Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-06-01 / 6. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2008. június A KOMMUNIZMUS EVANGÉLIKUS ÁLDOZATAI Nincs még felmérve a sok-sok áldozat, akik e kegyetlen rendszer "számlájára írandók". Évtizedekig nem lehetett róluk beszélni, nem lehetett róluk emlékezni. A közelmúlt feldolgozásának egyik legfontosabb feladata az áldozatok, a szenvedés számbavétele. A hazánkat "felszabadító" kegyetlen megszállók a lakossággal együtt evangélikusokat is hurcoltak el; közlük Járosi Andor kolozsvári esperest, Erdély "Wallenbergjét", aki sok zsidó üldözöttet mentett bátran, az orosz fogságot nem élte túl, valahol Magnyitogorszk környékén halt meg. Sokakat egyszerűen az utcáról hurcoltak el kényszer- munkára úgy, hogy a család semmit nem tudott róluk; reggel elköszöntek egymástól és már soha az életben nem találkoztak. Vető Béla bácsi Besz- kártos édesapja, Madocsai Miklós bácsi apósa volt ilyen. 1945 tavaszán "önszorgalomból" középosztályiakat gyilkoltak meg az ún. gyömrői gyilkosságok során. Ennek áldozatául esett Csaba Gyula péteri evangélikus lelkész, akinek nyughelyét máig nem ismerjük. A háború utáni bosszúhadjáratban, melyet "népbírósági ítélkezésnek" hívtak, több evangélikust fogtak perbe. Túróczy Zoltán evangélikus püspököt Nyíregyházán 10 évre ítélték, mert kiállt a bátor finn nép szabadságharca mellett; vitéz Jány Gusztáv evangélikus vallású vezérezredest, a Don-kanyar mellett harcoló II. magyar hadsereg parancsnokát halálra ítélték; Böröcz Sándor fiatal evangélikus lelkészt és feleségét a Katpol nevezetű kegyetlen rendőrség kínozta, amúgy kínzójának nevét is ismerjük: az akkor még ávós századosként máködő Berkesi András később a Kádár-kor elhíresült írója lett. Böröcz Sándort az oroszok szibériai, vorkutai munka- és haláltáborba hurcolták ("élményeit" megírta Kiáltás a mélyből c. könyvében).). Sok ezer és tízezer evangélikust és családot ért a kitelepítés: A felvidéki magyarokat erőszakkal telepítették át ősi szülőföldjükről Magyarországra, hogy a hódító szlovák etnikum teret nyerjen, sokakat pedig erőszakkal Csehországba deportáltak: Alsó- s Felsőszeli (Mátyusföld), Sajógömör (Gö- mör megye). Pozsony városának ősi pressburger lakóit először a pozsonyligetfalusi táborba, onnan Magyarországra telepítették. Az orosz megszálló hatalom a kollektív bűnösség elvét alkalmazva kötelezte a magyar kormányt, hogy a magyarországi németséget telepítse ki; a német evangélikus gyülekezetek óriási vérveszteséget szenvedtek ekkor, a hajdan virágzó többszáz fős gyülekezetek helyén néhány fős vegetálás, pusztuló templom, parókia maradt: Sopron és környékének falvai, pl. Harka, Tolna-Baranya és Somogy német (sváb) evangélikus falvai. 1948 — a nyílt kommunista diktatúra bevezetésekor az evangélikus egyház megtörése céljából az ávó az egyház három vezetőjét, Ordass Lajos püspököt, báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelőt és Vargha Sándor egyetemes főtitkárt börtönbe hurcolta. Ordass Lajost koncepciós perrel börtönre ítélték, majd tisztségétől megfosztották, belső emigrációba kényszerítették. Háséges munkatársait, Kendeh Györgyöt és Kékén Andrást az ávó ugyancsak elhurcolta, fogságban tartotta, lelkészi szolgálatukat akadályozta, a Ken- deh-családot egy elhagyott pusztába kitelepítette. Amúgy sok evangélikus családot kitelepítettek, otthonukat elvették, emberhez méltatlan körülményekben laktak évekig, esetleg életük végéig, mint pl. Vladár Gábor volt igazságügyminisztert, bányakerületi felügyelőt. A kelenföldi és buda- hegyvidéki gyülekezetek tagjai nagy bátorságról tettek tanúbizonyságot, hogy a tiltás ellenére támogatták a kitelepítetteket, ill. eljuttatták hozzájuk a külföldi segélyeket. Az 1956-os forradalom következtében lekö- szönt/leváltott államhű egyházi vezetés 1957 végén, 1958-ban visszatért. Az Állami Egyházügyi Hivatallal együttműködve eltávolították, meghurcolták azokat az egyházhoz há lelkészeket, akiket az "Ordass-vonal kiszolgálásával", egyházi reakciósként tartottak számon. Ordass Lajos püspököt újra megfosztották püspöki tisztségétől, halálig belső emigrációban élt, semmilyen egyházi tevékenységet nem folytathatott. Egy sor kiváló lelkészt távolítottak el Budapestről: Kendeh Györgyöt Kistarcsára, Danhauser Lászlót Bakonycser- nyére, Scholz Lászlót Hatvanba, Bottá Istvánt Tordasra száműzték. Zászkaliczky Pál fóti lelkész, esperes meghurcoltatások miatt megromlott egészsége következtében elhunyt. Schulek Tibort a lelkészi pályáról is eltávolították. Vidéki lelkészeket is üldöztek el, helyeztek át: pl. Weiszer Eleket Miskolcról. Voltak, akik hosszú évekig,
