokat. Időjárásfüggőén hol a helyi gimnázium fapados kollégiumában, hol a kenutelep sátorozóhelyén szállunk meg péntek este, mindegy is, a Tisza csak néhány lépés, reggel a rutinszerű lángosozás után nem kell sokat bajlódni a vízre szállással. Vezetőnk már évek óta Őrsy Péter, aki akkor sem kap ideg- rángást, ha szorgalmas lapátolás helyett leginkább nótázunk, vagy összekapaszkodva várjuk, hogy a kenuk maguktól odataláljanak a legközelebbi borkimérésig (ami errefelé természetesen nincs). Őrsy Péterben még az is jó, hogy csukott szemmel sem téved el a lápi labirintusban. Már ha van labirintus. A Tisza-Bodrog köze télvíz idején ugyanis kisebb Balatonná változik, csak a fák lombkoronái, sőt ha nagyobb az ár, csak az ártéri házkémények kandikálnak ki a víz alól. Bár néhány éve ugyanekkor a Tisza és a Bodrog egybefüggő egészet alkotott, az idén alacsony a vízállás, így a sás határolta kacska- ringós csatornákon evezhetünk. Persze nem ám csak úgy, a fejünk után. Kell a profi szakaszvezető, ráadásul a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet szigorúan védett környék: madarak költési idejében eleve tilos háborgatni a csendet, amúgy pedig kizárólag a Bükki Nemzeti Park engedélyével vagy vezetővel, közös csoportban szabad „behajózni”. Leírhatatlan itt a csend. Csak a tokaji hegy kopasz süvege, háttérben a Zempléni-hegység kékje látszik, a civilizációnak semmi nyoma. Kikötni nem könnyű, és nem is ildomos útközben, a nedves rétek, morotvatavak és lápos tocsogók élővilága nem kíváncsi ránk, nincs is tehát méltóbb helye az önfegyelmező szelíd turizmusnak. Nemsokára virágzik a tündérrózsa, tündérfátyol és tavirózsa; a madarak tocsogóiban komistámics, boglárka és Tisza-parti margitvirág, a réteken szibériai nőszirom nyílik. Egyik évben fekete gólyát is láttunk, hosszasan tollászkodott, pózolt, engedte, hogy fotózzuk, végeredményben nem mindennap modell- kedhet. Rengeteg a vízisikló, többször is találkoztunk már mocsári teknőssel, láttunk baglyot és rengeteg madarat, amelyeknek a felismerése már túllépi az amatőr természetbúvár kontártudását. A tokaj -rakamazi közúti híd alatt áthajózva először a Bodrogon evezünk felfelé, majd fél-egy óra után egy vadregényes csatornán át, alacsony vízálláskor emeléssel jutunk be a titokkertbe: innentől már az igazi Bodrogközben vagyunk, az egész napos csorgás végcélja általában Zalkod (de egy napos körtúrákat is lehet tenni Tokajtól a Bodrogon fel s némi lovas kocsis segédlettel a Tiszán vissza Tokajig), ahol egy vízparti ház kiadó szobáiban vagy kertjében szoktunk megszállni. Ha valami, hát Zalkod az unió végvidéke: még utolsó kocsmáját is bezárták, körbeveszi a víz, munkalehetőség nincs, mégis úgy érezzük, szívesen maradnánk. Este a kötelező tábortűz; a borosdugók pukkanása elvész az egész lápot betakaró brekegésben - tavasz van, és ezt a nő kegyéért harcoló békák sem hagyják szó nélkül. Másnap a Holt-Bodrogon át visszaevezünk a Bodrogig, s a vasárnap a pihenésé: lecsoroghatunk Tokajig, csakhogy a Lebuj-kanyarban még be kell térni a Lebuj pincefogadóba, ahol a korhely- halászlé és a harcsapaprikás már szinte kacsintásra érkezik.. A Bodrogköz az ország talán legszebb vízi túráit kínálja, két nap alatt kitisztul a tüdő, elmegy a fülzúgás, megszűnik a bennünk őrjöngő Budapest, csak a csend marad, a virágillat, meg egy palack furmint másnapra, (mno)
