Amerikai Magyar Újság, 2008 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2008-05-01 / 5. szám
2008. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 Ismeretlen szerző verse r Édesanyámnak Csendes alkonyat volt, ahogy hazatértem Ave Máriára harangoztak éppen. Ültél a ház előtt a régi kispadon, Könnyekkel szemedben, fiad vártad nagyon. Letérdeltem eléd, közelről néztelek, úgy eltévedt rajtam jóságos két szemed, kerested a régi derült vonásokat, ragyogó szemeim, nevető arcomat. Arcom most olytörött, a szemem sem ragyog: Miről is tudtad meg, hogy a fiad vagyok? Hazajöttem anyám, beteg vagyok, érzem, anyai szeretet, gyógyítson meg szépen. Taníts meg engemet még egyszer nevetni, taníts meg remélni, taníts meg szeretni. Vigyél el, mint régen az első misére, mutasd meg még egyszer az utat az égre. Ugye megvannak még a glóriás szentek, akik énnálam is még többet szenvedtek? Mutasd meg jóanyám az Isten Bárányát, mond, hogy csókoljam meg a feszület lábát. A nagy kereszt alatt térdeljünk le ketten s mondjuk el, mint régen: Hiszek egy Istenbe n... * (Ezzel a verssel kösöntötték a hadifogságból, a munkaszolgálatból, és 56 megtorlása után a Du- na-delta haláltáboraiból hazatérőket Tasnádon és a Szilágyságban.) Illyés Gyula: A külföldön született magyar fiatalokról Tény, hogy a kétnyelvűség roppant erősen fejleszti a szellemi képességeket. Akkor, amikor az anyanyelvet a gyermek már tökéletesen tudja, a második nyelv, a környezet nyelve már nem zavarhatja meg a jó alapokat: a befogadó ország nyelve nem halványítja el, nem oltja ki az anyanyelvet. Gyakorlatilag a kétnyelvű családok gyerekei is tökéletesen megtanulhatnak magyarul, és ez nagy szellemi gazdagságot ad, mert ezek a gyerekek két dimenzióban láthatják a nyelvet és a világot. Kosztolányi Dezső, aki a magyar nyelv csodálatos művésze volt, egy alkalommal azt kérdezte tőlem: „Hol tanultál meg ilyen jól magyarul?” Azt feleltem: „Jules Renard-tóT Párizsban.” Nevetve átölelt és közölte, hogy ő is a francián keresztül szerette meg és ismerte meg igazan saját nemzete nyelvét. Amikor Párizsban visszagondoltam az otthonomra, a népi nyelvre, éreztem meg a magyar nyelv törvényeit, sajátosságait, akkor, amikor már anyanyelvi szinten voltam képes kifejezni szinte mindent egy idegen nyelven. De az alapot ehhez az anyanyelv adta és ez a gondolat azt is magában rejti, hogy milyen fontos az anya szerepe a magyarság megtartásában. Gábler Antall: Ő MINDIG VELEM VOLT Anyák napjára Az Anyai szeretet elkísért: szinte Éreztem, ha hozzám szólt: Örömben és bajban Ő mindig velem volt. Ha júniusban nézegette Csendben a bizonyítványt: . Könnyes szemmel átölelt...mint Az est - a homályt. Évek múlva bekerültem Egy menekült táborba S levélben óvott Anyám: Fiam - vigyázz magadra. Anyák napján rágondolok Ismételve, nényány szót: Ma érte imádkozom...mert Ó mindig velem volt. Köszönet mindazoknak, akik színvonalas munkájukkal, anyagi támogatásukkal segítik a lap folyamatos megjelenését!
