Amerikai Magyar Újság, 2007 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2007-03-01 / 3. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2007. március ELHUNYT PALLAY BÉLA Pallay Bélára emlékezünk, akit az élet messzesodort szülővárosától, de aki mindig hű maradt önmagához, családjához és magyarságához. 1912. október 9-én született Munkácson, Magyarországon. Trianon és az utána következő évek többször is megváltoztatták a város hovatartozását anékül, hogy a lakosság ebben dönthetett volna. Az érettségi elvégzése, és a cseh katonai szolgálat után, Prágában és Londonban szerzett tapasztalatokat. Utána Munkácson cukrászdát nyitott és megkezdte a cukorkagyártást. Béla és felesége Irmuska A 11. világháború alatt, mint magyar honvéd harcolt a fronton. 1945-ben a Szovjetunió bekebelezte Kárpátalját, majd a Vöröshadsereg a munkaképes magyar férfiakat elhurcolta kényszermunkára. Nagy részük sohasem tért haza. Béla családjával együtt elmenekült és Nyíregyházán telepedtek le. Itt kezdték újból az életet, semmiből. Béla megint egy pompás cukrászdát és cukorkagyártást létesített. 1956-os forradalom után, a kommunista megtorlás elől feleségével Irmával és két kis gyermekükkel nyugatra menekültek s most Baltimore-ban kezdtek új életet. A kezdet itt sem volt könnyű, de Béla itt is tudta értékesíteni tudását. Amerika megadta hozzá a lehetőséget és Bélát sem hagyta cserben tudása és élelmessége. Munkája mellett sokat segített azokon, akiket a sors nehezebb körülmények közé sodorta. Mint ahogy felesége 64 évi házasságuk után elmondja, Bélának megvolt a művészeti érzéke, szépen tudott hegedülni és százával tudta a magyar népdalokat. Szabad idejében képeket is festett, az elveszet és felejthetetlen Kárpátalja s annak szép tájai voltak kedvenc témái. Kiskorú gyermekeivel szeretett korcsolyázni és fiatal éveiben sokat sielt. Nagy öröme volt a hat unokájában, ő várta őket az iskolabusz megállóban és vitte haza őket. Foglalkozott, játszott velük és segített nekik a tanulásban. Béla hálás volt Amerikának a lehetőségekért amit neki nyújtott, de mindig hűmaradt Magyarországhoz. Példamutató volt családjának és környezetének. Rendszeresen részt vettek a magyar egyesület munkájában és a magyar miséken is. Bélát Gellért atya búcsúztatta a Mary Our Queen Katedrálisban, ahol a szent mise végén elhangzott a magyar himnusz. Utána a Baltimore-i Magyar Társaság tagjai jelenlétében helyezték örök nyugalomra a Parkwood-i temetőben. Baltimore-i Magyar Egyesület saját halottjának tekinti. Gyászolják felesége, gyermekei, unokái és kiterjedt rokonsága. * Mi is búcsúzunk Bélától, mint jóbaráttól és lapunk évtizedek óta hűséges olvasójától, támogatójától. Isten veled Béla! Nyugodjál békében. Emléked örökké él szívünkben.
