Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-03-01 / 3. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. március Magyar Újságírók Szövetségében az alelnöki pozíciója. Horzsa Tivadar idestova negyven éve vezetője, Indiana állam észak-nyugati csücskében lévő híres iparváros, Gary és környékén működő Magyar Szabadság- harcos Szövetségnek. A helyi egyletek, az acélgyárairól elhíresült környék ’56-os magyarjait összefogó egyesület vezetésével ünnepük a március 15 és október 23 megemlékezéseit, amelyek szervezését sok-sok éven át Horzsa Tivadar és bajtársai intézik. Kristóf Sándor, a 80-as évek óta tagja, majd 1999- ban elnöke lett az Amerikai Magyar Polgári Kör nevet viselő egyesületnek, amely 1928-ban alakult a Pullman City nevű városrészben. A város nevét viselő híres vasúti kocsikat akkoriban magyarok építették, az egyesület pedig politikai célokból alakult, West Pullman Republican Club néven. 1934-ben az egyesület profilt váltott, politikai egyesületből társadalmi szervezetté vált, s azóta viselik, a ma is használt American - Hungarian Citizen Club, magyarul Amerikai — Magyar Polgári Kör nevet. Manapság az egylet nyáron pikniket szervez, és tagjai aktívan bekapcsolódnak a környékbeli magyar rendezvényekbe. Varga Pál, közel öt ven éve tagja és harminc éve elnöke az 1922 óta működő Chicagói Magyar Clubnak, amely a chicagói magyarság legnagyobb létszámú társadalmi szervezete. 1998-ban munkája elismeréséért a január végi hagyományos Gála bálban Kovács István New York-i főkonzultól átvette a Magyar Köztársaság Arany Erdemkeresztjét, amelyet Göncz Árpád köztársasági elnök adományozott. A Chicagói Magyar Club sikeres tevékenysége szorosan összefügg Varga Pál nevével, aki a chicagói magyar társadalomért végzett önzetlen és áldozatos munkásságával örökre beírta nevét a magyar emigráció aranykönyvébe. Egyéb társadalmi munkássága közül kiemelhető, hogy évekig fontos szerepet töltött be a chicagói Szent István Király templom vezetésében, valamint az Amerikai Magyar Koalíció és az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége - AMOSz - munkájában. Harmath István, - az ember saját magáról nehezen ír, ezért megpróbálom csak a lényeget, a pozitív jelzők használata nélkül. Újságírói tevékenységemet a 70-es évek végén, és a 80-as évek elején kezdtem a Chicago és Környéke hetilapnál. 1990 novemberében a Torontóban megjelenő Kanadai - Amerikai Magyarság képviselője lettem az Egyesült Államok, de főképp Chicago területén. A Chicagói krónika néven ismert, hetente megjelenő rovatomat, Zalán Tibor költő, és szerkesztő barátom „irodalmi zsurnalisztikának” minősítette, a Chicagói krónikás című könyvem budapesti bemutatóján. (Jószerével ma sem tudom, hogy a meghatározás mit jelent, de jól hangzik, ezért használom magam és könyvem bemutatásakor.) Társadalmi és politikai szerepléseim közül, a Chicagói Magyar Társaságban, az Illinoisi Amerikai - Magyar Republikánus Szövetségnél és a Szabadságharcos Szövetség helyi csoportjánál végzett munkásságom említhetők. A magyar állami kitüntetések átadása privát, bensőséges formában történt, s azon a kitüntetetteken kívül csak a közvetlen családtagjaik voltak jelen. A ceremónia effajta szerkezeti megoldását Kaarina Koskenalusta konzulasszony választotta, tudván, hogy idős emberekről van szó, akik könnyen elérzékenyülhetnek az ünnepélyes alkalomkor. Az ebéd miliője már a belépéskor pozitív hatás váltott ki a megjelentekből, feltehetően egyikünknek sem volt része az életben hasonló környezetben ünnepelni, megtisztelt magyarságunkat. A The Chicago Hungarian Consulate Award Ceremony ünnepi négyfogásos ebédje, amelyet chef Andrew Easterday kreált, egy pohárka Kir Royal pezsgővel indult, melyet saláta követett. Az endíva salátát mariní- rozott garnélarák - shrimp - és füstölt lazac szeletkék tették ízletessé, majd a „The Two Fillets ” fogás következett. A rózsaszínűre sült bélszín, vadgombás szósszal, a sült csirkeszeletek pedig Choron szósszal voltak tálalva. Az első és második fogást kétféle, fehér és vörös kaliforniai borok kísérték. Desszertnek friss málnákkal díszített egyszemélyes csokoládétortát kaptunk, pici bonbonokkal, és befejezésül kávé következett. Kiszolgálók pedig pontosan annyian voltak, mint a vendégek - tizenheten. Az ebédet körülvevő miliő és elegancia, Kaarina Koskenalusta jó ízlését dicséri. Sokan kérdezik és nehezményezik, hogy miért éppen egy finn hölgy képviseli tiszteletbeli konzulként a Magyar Köztársaságot városunkban. Erre a kérdésre a válasz nagyon egyszerű: mert egyetlen olyan magyar személy sincs Chicagóban, aki olyan üzleti és politikai kapcsolatokkal rendelkezik, mint az Executives ’ Club of Chicago elnöknője, továbbá, aki annyi önfeláldozó anyagi áldozatot hozna a magyarságért, és a magyar kultúráért. Az ebédnél mindannyian elmondhattunk egy rövid részletet az 1956-os emlékeikből, majd a kitüntetések átadása következett. Varga Pál köszönő beszédében kihangsúlyozta, hogy a kitüntetés nem csak neki szól személy szerint, hanem a Chicagói Magyar Club vezetőinek, tagságának is. Magam részéről azt mondtam, hogy az állami kitüntetés mind az öt személy részére kiérdemelt, de Chicago és környékén rajtuk kívül még további jó néhány személy rászolgált a szülőhaza elismerésére. Magam abban a figyelemreméltó és szerencsés helyzetben vagyok, hogy 2006. október 29-én, a Fehér Ház vendége lehettem, 2007. január 10-én pedig magyar állami kitüntetést kaptam. Ötven év után, mindkét hazám, a befogadó Egyesült Államok és Magyarország a szülőhaza elismerte az emigrációban végzett munkásságomat. Köszönettel tartozom nekik, éppen úgy, mint a chicagói magyarságnak. * Lapunk megtalálható Dunaújvárosban is a József Attila Könyvtárban
